Vasárnap volt. Január 8-a. Kismaroson a helyből, Nagymarosról és Zebegényből a málenkij robotra elhurcoltakra emlékeztek a Mária bemutatása tiszteletére szentelt helyi római katolikus templomban.

A tragikus könyörtelenségű nap történelmi dátumán 1945. január 2-át jegyeztek a kalendáriumok a Dunakanyarban. És bár a Szovjetunióba annak idején elhurcolt nyolcvanöt fiatal kismarosi nő és férfiú közül — őket a II. világháború után a Vörös Hadsereg parancsára vagonírozták be, és vitték kényszermunkatáborokba a mai Ukrajna területére — többen is visszatérhettek a nevezett év karácsonyáig, „megnyílásukig” még egynéhány fajsúlyos esztendő múlására volt szükség. A rendszerváltásig ugyanis még beszélni sem lehetett a történtekről. Az elhurcoltak közül tizenegyen soha nem térhettek haza. Volt, aki hazatérése után néhány napon belül halt meg. A tragédia szinte minden kismarosi családot érintett. Az ítélet nélkül kollektív büntetésben részesített emberekkel fizettették meg a háborús veszteségeket. A 78 évvel ezelőtti történet szereplői élni akartak. Egymást segítve, imádkozva, a túlélés sokféle praktikáját kihasználva, testileg és lelkileg meggyötörten tértek haza.

Néder Sarolta

Kismaroson 2010-ben állíthattak végre emléktáblát mindnyájuk tiszteletére, egymást váltó szervezőként pedig évi rendszerességgel gyűlnek össze koszorúzással egybekötött nyílt sisakos főhajtásra a kis- és a nagymarosiak, illetve a zebegényiek. Ami pedig a hagyományokon és a tiszteleten alapuló jövőépítő (és vonatkozó!) projektumokat illeti, egy túra is megvalósíttatik. A dunakanyari svábok 1945. januári kényszermunkára hurcolásának emlékére, a vidék fiataljainak kezdeményezésére. Jelen esztendőben eme 130 km össztávú (gyalog)túra január 13-a és 15-e között lett meghirdetve. A vidék érintett községeitől indulva a heves (vár)megyei kál-kápolnai vasútállomásig.

Neubauer Rudolf, Kismaros polgármestere

A 2023 vízkeresztjének másodnapján történt megemlékezés a kismarosi közösség 1827-ben épült és felszentelt római katolikus templomában kezdődött. Ünnepi szentmisével, benne a helyi templomi kórus szolgálatával. Tóka Ágoston orgonaművész közreműködésével. Mindazok lelkére pedig, kik személyesen is jelen voltunk — akkor és ott! —, a megvalósítani oly lehetetlennek tűnő hosszútűrőség feladata helyeztetett. Csendes emberséggel egymást támogatni és segíteni. Mint tették azt a málenkij robot elszenvedői is annak idején. Szentlélekkel eltelve válva hatékony és hiteles eszközzé a Mindenható kezében. A múltidéző kommemoráció alatt elhangzó gondolatokat Neubauer Rudolf, Kismaros polgármestere, Csuka Tamás váci református püspök és Rétvári Bence magyar jogász, politikus, országgyűlési képviselő tolmácsolta.

Csuka Tamás váci református püspök

A nyílt színi koszorúzást a ciszterci orvosi rendelő előkertjében tartották meg, illetve azon ház homlokzatára került fel az emlékezés koszorúja, amelyben az elhurcolásra ítéltetett kismarosi svábokat, német hangzású családnevűeket, illetve a Keletről érkező „felszabadítók” teljhatalmú ura által előírt kvótát „teljessé tevő” maradékot őrizték.

Rétvári Bence országgyűlési képviselő

Az énekhangi mementót (Fogolydal) Száraz Lívia énekes hozta, a találkozást záró agapé helyszíne pedig a Major Sándor-terem volt. Kismaroson.

Száraz Lívia énekes — balról (Fogolydal)