A Marko Terseglav által összegyűjtött anyagból Ljoba Jenče állította össze az est programját, a már majdnem elfelejtett hagyományt élesztve újra. Bela Krajina zenei kincse igen színes. Ókori dalok, rituálék, sokszor biblikus elemeket tartalmazó énekek jellemzik, s ez a projektum találkozópontja a hagyományos és a kortárs, valamint az etnikai, a klasszikus és a jazz zenei nyelvnek.

Elindult a vetítés. Fehér ruhába öltözött férfiak, nők, lányok és fiúk. Lassított felvételek. Egy falu képe, tánc, és jött is a hang, melyről azt hittem, a videó része. Csak lassan — ahogy a fülem megszokta — jöttem rá, hogy ez élőben szólt a hátam mögül. A két énekesnő bevonult, Ljobe énekelt éppen, magát kövön kísérte. Furcsa mondat, nemde? Hogyan lehet egy kavicson muzsikálni? — kérdezhetnék. És jogosan. De igazából minden tárgy funkcionálhat ütőhangszerként, így akár egy kő is. Illetve legalább kettő, hogy meg is tudjuk szólaltatni. A MOST KAkOr KAMEN, KOST! című esten három videót néztünk meg, az aláfestőképekként működő nyitósorok után. Mindhárom Bela Krajinához kötődött, hiszen itt a XV—XVI. században együtt éltek azok a szerbek és horvátok, akik a törökök elől menekültek, és nagyon gazdag népművészeti kinccsel büszkélkedhetnek a mai napig. A dalok felkutatása, a gyűjtés maga természetesen terepi munkát is igényel. Elsőként meghallgattuk a legelső gyűjtés hanganyagát, melyet még fonográffal vettek fel, azután pedig élőben is élvezhettük a két énekesnő előadásában.

A második videón egy idősebb nénit hallottunk, aki egy jellegzetes, úgynevezett áldásszóró dalt énekelt, melynek lényege, hogy egy énekes egy sort énekel, a másik pedig a sor vége előtt bekapcsolódik, hogy ne szakadjon meg a jókívánságok, áldások árja. Izgalmas volt hallani előbb az eredeti felvételeket a maguk nyersességében, s utána ugyanezeket a dalokat a két énekesnő szájából, tökéletes pontossággal és gyönyörű hanggal fűszerezve. Persze külön-külön is hallhattuk a két dámát, de azért a legizgalmasabbak a kétszólamú dalok voltak.

A kétszólamú éneklés egyébként több nemzet sajátja, a magyar népdalok között is találunk néhányat, bár nem jellemző, a szerbekre azonban nagyon is.

A harmadik videón egy nagyon idős bácsi szerepelt, egyike azoknak, akik még hallották a régi öregeket énekelni. Már alig beszél, fátyolos a hangja, de amikor Ljoba elénekelte neki a dalt, szemében megjelent egy könnycsepp. Ki tudja, mi vagy ki jutott eszébe. A dal szövegét a végén aztán kiegészítette, kijavította, mert ezek olyan dalok, amelyeket nem lehet elfelejteni, és olyan emberek, akik nem felejtenek.

A projektumot a szlovéniai kulturális minisztérium (Ministarstvo kulture Republike Slovenije) támogatta, producere Boris Kovač zeneszerző.