home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„Edzés közben mindent elfelejtek, megpihen a lelkem”
Fehér Márta
2022.01.24.
LXXVII. évf. 3. szám
„Edzés közben mindent elfelejtek, megpihen a lelkem”

Negyvenhárom évesen lépett először tatamira, sportmúlt nélkül — most negyvenhét éves, és a zöld övnél tart, a cél pedig a fekete. Mint a legtöbb apa, rendszeresen vitte edzésekre a fiát, Kristófot, ám egy idő után gondolt egyet, és megkérdezte az edzőt, beállhat-e ő is. Az első másfél hónap maga volt a fizikai gyötrelem mondja, s hozzáteszi, bármilyen nehéz is volt a kezdet, nem adta fel, így most már félúton van a mesterfokozat felé, pedig csak rekreál.

Ifj. Dobó László háromgyerekes édesapa, Klaudia és Kata lánya túl a húszon, Kristóf fia tizenhét, bogarasi származású feleségével Völgyesen lakik, ebben a kis, magyarkanizsai faluban él, mióta az eszemet tudom, és Palicsra jár dolgozni, egy villástargonca-javító cégbe. Az iskolában kézilabdáztam, fociztam a többiekkel, felnőtt fejjel gyakran kerékpározom, ennyi a sportmúltam — kezd bele a történetébe.


Ifj. Dobó László

— Kristóf fiam ötödikes korában kezdett cselgáncsozni, a falumtól jó 6 kilométerre levő Oromra vittem rendszeresen edzeni, és amíg ő dzsúdózott, én kint tébláboltam, vagy hazamentem, majd visszamentem érte. Nem sok értelmét láttam ennek így hosszú távon, anyagilag sem, ezért egy alkalommal megkérdeztem az akkori edzőt, aki jó ismerősöm, hogy: mi lenne, ha én beállnék? Megörült, semmi gond, gyere csak, legalább lesz edzőtársam, mondta, hiszen gyerekekkel foglalkozott. Hű, de nekem sem edzőruhám, sem kondícióm, vakarództam, mire megnyugtatott, és máris kaptam egy kimonófelsőt. Beálltam én is a sorba, jót nevettünk a gyerekekkel, vagyis az edzőtársaimmal! A fiam és köztem harminc év korkülönbség van, és hát körülöttem mindenki körülbelül ennyivel volt fiatalabb nálam.

És milyen volt a kezdet? — kérdezem kíváncsian, hiszen szinte egy korosztály vagyunk, és tudom jól, ha nem mozog rendszeresen az ember, ilyenkorra már itt is csikorog, ott is beáll, nem úgy fordul, mozdul és hajol minden porcika, mint hajdanán.


Apa és fia: László és Kristóf

— Hogy is mondjam? Minden egyes edzésen meghaltam egy kicsit, mert szokatlan volt, nehéz minden mozdulat, mást igényelt, mint a hétköznapi rutin. Másfél hónap után kezdtem azt érezni, hogy elmúlt a fájdalom, merthogy jó hat hétig mindig csak fájt, minden edzés után izomlázam volt, szinte folyamatosan. Másfél hónap rendszeres edzés után azonban kezdtem észrevenni, hogy jobb a testemnek és a lelkemnek, könnyebben mozdulok, könnyebben arrébb lépek, szóval az egész mozgásom könnyebb lett.

Kifordulások, befordulások, esések, dobások, bukfenc előre, bukfenc hátra, kézenállás, kézenjárás, fekvőtámasz — mozdulatok, gyakorlatok, melyektől egy átlagos ember a negyedik X felé lassan, de biztosan elszokik. Viszont egy cselgáncsedzésen mindezt csinálni kell, még akkor is, ha alig vagy nehezen megy, és közben a tinédzserek játszi könnyedséggel veszik az akadályokat.

— Nevettem én is, nevettünk mindannyian. Viccesen fogták föl ők is a helyzetet. A fiatalok először lehet, hogy azt hitték, nem fogom végigcsinálni, csak eljöttem edzeni, hogy valahogy elüssem az időt. De én nem adtam fel, te is jól tudod, milyen az, ha az ember nagyon akar valamit. Aztán persze elmúlt az az év, jött a szünet, én is abbahagytam. Majd kiderült, hogy a folytatás már nem Oromon lesz, hanem Tóthfaluban, a Nyers István Akadémia Sportegyesület keretében, más szakemberekkel. Amikor az első edzésre elhoztam Kristófot, mondtam az itteni vezetőknek, hogy én is dzsúdóznék tovább, ha már elkezdtem. Semmi probléma ugyanúgy tárt karokkal fogadtak, mint korábban Oromon. Végül az egyik elnökségi tag unszolására nekiestünk az övvizsgának. Recsegett-ropogott mindenem, de csináltuk, próbáltuk, és jó negyvenéves fejjel egyszerre két övre, a citromsárgára és a narancssárgára is levizsgáztam, ami nem kis dolog, sikerült tökéletesen elsajátítanom az ezekhez szükséges kötelező tizenhat dobást, az edző készséggel segített, meg a fiatalok is, s utána jöhetett szép sorban a zöldöv-vizsga. Merthogy ezek a lépcsőfokok: citromsárga, narancssárga, zöld, kék, barna és végül a fekete öv. Úgyhogy most félúton vagyok.


Apa és fia edzésben

* És mi a cél?

— Hát a mesteri fokozat, a fekete öv. Elvégre klubtag vagyok! Most már úgy gondolom, ha eddig eljutottam, félúton vagyok, itt most már nem kellene megállni.

* Otthon a családod többi tagja, a feleséged, a lányaid hogyan fogadták az elhatározásodat?

— Nem fejezték ki a nemtetszésüket, először egy kicsit megmosolyogtak, szerintem úgy voltak vele, na ez az öreg is majd kirostálódik onnan. Ha nem így gondolták, akkor viszont támogattak. Még azzal is, hogyha nem szóltak semmit.

* A mai napig élvezed az edzéseket? El is jutsz mindegyikre?

— Nem mindegyikre jutok el, mert az embernek, ha már családos, vannak kötelezettségei. Mint mondtam, rekreációként csinálom, versenyekre nem járok, „csak” az övvizsgákra készülök, ám ha eljövök egy edzésre, akkor tisztességgel, becsülettel odateszem a testem-lelkem. Hosszabb szünet után szokott olyan lenni, hogy másnap, harmadnap mindenem fáj, mert ugye nem edzettem eleget. De így télen, amikor több időm van, nincs annyi otthoni teendő, akkor szinte minden edzésen jelen vagyok.

* Mi az, ami megfogott a dzsúdóban?

— Nekem mindig is tetszett a cselgáncs. A kontrollált mozgás, a harc azért, hogy a másikat kibillentsem az egyensúlyából, ütések és rúgások nélkül, melyek más harci technikákban jelen vannak. Ha azt nézzük, az ember elgondolkozik azon, hogy ledobták a földre a dzsúdóban, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy le is győzték. Ugyanez az életben is megvan, hogy nem baj, ha padlóra kerülök, onnan még föl lehet állni. A dzsúdó számomra szellemi kiteljesedés. Edzés közben mindent elfelejtek, megpihen a lelkem. Fizikailag elfáradok ugyan, de kikapcsolok, nem gondolok semmi másra, és aztán előfordul, hogy ennek köszönhetően a mindennapok problémáira váratlanul eszembe jut a válasz, a megoldás azáltal, hogy a dzsúdóval kitisztult az agyam.


Az első lépcsőfok: sárga öv

Újabb mérföldkő: a zöld öv

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..