„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28).

Vértanúink — Hitvallóink c. folyóirat; XXI. évfolyam 1. szám (76. szám); Budapest, 2015. január

A magyar Tarzíciusz* az Oltáriszentséget védelmezve halt meg 1957. december 15-én. Felszentelt papként egy kegyetlen gyilkosság áldozata lett megtörhetetlen hite és a gyámolításra szorulók iránti szolgálatkészsége miatt. Valódi gyilkosainak személyére sohasem derült fény.

(Külső hivatkozás: Wikipédia)

Budapest, Újbuda /Feneketlen-tó/ — 2022. február 17.

Boldog Brenner János katolikus pap vértanúságát 2023 júniusa óta a világ magyarságának szellemi becsületrendje, a Magyar Örökség-díj is méltatja, az atya nevét pedig az Aranykönyv őrzi.

Az alább olvasható laudáció a sorrendben 105. díjátadó ünnepségen hangzott el.

 „A Magyar Egyház vértanúja boldog Brenner János, akit Egyházunk öt évvel ezelőtt, 2018. május 1-jén iktatott a boldogok sorába. A XX. századi kommunista diktatúra áldozata volt, 1957. december 14-ről 15-re virradó éjszaka betegellátás ürügyén kicsalták a plébániáról, és brutális módon harminckét késszúrással megöltek. […] Egészen különleges az a családi háttér, amelyből Brenner János élete kisarjadt. Az édesapa mindennap részt vett a Szentmisén, mindennap elimádkozta a rózsafüzért. A hitét soha nem szégyellte, mindig büszkén megvallotta, abban a korban is, amikor ez komoly veszélyt jelenthetett. Az édesapa hiteles, szeretettel teli alakja vonzó tekintély volt a gyermekek számára. A legnehezebb, a legkegyetlenebb sztálinista időben is nagy örömmel fogadta fiai hivatását, ami azonban megpróbáltatást is jelentett, de nem félt. A munkahelyén szóvá tették neki: miért engedi, hogy két fia papnak tanuljon. Erre mosolyogva kijavította, hogy nem kettő, hanem már három fia készül a papságra. Az édesanya kedves, szeretetet és jóságot sugárzó szíve volt a családnak. Béke, derű, jóság uralkodott a családban. Békességben éltek, mert a szívük tele volt Istennel, az Ő szeretetével.

Mély hatással volt az ifjú Jánosra a pécsi ciszterci gimnázium, ahol sok időt tölthetett szakkörökben, délutáni foglalkozásokon a szerzetes atyákkal. Megragadta a ciszterci jelmondat: »Ardere et lucere!« (Lángolj és világíts!)

Huszonéves, fiatal papnövendékként már a lelki élet nagy mélységei nyílnak meg számára, erről tanúskodik a lelki naplója. Azt írja: »A te utaid annyira az enyémek, hogy nem tudok magamtól élni.« Másutt ezt olvassuk: »Nélküled nem tudok élni… Csak tenálad érzem jól magam… Szívemben a csend ritmusa kalapál… Uram, szeretnék elégni szívem oltárán! Fogadj el. Azt akarom, hogy életem folytonos imádság legyen!« Jól tudta, és átélte, hogy az emberi szívet csak Isten tudja egészen betölteni, csak odafentről lehet betölteni.

Brenner János nemcsak beszélt ezekről a lelki mélységekről, hanem élte is őket. Az imádság embere volt. […] Időnként anyagilag is segítette a szegényeket. Mindenekelőtt pedig sugározta a derűt, békét, Isten kegyelmét. Jó érzés volt a közelében lenni. Soha nem politizált, elzárkózott a kommunista diktatúra embereivel való bármiféle együttműködéstől és cinkosságtól. Az egyetlen »bűne« — amiért a diktatúra emberei végül is kegyetlenül meggyilkolták — az volt, hogy sokakat, főként fiatalokat vonzott a templomba.

Brenner János életének egyik legjellemzőbb vonása: nem félek. Pap akart lenni, lelkeket akart Istenhez vezetni, szolgálni akarta a rábízott híveket egy olyan korban, amikor a megfélemlítés volt az egyházellenes harc legfőbb eszköze. De ő nem félt. Bízott Jézus ígéretében: »Ne féljetek, én veletek vagyok mindennap a világ végéig.« Az Istenre való ráhagyatkozás sugárzik életéből, ezért nem félt semmitől, még a haláltól sem.

János atya tisztában volt azzal, hogy a papi hivatás gyakorlása ebben az időben még embert próbálóbb feladat, mint amikor a szerzetesrendeket szétverték. Lelki naplójának az alábbi gondolata is erre utal: »Uram, Te tudod azt is, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem… Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle.« Ki tudja, amikor ezt a mondatot leírta, talán már igenlő választ akart adni Isten kitüntető kegyelmére, amellyel őt a vértanúság pálmájának elfogadására meghívta. Brenner János boldoggá avatása azt hirdeti, hogy a történelem igazi ura az Isten. Diktatúrák jönnek és mennek. Isten azonban az Alfa és az Omega, a Teremtő és a Beteljesítő. Brenner János gyilkosainak, a diktatúra gépezetét működtetőknek az alakja lassanként eltűnik az emberek emlékezetéből, az ő arca azonban ragyog. A történelem igazi ura a teremtő Isten.

A kommunista diktatúra gyűlölte az Istent, a vallást, a nemzetet, a családot. Minden olyan gyökeret, ami tartást ad egy embernek. Ezeket az éltető gyökereket el akarta fűrészelni. Ugyanezt próbálja tenni a Gonosz ma is. Elszakítani az embert az éltető, megtartó gyökereitől. Brenner János vértanú hűsége és életáldozata minket is bátorít, hogy őrizzük, védjük éltető gyökereinket: a szálakat, amelyek a Teremtőhöz, az Élet Forrásához, a családhoz, a nemzethez kötnek minket!”

Budapest, Újbuda /Feneketlen-tó/ — 2022. február 17.

*Szent Tarzíciusz vértanú (263—275) a ministránsok védőszentje, akit a keresztényüldözések idején öltek meg Rómában, miközben betegek és börtönben sínylődők között szolgált.