Dér Henrietta és zenekara, a Sugarloaf a tavalyi nagy sikerű koncert után az idén is fellép majd a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon. Az énekesnő, mint mondja, nagyon várja már az újabb vajdasági fellépést, mindig különleges élmény ugyanis számára, ha ismerős arcok előtt léphet a színpadra. A nyár számára a fellépésekről szól, a jól megérdemelt pihenést későbbre tervezi, ráadásul ezúttal valóban van is mit kipihennie, hiszen nemrég sikeresen államvizsgázott, és az erre való felkészülés igencsak kimerítő volt számára.
- Be kell vallanom, mi is nagyon féltünk, hogy esetleg a válság miatt az idén nyáron kevesebb fellépésünk lesz majd, mint a korábbi években, de szerencsére úgy tűnik, hogy ez nem nyomta rá bélyegét a meghívásainkra - mondja lapunknak nyilatkozva Heni, majd hozzáteszi, rengeteg megkeresésük van, aminek nagyon örül, hiszen azt csinálhatja, amit szeret. Az énekesnő elárulta: gyakran megtörténik, hogy egy nap több fellépésük is van, és ez nagyon fárasztó számára, hiszen mindegyik fellépésen úgy megy fel a színpadra, mintha az lenne élete koncertje, mindig maximálisan akar teljesíteni, soha nem rangsorol.
- Amíg fenn vagyok a színpadon, és két órát végigénekelek, végigugrálok, ami egyébként nagyon fárasztó és kimerítő, az alatt az idő alatt folyamatosan kapom a töltést az emberektől. Ha nem lenne közönség, illetve ha annak tagjai nem lennének ilyen kedvesek, ha nem kapnék tőlük annyi szeretetet, mint amennyit kapok, akkor biztosan nem bírnám sokáig ezt a tempót...
Az a közvetlenség, amellyel a közönséghez viszonyul, részben adottság, részben tudatos döntés eredménye. Azt mondja, az, hogy miként bánik a közönséggel, az előadásmód, a konferálások, a dalok közötti párbeszédek hangulata, mind-mind attól függ, hogy milyen arculatot alakított ki magáról, illetve attól, hogy mi az, amit közvetíteni szeretne a közönség felé.
- Van, aki úgy áll színpadra, hogy az elérhetetlenségét próbálja hangsúlyozni. Én ezzel szemben valóban a közvetlenséget igyekszem előtérbe helyezni, azt gondolom ugyanis, hogy ha valamiféle elérhetetlenséget szeretnék sugallni, akkor az önazonosságomat veszíteném el, hiszen én a közönség által váltam ismertté és sikeressé - olyan műsorokban szerepeltem, amelyeknek a közönségén múlott az, hogy meddig jutok, azaz mennyire leszek sikeres, és ezt folyamatosan meg szeretném hálálni nekik, de mindez nyilvánvalóan csak akkor valósítható meg, ha közvetlen kapcsolatot tartok fenn velük - magyarázza.
Mindebben nyilvánvalóan fontos szerepe van a kommunikációs készségnek is, aminek meglétét Heni esetében senki nem vonja kétségbe, ráadásul nemrég a diplomáját is éppen kommunikáció szakon szerezte meg.
- Nagyon-nagyon megkönnyebbültem, úgy érzem, hogy többtonnányi súly esett le a vállamról azáltal, hogy túl vagyok az államvizsgán - meséli, majd így folytatja: - Nem gondoltam volna, hogy ilyen megerőltető rá a felkészülés, amire csupán két hét állt rendelkezésemre. Először azt gondoltam, hogy az időhiány lesz majd az elsődleges nehézség, de aztán kiderült, hogy más is van ott! A tévés szerepléseimet ugyanis mind lemondtam arra az időszakra, de így is nagyon nehezen tudtam napi tíz órákat leülni és tanulni, főként azért, mert megszoktam a folyamatos pörgést. A legszörnyűbb mégis az volt az egészben, hogy amikor a vizsga előtt ott álltam az ajtó előtt, teljesen kétségbe estem, úgy éreztem, hogy az égvilágon semmit nem tudok. Amikor aztán túl voltam rajta, és közölték, hogy ötöst kaptam, egészen megkönnyebbültem, olyannyira, hogy a barátaimmal egy óriási tételdobáló partit csaptunk, melyen teátrálisan összegyűrtük az összes tételt, és versenyeztünk, hogy ki tudja messzebbre dobni a szobában.
A diploma elnyerése szerezte megkönnyebbüléssel azonban úgy tűnik, nem zárult le a tanulás időszaka az énekesnő életében, hiszen azon gondolkodik, hogy folytatja a tanulmányait, mégpedig pszichológia szakon. Az elmúlt három évben ugyanis elkezdett érdeklődni az emberi gondolkodás, a fiatalok önértékelésével kapcsolatos témák, a különféle emberi problémák megoldási lehetőségei iránt. Ennek eredményeként merült fel az ötlet, hogy miért ne foglalkozna ezekkel a dolgokkal magasabb fokon is. Elmondása szerint nagyon jól jött, hogy segítségére volt az ugyancsak vajdasági dr. Csernus Imre, aki rendkívül sok ötletet adott neki, tanácsokkal látta el. Heni azt mondja, nagyon sokat köszönhet neki, és rendkívül büszke arra is, hogy a vajdasági emberek ennyire összetartóak Magyarországon.
Amikor a Nyári Ifjúsági Játékokkal kapcsolatos élményiről kérdezem, lelkesen meséli, hogy alig várta már azt a pillanatot, amikor végre itthon is felléphet a Sugarloaffal, mert régóta szerette volna az itthoniaknak is megmutatni, hogy kikkel dolgozik együtt, mi az, amit csinál. Mivel éveken át szeretett volna tető alá hozni egy ilyen koncertet, ezért óriási élmény volt számára a tavalyi zentai fellépés.
- Az otthoni közönségnek egészen más volt énekelni. Teljesen másfajta érzések kavarogtak bennem, mint a többi helyszínen, valahogy úgy éreztem magam, mintha a családom előtt kellett volna fellépnem, és így jóval nagyobb izgalomban voltam, hiszen mindenképpen szerettem volna megfelelni az irántam támasztott elvárásoknak... - magyarázza, majd hozzáfűzi: - Persze, jóval nagyobb volt az örömöm is, amikor lejöttem a színpadról. Remélem, hogy az idén is legalább olyan jól sikerül majd a koncertünk, mint tavaly, vagy ha lehet, akkor még jobban.
Amit ugyancsak nagyon vár, hogy a zentai fellépés után otthon tölthessen néhány napot, és újra láthassa a családját, az ismerőseit meg a régi barátait, hiszen erre csak nagyon ritkán van lehetősége mostanában, különösen így, nyáron, amikor egymást érik a fellépések. A nyár ugyanis a Sugarloaf együttesnek nem a pihenésről szokott szólni, általában télen próbálják meg kipihenni a fáradalmaikat. Illetve eddig ez inkább csak a fiúkra volt jellemző, mivel neki akkor is a vizsgáira kellett készülnie. De most azt tervezik, hogy egy teljes hónapra kibérelnek majd egy házat valahol vidéken vagy valamelyik nyaralóhelyen, és akkor összekötve a kellemest a hasznossal meg tudják majd írni az új lemezük anyagát is. Azt mondja: ráadásul ez még kiváló csapatépítő tréning is lenne számukra, hiszen nagyon fontos, hogy minél több időt töltsenek együtt, még inkább elmélyítve ezáltal a zenekaron belül nemcsak a szakmai, hanem a személyes kapcsolatokat is.