Budapest, Belváros — 2023. február 26.

1844. március 3-án született a bajorországi Ansbach városában. Magyarországra 1857-ben érkezett. Választott szakmája, illetve annak révén jutott mind feljebb a korabeli társadalmi ranglétra és közmegbecsülés egyre magasabb fokára. 1875-ben megvásárolta az Erzsébet Királyné szállodát is. 1876-tól 1911-ig a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának elnöke volt, 1885-ben pedig a Ferencz József-rend lovagkeresztjét vette át.

(Külső hivatkozás: Wikipédia)

      A magyar szálloda- és vendéglátóipar, illetve idegenforgalom úttörője volt. Jelentős szerepet töltött be a magyar konyha megreformálásában. Először enyhítette a magyar nehéz, fűszeres ételeket a nemzetközi konyha szelíd, pikáns ízeivel. Bécsi szelete úttörő volt a pesti étkezésben. Értékes közéleti munkássága során számos kulturális és szociális, szakoktatási kezdeményezése volt, nevéhez fűződik a vendéglátóipari szakmának a képesítéshez való kötése, a vendéglősök szociális és kulturális alapjainak lefektetése, a nemzetközi kapcsolatok felvétele.

(Külső hivatkozás: intezet.nori.gov.hu)

      Jegyzetünk fotója Budapesten, a Belvárosban készült. „...szemben a lánczhiddal s kilátással a várra s a budai hegyekre.” Megörökítve általa azon emléktáblát, amely a fővárosnak egy igen jelentős épülete homlokzatán található. Az időt álló felvéset tanúsága szerint „e házban működött az István Főherceg Szálloda, írók, művészek, tudósok, politikusok törzshelye, amit Gundel János (1844-1915) vendéglős 1876-tól az Ipartestület elnöke, majd örökös díszelnöke, pályafutásának fénykorában 1889 – 1904 között bérelt.”

      „Nem is úgy érzem magam, mint egy vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek a házát megtisztelték vendégei látogatásukkal” (Gundel János).