Nem utolsósorban pedig fény derült a felsőoktatási intézmények „elhibázott diplomagyár”-szerű mivoltára az észak-vajdasági régióban (Észak-Bácska, Észak-Bánát, Nyugat-Bácska —  NUTS 3 körzeti szintek). 
A felsőfokú végzettségű, mégis munkanélküliként nyilvántartott személyek 43,4%-a közgazdászmenedzser, illetve jogi és igazgatási képesítésű, minden negyedik diplomás munkanélküli pedig főiskolai végzettségű óvónő vagy diplomás osztálytanító (24,8%). Minden tizedik munkanélküli az agrártudomány területén szerzett oklevelet.
A munkáltatók által bejelentett szabad munkahelyek betöltésére az esetek 86%-ában egyetemi végzettség (diploma, mester-, illetve doktorfokozat) szükséges. A legnagyobb kereslet a pedagógiai, bölcsészet-, természet- és társadalomtudományi képesítés (61%) iránt volt. A munkahelyeknek mintegy kétharmada: szerb és a horvát nyelvtanár, angol-, német-, zene-, matematika-, fizika-, kémia-, biológia-, néprajz-, történelem-, földrajz- és környezetvédelem-tanár, gyógypedagógus, pedagógus, pszichológus számára volt kiírva.
Néhány profil esetében túltelített a piac, egyes képzési területekről kikerülő fiatalok iránt tehát nincs vagy alig van kereslet. Ilyen a gazdaságtudományi, jogi és igazgatási képzési terület, amelyen a munkanélküliek számához viszonyítva a szabad munkahelyek részaránya körülbelül 20% (1647 bejegyzett munkanélküli jut 342 szabad munkahelyre). A régióban gazdaságtudományi képzést nyújtó számos intézmény működéséből kifolyólag a közeljövőben sem lesz változás. Ehhez hasonló a helyzet a mezőgazdasági és a műszaki (technológia, vegyészet stb.) képzési területeken: 10—12% mindössze a betöltetlen munkahelyek részaránya ágazaton belül a munkanélküliek számához viszonyítva. Az ágazatban lezajlott szerkezetváltás a legnagyobb probléma, de szerepet játszhat mindebben a munkaerő alacsony szintű mobilitása is. A műszaki képzés másik területén (gépészet, elektrotechnika stb.) 60%-ban betöltetlenek a szabad munkahelyek. Ez is a régióban működő felsőoktatási intézmény és a piac igénye közötti disszonanciára utal. (A felsőoktatási intézmény részleges profilváltására van tehát szükség.) A műszaki képzés harmadik vizsgált területén (építészet, közlekedés stb.) a szabad munkahelyek egyharmada betöltetlen. A régióban speciális végzettségű szakemberek (földmérő, építészmérnök) hiányoznak, és ezt az igényt a felsőoktatási intézmények jelen pillanatban nem tudják kielégíteni. Az orvos-, az egészség- és a sporttudományi képzési területen a szabad munkahelyek 103%-ban nincsenek betöltve, és a kétezres évek elején bevezetett reformok hatása is érezhető (központi-kormányzati szabályozások, létszámleépítés, bizonyos tevékenységek végzésének beszüntetése a vidéki intézményekben stb.).
A legnagyobb eltérés a ,,kereslet és kínálat’’ között a  pedagógiai, bölcsészet-, természet- és társadalomtudományi képzési területen mutatkozik. A szabad munkahelyek száma nagyobb (136%), mint a munkanélkülieké. A munkaerő-piaci kereslet alapján tanári (bölcsészet- és természettudományi, illetve kétszakos) szakemberek képzésére van szükség a régióban.