Először is nézzük meg, mit is kell tudni magáról a regényről. Orwell élete utolsó szakaszában, 1947 és 1948 között írta, nagyrészt a skóciai Jura szigetén, itt élt ugyanis elvonultan súlyos tüdőbajban szenvedve. Ekkor már tudta, hogy napjai meg vannak számlálva, így óriási koncentrációval dolgozott a kéziraton. A cím — 1984 — szimbolikus: a 1948-as évszám számjegyeinek felcserélésével a „közeli jövő” fenyegető érzetét akarta kelteni. Orwell a korábbi tapasztalatait és politikai elemzéseit sűrítette egy fiktív, mégis ismerős világba. Újságírói pontossággal figyelte a propagandának, a nyelv torzításának, a megfigyelésnek és a hatalmi manipulációnak a működését. A mű szigorúan felépített, s a totális diktatúra lélektanát tárja elénk. Stílusa szándékosan letisztult, hideg, hogy a rendszer embertelensége még erősebben hasson. A mű nem csupán egy képzeletbeli jövőt ábrázol, hanem éles politikai és társadalomkritika is, mely a hatalom természetét, a propaganda erejét és az egyén kiszolgáltatottságát vizsgálja.

Fotók: Molnár Edvárd

Története az Óceánia nevű államban játszódik, ahol a hatalmat a Párt gyakorolja, élén a mindent figyelő Nagy Testvérrel. Az emberek életét folyamatos megfigyelés, a gondolatok ellenőrzése és a múlt tudatos meghamisítása határozza meg. Ha ez nem volna elég, a nyelvet is éppen alakítják át, azaz butítják le, létrehozva az úgynevezett újbeszélt, melynek célja, hogy az emberek egyáltalán ne legyenek képesek bizonyos gondolatok megfogalmazására, a lázadás gondolata se jusson eszükbe. A szerző ezzel arra mutatott rá, hogy a nyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem a gondolkodás egyik alapja is.

Az előadásban a színészek játéka hiteles, értői Orwell szövegének, így ijesztően közel hozzák azt a nézőhöz. A regény (s a darab) főhőse Winston Smith (Búbos Dávid), aki csak egy apró porszem a rendszer sivatagában, feladata a múlt meghamisítása, átírása, emberek „törlése”. Elkezd azonban kételkedni ezekben a nagy igazságokban, melyeket a Párt hirdet. Naplót kezd vezetni, ebbe írja le gondolatait. Aztán megjelenik a nő, azaz Julia (Hodik Annabella), és egymásba szeretnek, amit ebben a világban szintén nem néznek jó szemmel, hiszen igyekeznek az érzelmeket is kontrollálni, így titkos együttléteik alatt szervezik, hogyan lázadjanak fel a Nagy Testvér ellen. A néző természetesen szurkol a két fiatalnak, miközben tudja, hogy ennek a történetnek pozitív kimenetele valószínűleg nem lesz. Winston és Julia egyik utolsó mentsvára a régiségbolt, ahol még található néhány tárgy a múltból. A bolt vezetőjét, Charrington urat G. Erdélyi Hermina játssza, s ő formálja meg Winston anyjának figuráját is, a gyermek Winstont pedig Ágyas Ádám alakítja.

Winston kollégái, Martin (Ágyas Ádám), Syme (Mészáros Gábor) és Parsons (Kucsov Borisz) már egészen agymosottak, büszkék a munkájukra, büszkék a Párt sikereire, az újbeszél nyelvről dicshimnuszokat zengenek, miközben teli szájjal kenyeret zabálnak az irodában. Ők azok a bizonyos jó katonák, behódoltak a rendszernek, elhiszik, hogy egy szebb jövő vár mindenkire, ha minden kontroll alatt van, és mindent úgy csinálnak, ahogyan azt felülről mondják nekik. Aztán egyszer csak Syme eltűnik. Valószínűleg gondolatbűnt követett el, így eltették láb alól. Mészáros Gábor később a kimért O’Brian szerepében jelenik meg, aki a regény talán legijesztőbb és legösszetettebb figurája, ő a hatalom megtestesítője emberi formában. A Belső Párt magas rangú tagja, akiben Winston szövetségesét véli felfedezni, azt hiszi, ő is a Testvériség, azaz az ellenállók tagja, O’Brian ugyanis azt sugallja, hogy ő is kételkedik a Párt dogmáiban, ám gyorsan kiderül róla, hogy ez mind csupán csapda, Winstont elkapják, és azzal büntetik, amitől a legjobban fél, patkányokat uszítanak rá. 

Az előadás egyik erőssége, hogy nagyon pontosan komponált hanghatásokkal operál, melyeket bizonyos pontokon jól begyakorolt, kottaszerű mozdulatsorok kísérnek végig. Orwell világának hangulatát tehát jól alátámasztja az előadás zenéje, végig a folyamatos bizonytalanság és félelem érzetét keltve a nézőkben (zene és sound design: Trabalka Cecília).

A darab látványvilágára is a minimalista színek a jellemzők, fekete-fehérben zajlik az élet, egy hosszú asztal a díszlet fő eleme, minden körülötte, mellette vagy éppen rajta zajlik. Az asztal oldalán világító csíkok. Az átállásokat erős, villódzó fények kísérik, a falra vetítve egy vonalkód, hiszen a rendszerben minden egyes ember csupán egy vonalka, egy kód, könnyen kitörölhető, megsemmisíthető. Vízszintes vonalak — talán így jellemezhető a legjobban a látvány. A jelmezek is ezt viszik tovább, fekete zakók, öltönyök, csupán egy színes női ruha jelenik meg, melyet Julia vesz fel, jelezve, hogy van más is a rendszeren kívül, amikor Winston és ő a rejtekhelyükön találkozik. Ő még nő és Winston még férfi, vannak érzések, vannak színek (díszlet- és jelmeztervező: Golicza Előd).

Az előadás elején a színészek a nézők között jelennek meg, s egymásnak kommentálják Orwell regényét, arról mesélnek, milyen szimbólumok, témák jelennek meg benne. Mondhatni, civilként elemeznek, elmondják, hogy noha már a saját korában is olyan műnek számított, amely fontos dolgokra mutat rá, melyeket nem kellene megismételni, a világ nem változik, így minden kor magára ismer benne, a mű tükörként funkcionál, ám mind tudjuk, változni valószínűleg semmi nem fog, míg a világ világ. Eközben hol őket látjuk egy élő kamerás felvétellel kivetítve, hol magunkat, azaz a nézőket. Az előadás több pontján tehát nem nézői pozícióban tekinthetünk magunkra, hanem a rendszer részeként, amolyan aktív „nem résztvevőként”. Ez a civil vonal az előadás folyamán nem jelenik meg többször, pedig egy kicsit vártam volna.

Orwell regénye (sajnos) ma is, mint mindig, rendkívül aktuális. Az 1984 nem pusztán figyelmeztetés egy lehetséges jövőre, hanem arra is ösztönöz, hogy kritikusan viszonyuljunk a hatalomhoz, megőrizzük a gondolkodás szabadságát, és felismerjük a nyelv, az emlékezet jelentőségét.

Az előadás dramaturgja: Sándor Júlia; video design: Botos Bálint; fénytervező: Majoros Róbert; fény: Saša Bukvić; hang: Dienes Ákos; díszletkivitelező: Asztalos Erik; öltöztető: Csonti Andrea; asszisztens: Sitkei Zille; plakátterv: Ónya-Oláh Dóra; szerbre fordította: Orovec Krisztina.