Talán túlságosan is vészjóslónak hangozhat, de ha ez így folytatódik, elfogyunk. Ami egyaránt érvényes az országunk és a nemzetünk esetében is. Október 1-jén kezdődik Szerbiában a népszámlálás. Előzetes becslések szerint a lakosság száma 6,5 ​​millió körül alakulhat. A trendeket előrevetítve pedig megállapítható, hogy néhány éven belül kevesebben élnek majd itt, mint a II. világháború után. Ami még lesújtóbb előrejelzés, hogy ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a század közepére várhatóan 3,5-4 millióra csökken a lakosság száma. Mint ismeretes, 1948-ban 6 millióan éltek Szerbiában. A legutóbbi népszámlálást 2011-ben tartották, amikor Szerbiának 7 186 862 lakosa volt.

Nem csupán a kevés megszülető gyermek és az elöregedés járul hozzá a folyamatokhoz, hanem az elvándorlás is. Évente 15-20 000-rel többen hagyják el Szerbiát, mint ahányan az országba költöznek, vagyis az elvándorlási mérlegünk is deficites.

A társadalom elöregedése az idősebb és a fiatalabb generációk egymáshoz viszonyított arányának emelkedését eredményezi. Az egyenes következmény pedig, hogy a gazdaságilag aktív korú népesség terhei jelentősen megnőhetnek, hiszen nekik kell eltartaniuk az időseket is. Erre azonban úgy is tekinthetünk, hogy az idősek most kapják vissza jogos jussukat, mivel aktív korukban ők is eltartották az időseket.

A hamarosan kezdődő népszámlálás adataiból majd meg lehet állapítani a különféle mutatószámokat, meg lehet rajzolni a korfát. Az viszont már a most rendelkezésre álló népesség-előrevetítések alapján is állítható, hogy társadalmunkat a jövőben a lakosság fokozatos elöregedése fogja jellemezni, ami hosszú távon várhatóan jelentősen megváltoztathatja a munkaerő-kínálatot. Mindez kedvezőtlenül érinti a gazdasági növekedéssel kapcsolatos kilátásokat. A társadalom elöregedése növelni fogja a költségvetési kiadásokat a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer által. A kedvezőtlen hatásokat a jól irányzott és idejében foganatosított gazdaságpolitikai lépések mérsékelhetik. Elengedhetetlen azonban a gazdasági szereplők alkalmazkodása is.

Amikor korunk nagy léptékű jelenségeit próbáljuk megérteni, gyakran alkalmazzuk a történelmi analógia módszerét. Amikor azonban a demográfiai folyamatokat igyekszünk értelmezni, a módszer nem működik. Minőségileg egy új jelenségnek vagyunk részesei. Korábban nem történt ilyen, nem találunk párhuzamot. A gyerekszám végzetes csökkenésére talán volt is már példa, de valószínűleg azért nincsenek róla ismereteink, mert akik ezt elszenvedték, már kihaltak. De nem csak helyi „jellegzetesség” a fogyás, Európa népei is a kihalás felé menetelnek. A folyamat a biológiai reprodukciós képesség visszaszerzésével állítható meg, ami abban nyilvánul meg, hogy két-három gyerek születik páronként. A népesség megtartásáért és a társadalom elöregedésének megakadályozásáért sürgősen radikális lépéseket kell tenni. Mert amíg a gond valójában rendkívül bonyolult, a következtetés igen egyszerű: ha nem születik elég gyermek, elfogyunk.