Vannak, akik élvezik, hogy ezek az információk akár társadalmi vagy piaci mozgásokat is előidéznek. Ha egy jegybankelnök, magas tisztséget viselő politikus, tőzsdeguru vagy más olyan személyiség, akire valamiért odafigyelnek, bejelent valamit, az képes befolyásolni a piacokat, tőzsdéket, árfolyamokat. Ennek ismeretében nem kell azon csodálkozni, hogy vajon miért is omlik össze menetrendszerűen időről időre a piacgazdaság. A nagy válságokat mindig egyféle általánosan eluralkodó pesszimizmus, majd pánikhangulat előzi meg. Ma már ezt egy kevésbé ismert vagy kevés figyelmet érdemlő személy közösségi oldalon közzétett bejegyzése is előidézheti. Már nincs a hétnek olyan napja, amikor a világon valahol ne vonulnának elégedetlen tömegek az utcára. Gyakran már oda sem figyelünk rá. Az elégedetlen tömegek megmozdulásainak egy részét pedig esetenként még a média is tudatosan elhallgatja, illetve csekély jelentőségű eseményként kezeli. Pedig lényegében már az egész földkerekség forrong.

A legtöbb közgazdász a gazdasági élet jelentős megrázkódtatásait az egyensúly nagyarányú megbomlásával magyarázza. Az egyes termékek hiánya vagy többlete felborítja a csak hosszú idő átlagában felfedezhető és folyamatosan jobbra-balra billenő érzékeny piaci egyensúlyt. A dominóeffektus pedig már pszichológiai tényezőkre vezethető vissza. Amikor a pánikhangulat eluralkodni látszik, elképesztő méreteket ölt az emberek tömeges egyirányú viselkedése, például bizonyos árucikkek felvásárlása, valuta eladása vagy fizetőeszközre váltása, a részvényeladás, valamint a tőkekivonás, aminek súlyos következményei vannak. A dominóeffektus érvényesült akkor is, amikor a múltban „beszakadtak” a tőzsdék, végigsöpört a pánikhullám az egész világon. Az amerikai tőzsde is így omlott össze percek alatt, mint legutóbb, a mára már szintén legendás Lehman Brothers csődjekor, 2008-ban.

A tőzsdék zuhanása, az úgynevezett befektetői pánik abban nyilvánul meg, hogy azok, akik eddig részvényekbe fektették pénzüket, hirtelen tömegesen döntenek úgy, hogy kiveszik tőkéjüket a befektetéseikből, mert azt gondolják, az elkövetkező időszakban a tőzsdén, mint a gazdasági folyamatokra legérzékenyebben reagáló és emiatt igen kockázatos piacon, nem lesz biztonságban. A tőkét most leginkább készpénzbe vagy befektetői aranyba menekítik, hogy átvészeljék a közelgő vihart. A kínálat-kereslet törvénye alapján pedig a nagy kínálat, alacsony kereslet következtében a részvényárak időnként hirtelen zuhannak.

Sokat olvashatunk arról, hogy a még mindig időszerű világgazdasági válság felgyorsítja a változásokat, és a gazdasági súlypontok jelentős eltolódásával kell számolni. A súlyponteltolódások azonban kiszámíthatatlanok, és jelentős geopolitikai, illetve stratégiai ellentétekhez, összetűzésekhez vezetnek. A piacok már hagyományosan domináns szereplői nem könnyen adják át helyüket az egykori második és harmadik világ országainak. Most viszont a súlypont nem lassan tolódik át, hanem éppen átbillenőben van. Az első dominókocka már inog, hamarosan eldől, és dönti magával a többit is.