A kutatóval Katona Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa beszélgetett. Az elmondottakból kiderült, a Délszlávok Párizsban a szerbiai levéltárakban őrzött, az I. világháborút követő trianoni békediktátumot előkészítő, szerb és francia nyelvről fordított hivatalos iratok első közlése, melyeket dr. Papp Árpád tanulmánya kísér.

Az összeállításról Landgraf Ildikó (Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet), a kiadvány egyik recenzense a következőket írja:

„A kötet nézőpontja különleges, hiszen nem a magyar, hanem a Trianon nyomán kialakuló délszláv állam törekvéseinek, területszerző aspirációinak szemszögéből gyűjti össze és fűzi egymás után a dokumentumokat. […] A forrásgyűjtemény fontos eredménye épp az, hogy a magyarországi területek elcsatolásának előzményeit és folyamatát, a magyarság számára oly fontos kérdéseket más nézőpontból láttatja. […] Kibontakozik a délszláv területi követelések fejlődéstörténete, az államhatárok kialakulásának mikéntje, a határon belüli területek szimbolikus értéke, annak idealizálása.”

Kép: Papp Árpád és Katona Csaba a zentai könyvbemutatón

— A kisebbségi magyar létünk kezdetét és töréspontját jelentő, sorsdöntő kérdéseket dolgozok fel, viszont az olvasók azt tudhatják meg, szerb/jugoszláv oldalról milyen volt a béketárgyalás. A folyamat során, mely az utódállamok számára sikertörténetként végződött, a délszláv fél statisztikai, etnikai, kulturális és történelmi érveket sorakoztatott fel. Kiderül, miként zajlottak az események 1919. január közepétől 1920. június 4-éig — mondta dr. Papp Árpád, és hozzáfűzte, azokra az előzményekre kívánt rávilágítani, amelyek a trianoni döntés milyenségéhez vezettek.

A beszélgetés során a többi közt szóba került Jovan Cvijićnek a tárgyalásokon betöltött szerepe, Bánát sorsa, a román—szerb határkonfliktus, a népszavazások, majd arra is választ kerestek, mennyire volt nehéz érzelemmentesen hozzáállni a témához, melyet a magyarság nagy tragédiaként élt meg.

— Nem volt könnyű, de olyan módszert választottam, amellyel ez kivitelezhető. A felhasznált dokumentumok az események alakulását támasztják alá, nekem csak az elemző szerepe jutott, így csökkenthető a szubjektivitás. Remélem, a munkámmal, mely egyébként tíz évig tartott, hozzájárultam ahhoz, hogy a forrásokat több szempontból is megismerjük. A kérdés nem az, hogy nekünk ezt el kell-e fogadnunk, inkább az, hogy száz év távlatából miként hasznosíthatjuk ezt a tudást. Az, hogy ezt az időszakot jobban megismerjük, hatással lesz a későbbi gondolkodásunkra, például kritikusabban szemléljük a saját értékes statisztikai adatainkat, olyan dolgok mögé láthatunk, amelyeket korábban megfellebbezhetetlennek tekintettünk, megteremtjük saját magunknak a kritikai látásmód lehetőségét — magyarázta a szerző. 

Az eseményt, mely a Magyar Nemzeti Tanács nemzeti jelentőségű programja, a kötet kiadója, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezte. A kiadvány megjelenését a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta.

A könyvbemutató látogatói egy másik, korábban napvilágot látott, kétkötetes kiadvánnyal is megismerkedhettek, melyet dr. Papp Árpád szerkesztőként jegyez. Az Igaz történetek Mindenkiföldjéről I—II. számos adatközlőnek és gyűjtőnek köszönhetően készült el, és kegyetlen képet vázol fel az 1941 és 1948 közötti időszakról.