A topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ 1980 óta végzi hagyományőrző és értékmentő tevékenységét. Az eltelt majdnem három és fél évtized alatt szakosztályai ismertséget vívtak ki nemcsak Vajdaságban, hanem az egész Kárpát-medencében. A színvonalas szakmai munka eredményeként a néptánc-, népzenei, kézműves és irodalmi csoportok összesen legalább háromszázötven tagot számlálnak, díjaikat, elismeréseiket felsorolni hosszadalmas volna.
A központhoz tartozó Csalóka zenekar, Csörgő citerazenekar, Kaláris asszonykórus, Auróra Stúdió stb. is megérdemelné, hogy foglalkozzunk vele, ebben az írásban azonban főleg a kilenc alkalommal kiválónak minősült Cirkalom táncegyüttesről lesz szó. Tagjai szívügyüknek érzik a magyar kultúra őrzését, ápolását, továbbörökítését. Teszik ezt oly módon is, hogy Vajdaság-szerte oktatják a fiatalokat.
Fehér Lászlóval, a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ elnökével Savelin Zellei Zsuzsanna és Savelin László néptáncosok, művészeti vezetők családi házában, a kézműves bútorokkal berendezett hangulatos nappaliban ültünk le beszélgetni. A házaspár az idén januárban Zentán, a magyar kultúra napjára rendezett délvidéki központi ünnepségen vette át a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elismerő plakettjét. Az interjú vidám hangulatban készült, a társalgásból ugyanis a kétéves Lacika és a kalitkában lévő papagáj is derekasan kivette a részét.
Fehér László elmondta: a Kodályban két fizetett dolgozó is tevékenykedik, a községtől havonta érkező támogatás mellett évente 15-20 pályázatot írnak. Legtöbben a néptáncosok vannak, külön gyakorolnak az ovisok és az alsósok, a felsősöké a Szélszirom csoport, a „legnagyobbak” pedig a Cirkalomban ropják.
— A Savelin házapáron kívül mindenképpen kiemelném Kisimre Szerda Anna és Kisimre Árpád tevékenységét. Gondosan ügyelünk rá, hogy a ruhák eredetiek, korhűek legyenek. Van olyan viseletünk, amelyből egy komplett ezer euróba kerül, és tíz évünkbe tellett, mire beszereztük a 10-14 leánynak.
Minden évben van tagtoborzás, és nemcsak táncosokat, hanem kezdő citerásokat és vonós hangszereken játszókat is keresünk. Nagy szükség volna a zenészutánpótlásra, mert a jelenleg működő 3-4 vajdasági népi zenekar tagjai nem győznek eleget tenni a felkéréseknek.
A terv az volt, hogy a topolyai községben minden többségében magyar településen legyen magyar néptánc és népzene, és ezt sikerült megvalósítanunk. A falvakban jelenleg a mi gyerekeink oktatnak, remélem azonban, hogy idővel találnak olyan személyeket, akik átveszik tőlük és továbbviszik ezt a nemes tevékenységet.
Az elnök úr arra is kitért, hogy a Kodálynak nincs saját épülete, az objektum, melyben dolgoznak, egyrészt harmincnyolc évvel ezelőtt épült, másrészt a helyi közösség tulajdonában van. Mivel a tető több helyen beázik, télen bent is jégcsapok lógnak, és a mosdókra is ráférne már egy alapos felújítás. A nagyobb műsoraikat a Csáki Lajos Általános Iskola tornatermében tartják. 2003 óta a Kodály Zoltán MMK szervezi a közismert és nagyon népszerű Batyu tárbort, melynek tavaly nyáron több mint kétszázötven részvevője volt.
Sohasem lehet félerővel táncolni
A Vajdasági Magyar Folklórközpont és a budapesti Martin György Néptáncszövetség 1997 óta minden második évben meghirdeti Vajdaságban a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadát. Ezen a rangos megmérettetésen a Cirkalom táncegyüttes minden alkalommal, vagyis eddig összesen kilencszer bizonyult kiválónak. Márciusban a budapesti Operettszínházban a tavalyi év legjobb koreográfiáit mutatják be a Néptáncantológia elnevezésű rendezvényen. Ezúttal tizennégy csoport kapott meghívót a Kárpát-medencéből, közöttük a Cirkalom lánykara is. Az esemény hangulatát már ismerik, hiszen nem először készülnek elnyerni a magyar főváros közönségének tetszését.
Mindezt már Savelin László mondta, aki a nyolcadik osztályban, 1991-ben kezdett el táncolni, 2008-ban pedig a budapesti Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakán szerzett oklevelet. Párja, Savelin Zellei Zsuzsanna, az okleveles osztálytanító 1985 óta foglalkozik néptánccal, ötévesen lett tagja az akkor még Testvériség-egység ME gyermekcsoportjának. Jelenleg Topolyán kívül hét vajdasági településen: Bajsán, Péterrévén, Zentagunarason, Újvidéken, Bácsgyulafalván, Csonoplyán és Kúlán oktatnak. Korábban tanítottak Szerémségben és Horvátországban is.
— A Cirkalom csapata nemrégiben felfrissült egy kicsit, most vannak közöttünk fiatalabbak is. Nekik talán más az érdeklődési körük, mint nekünk, idősebbeknek, de jól megférünk egymással. A legkisebbeknél még érezhető a szülők hatása, de később barátságok, szimpátiák alakulnak ki, az utazások, versenyek, eredmények összekovácsolják a csapatot. Én is így kezdtem, most már azonban nem tudnék a néptánc nélkül élni — avatott be minket László. — A fellépések nagyon fontosak, mert vannak olyan szituációk — például leesik a csizma talpa —, amelyeknek a megoldását csak „élesben” lehet megtanulni. Mi azt valljuk, hogy egy kis falusi műsor ugyanolyan fontos, mint az operettszínházi bemutatkozás, egyiken sem lehet félerővel táncolni. Vajdaságban több kitűnő néptáncegyüttes működik, de sajnos még mindig akadnak olyan csoportok, amelyekben a lányok pártát és piros csizmát, a fiúk selyeminget viselnek. Nem azért, mert nincs pénzük, hanem mert a falunak így tetszik.
Ottlétünk során szóba került a magyar családok elvándorlása is, Savelinék viszont azt állítják, jól érzik itt magukat.
— Hét helyen dolgozunk, rengeteget vagyunk úton, az autóban háromhavonta cseréljük az olajt. Sokan megkérdezték már, megéri-e — vette át a beszélgetés fonalát Zsuzsanna. — A kisfiunk miatt is sokszor van lelkiismeret-furdalásunk, télen ugyanis, amikor hidegek a próbatermek, Lacikát nem tudjuk magunkkal vinni. Gyakran éjfél körül érünk haza, de mégsem hagyhatjuk abba. Általában harminc gyermek vár ránk, bíznak bennünk. Mit mondhatnánk nekik? Hogyan magyarázhatnánk meg, hogy nem megyünk tovább? Már többször megfogadtuk, hogy a következő évtől csökkentjük a tempót, aztán mégsem tettük. Megfertőzött minket ez az életmód, és ebből már nem tudunk, sőt nem is akarunk kigyógyulni.
