— Mióta álmodsz arról, hogy benevezz a versenyre, és hogyan éled meg ezt a csodát, ami most történik veled? — kérdeztem a mindig vidám énekesnőt.

— Nagyon régi álmom, hogy jelentkezzek erre a magas színvonalú versenyre. Amikor a zenekarban tevékenykedtem, ez valami oknál fogva mindig meghiúsult. Vagy azért, mert nem készült el időben a dal, vagy mert lebeszéltek a srácok, vagy mert nem éreztük elég erősnek a kiválasztott szerzeményt. Sokan tudják, hogy én Jugoszláviában születtem, ahol nagyon ismert volt az Eurovíziós Dalfesztivál. Ezen az otthoni előadók sikeresen szerepeltek, mint például az egyik nagy kedvencem: Doris Dragović.  Bennem az Eurovíziónak óriási presztízs értéke van. Nagyon örülnék, ha az anyanyelvemen képviselhetném Magyarországot. Mindenki boldog, aki színpadra állhatott A Dalban, a végső győzelem pedig már csak hab lehet a tortán. A vasárnapi műsorban (M1, 20.20) kiderül, hogy bekerülök-e a döntőbe. Nagyon bízom a közönségben!

— Elárulod, hogy miért hangsúlyozod ennyire a közönségbe vetett hitedet?

— Tizenegy évvel ezelőtt a Megasztárban szerepeltem. Az ott megélt érzésekről még soha nem beszéltem, a „keresztemről”, amit akkor emelt fővel cipeltem, és azóta is itt van velem. Sajnos rám, a határon túlira, akkor nem lehetett szavazni. Fájó pont volt ez számomra. Akire sokan szavaztak, az nyert. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy meddig juthattam volna, ha külföldről is lehet szavazni. Örülök, hogy most A Dalban a határon túlról is érkezhetnek és érkeznek is szavazatok. Ezért nagyon hálás vagyok a közönségnek.

— Mikor tudod ápolni a kapcsolatot az itthoniakkal?

— Egy hónapja voltam otthon. Mondanom sem kell, hogy amint hazaérek, mennyire el tudok lazulni. Mindezt a szülőföld érzete, az otthon melege adja meg. Anyukám nagyon örült. Azt mondta: „Kislányom jó úton haladsz!” Ezt én is így érzem, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki eddig rám szavazott a Vajdaságból, Magyarországról, és bárhonnan a világból.

Dér Alexandra, Heni nyolc évvel fiatalabb húga is alátámasztja, szüleik nagyon büszkék mindkettőjükre:

— Apu és anyu is örülnek, és nagyon büszkék a nővéremre. Főleg azért, mert szinte az egész karrierjét önmagának köszönheti, egymaga érte el ezt a sikert. 18 éves korában már elköltözött otthonról Budapestre, ahol saját erejéből, saját tehetségéből állt talpra. Sokat sírt  az elején, és sokat küszködött, de aztán 2-3 év alatt belerázódott, és nagyon talpraesett lett. Nem féltem! Én is nagyon büszke vagyok, hogy egy belevaló nővérem van! — nyilatkozta Szandra.

— Annyira jó ezt hallani! Gyermekkorotokban is így ragaszkodtatok egymáshoz?

— Dehogy — mosolygott Heni huncut húga, és folytatta — Vannak történeteink... Közülük egy mindig mosolyt csal az arcomra. Heni hazaért az iskolából és szorgos diáklány létére leült tanulni, én pedig azon törtem a fejem, hogyan idegesíthetem fel, hogyan vonhatom el a figyelmét. Folyton piszkáltam, nem engedtem koncentrálni. A szócsata után megfogtam egy légycsapót, és azzal fenyegettem, hogy megverem. Miután sikerült rácsapnom, eldobtam a kezemből, és elfutottam, ő pedig utánam. Beszorított a sarokba, és adott egy kis nyaklevest. Erre én: „Most bemegyek a fürdőszobába, bevizezem a szemem, és úgy teszek, mintha sírnék, és azt mondom anyuéknak, hogy vegvertél.” Így is történt. Természetesen leteremtették szegény nővéremet. Ma már bánom, hogy ilyen butaságokat eszeltem ki akkor, de ez a testvéri szeretet. Az idő múlásával megtanultuk más formában kimutatni, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Mérhetetlenül szeretem és irányából is ezt érzem! — mesélte Alexandra.

Dér Heni vasárnap is számít a vajdaságiak szavazatára. Mi pedig sok sikert kívánunk csinos és ügyes énekesnőnknek, és szavazatainkkal támogatjuk, hogy álma valóra váljon.

A Dal weboldala: http://www.adal2014.hu
A Dal Facebook-oldala: https://www.facebook.com/eurovisionhungary