home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Egy Liszt-előadó portréja
Dr. Csermák Zoltán
2021.10.13.
LXXVI. évf. 40. szám
Egy Liszt-előadó portréja

Oravecz György zongoraművész a Kocsis—Ránki-nemzedéket követő generáció egyik meghatározó egyénisége. Elsősorban Liszt-specialistaként él a köztudatban, de széles repertoárját itthon s a világ számos országában ismerhette meg a közönség. A művésszel nemrégiben a balatonszemesi koncertje előtt beszélgettem.

* A Kocsis—Falvai—Ránki—Jandó kiváló zongoristanemzedék igencsak feladta a leckét a következő korosztály számára, melynek ön is tagja.

— Igen, de ne felejtsük ki Lantos Istvánt sem! Szerencsés lehettem, hogy Lantos és Kocsis Zoltán voltak a tanáraim. Mindegyiktől tanultam valamit, amiről órákig lehetne beszélni. Kiemelném a tőlük kapott hozzáállást, mely pályám során mindig segített. Őszinte leszek, nem voltam a szorgalom mintaképe, mindig kellett ösztökélés, melyet tőlük meg is kaptam. Ez személyes példa is lehetett: láttam, hogy valaki képes rá, hogy megcsinálja. Egy technikai problémáról a professzor órákat beszélhet, de tanáraim a megoldást is be tudták mutatni. Olyan szituációra is emlékszem, amikor egy mellékes kérdést tettem fel oktatómnak, ezúttal Zoltánnak. Két alkalommal később egy összejövetelen találkoztam vele, odaperdült a hangszerhez, s fél kézzel mutatta meg az általa javasolt verziót. Lantos István is elképesztett, amikor koncert közben kért egy rövid improvizációs témát, s abból egy barokk szvitet épített fel.

* Liszt-specialistaként tartják számon. Egy időben a Zeneakadémián a Liszt-előadást a darab lejátszásának gyorsaságával mérték. Az elmúlt négy évtizedben hogyan változott a Liszt-stílus s a repertoár?

— Most is élnek azok a darabok, ahol a gyorsaság nem utolsó szempont. Gondoljunk arra, hogy a virtuóz Lisztnél nem lehet ezt a faktort megkerülni. Napjainkban is dúskálunk kiváló előadókban, akik azért meg akarják mutatni tudásukat. Amikor a Zeneakadémiára kerültem, bizonyos műveknek volt egy „kellemesen felívelő” szakaszuk, ide sorolnám a Dante-szonátát, a Mefisztó-keringőt és a h-moll szonátát. Az utóbbi egy mérföldkő számomra, nagyon összetett darab, számos zongoristát láttam elvérezni az előadása során. Minden bizonnyal — a kliséket elkerülendő — egy koncepció alapján az aktuális Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyek programjába a szervezők szándékosan olyan műveket tettek be, amelyeket talán magamtól nem vennék elő: több munkát kívánnak, mint amennyit mutatnak. Így a Liszt-repertoár is folyamatosan bővülhet.

* Lisztet nem egyszerűen játszani kell, hanem jól játszani. Ehhez viszont egy jó zongora is szükséges. 1993-ban Rómában egy felkutatott és restaurált, Erard márkájú, eredetileg Lisztnek készített zongorának a közönség előtti bemutatójára kérték fel.

— Igen, Rómában egy egészen különleges hangszert adtak a kezeim alá, melyet, bevallom, egy kicsit féltettem. Aztán végiggondoltam, hogy a XIX. század a zongora évszázada volt, ráadásul a romantikus előadásmód is virágkorát élte, így bátrabban láttam munkához. A szervezők kérték, hogy néhány nappal korábban érkezzek, s erre szükség is mutatkozott, hiszen teljesen más típusú — Liszt kezére formált, a zeneszerző koncepcióját tükröző, keményebb — billentést igényelt.

* Mire gondol Senlis városának említésekor?

— Cziffra Györgyre. Életkoromnál fogva személyesen is találkozhattam vele. A világhírű művész azt a klasszikus zenésztípust képviselte, aki Liszt idejében is divatos lehetett. A Cziffra Alapítvány a ’80-as években szervezett meghallgatást, melyen részt vehettem, és kiválasztottak. Mocsári Károly zongoraművész után Bálint János fuvolaművésszel mehettem ki Senlisbe. Elsősorban a Magyar rapszódiák érdekeltek, s ehhez vártam a vendéglátó instrukcióit, melyeket meg is kaptam, számos jó fogást ismertem meg tőle. Élénken él bennem a Pesti karnevál befejezése, melyet eljátszott: megtudtam, hol nem érdemes túl sok energiát rászánni, s mire érdemes koncentrálni, hogy az előadó sikerrel vegye az akadályt. Miután Cziffra György 1994-ben elhunyt, felesége, Zulejka ismét meghívott, de Senlisben már nem ugyanaz a hangulat fogadott…

E hangversenyek általában szigorúan egyórásak, s amint letelt az idő, a vendégművész sietve száll autóba. Ezúttal nem ez történt: a zongorista előadásában ráadás ráadást követett. Nem takarékoskodott sem az energiával, sem az idővel, mindegyik darabhoz fűzött egy kedves megjegyzést. Ezt a ritka hozzáállást az ott lévők egy életre megjegyezhették.

A szerző felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..