A Depeche Mode szinte pillanatok alatt vált a világ egyik legkedveltebb zenekarává, így valahol mindenki sejtheti, hogy ezt a tagok egyszerűen nem tudták „normálisan” átvészelni/felfogni/kezelni. A hirtelen jött hírnévvel együtt megérkezett életükbe a drog, az alkohol, a dühkitörések és a depresszió. Mindennek élén az 1962. május 9-én született Dave Gahan állt, akit a zenekar mentett meg és taszított is a mélybe — legalábbis egy ideig.

Forrás: electronicbeats.net

Dave egy kisvárosban született Essexben, Angliában, eredetileg David Calcottként. Biológiai édesapja ugyanis egy buszsofőr, Len Calcott volt, aki féléves korában már fel is szívódott. Édesanyja újraházasodott egy Jack Gahan nevű úriemberrel, így Dave vezetékneve Gahanre változott. Erről maga az énekes tízéves koráig nem is tudott. Kilencéves volt, amikor nevelőapja meghalt, és tízéves, amikor az igazi apja egyszer csak megjelent az életében. Csupán akkor mesélték el neki a szülei a teljes történetet. A sors fintora, hogy az igazi apja csak néhány évre tért vissza hozzájuk. Egyszer ugyanis nem érkezett meg, és azóta sem hallottak róla semmit — másodszor is lelépett.

Forrás: duna.cl

Dave tinikorában már rendszeresen bűnözött, de természetesen csak apró dolgokra kell gondolni. Végül a zene volt az, ami teljesen kirántotta ebből a világból. Egy alkalommal Vince Clarke véletlenül meghallotta, amint Dave egy jam session keretében éppen egy David Bowie-dalt énekel. Ez elég is volt ahhoz, hogy felkérje: legyen a Composition of Sound nevű zenekara frontembere — később, 1980-ban ebből lett a Depeche Mode, mellyel viszonylag rövid idő alatt lettek nagyon sikeresek. Öt év alatt rendkívül nagy világhírnévre tettek szert, és mint már említettem, a rocksztáréletvitel, a pénz és a drogok keményen magukkal rántották a srácokat.

Az igazi probléma az 1990. évi World Violation Tour alatt következett be. Gondoljunk csak bele, milyen lehet lenyomni egy olyan világ körüli turnét, amely négy kontinenst érint, és amelynek programja olyannyira sűrű, hogy szinte minden második nap fel kell lépni. Életükben egyre nagyobb szerepet kapott a drog. Mindez odáig fajult, hogy 1993-ban már tudni lehetett, Dave kemény heroinfüggővé vált. Akkoriban éppen a Songs of Faith and Devotion című albumukon dolgoztak, és bár a többiek próbálták figyelmeztetni, hogy ennek nem lesz jó vége, Dave nem akart tudomást venni a problémájáról. Sokak véleménye szerint azért, mert akkor még viszonylag friss drogos volt, aki meg volt győződve arról, hogy kordában tudja tartani a dolgait. Az album is jól sikerült, így ez csak még jobban megerősítette abban, hogy a drog még a művészi énjének is jót tesz.

Forrás: loudandquiet.com

A zenekar Devotional című turnéja utolsó állomásán jött el az a pillanat, hogy az utolsó dalnál Dave még le tudott menni a színpadról, de a ráadás alatt, amíg a többiek zenéltek, őt már szállították is a kórházba — infarktust kapott. 1996-ig olyan szintre süllyedt a zenekartagok egymáshoz való viszonyulása, hogy csak a színpadon találkoztak. Külön limuzinnal utaztak, és nem kommunikáltak egymással. 1996-ban végül Dave bekerült egy elvonóra — nem először, de először sikeresen —, és onnantól kezdve szép lassan minden ismét elkezdett egyenesbe jönni.

1997-ben végül megjelent az Ultra című lemez, mely azért volt fontos, mert ez volt az egész zenekar gyógyulásának az alapköve. Ettől a pillanattól kezdve lassan minden a helyére került. Dave azóta teljesen rendbejött, saját kezébe vette az irányítást, és maga a Depeche Mode is meggyógyult. Erre mondják, hogy minden jó, ha jó a vége!