Sajnos, a kétkezi szakmák ma már kihalófélben vannak. A fiatalok többsége inkább az orvosi, a menedzseri, a tanári pályát választja hivatásául, miközben egyre kevesebb az esztergályos, a tetőfedő, a szobafestő, az ács vagy az asztalosmester.
Hasonlóképpen hiányfoglalkozásnak számít ma már a pékszakma is vagy az élelmiszeripar bármely vállfaja.
Pedig a tésztafélék, a remek péktermékek továbbra is a mindennapjaink elengedhetetlen tartozékai.
Szabadkán, a Lazar Nešić Vegyészeti Szakközépiskolában sok éve létezik a pék szakirány. Minden évben nyílik szerb és magyar tannyelvű tagozat is, és itt olyan szaktudást szereznek a fiatalok, amelynek hasznát veszik majd a hároméves középiskola elvégzése után, ha munkába állnak.
De vannak olyanok is, akik az iskola elvégzését követően szeretnének továbbtanulni. Hol és mit? Ezt kérdeztük két végzős diáktól.
Kósa Erika most végez a pék szakon. Azt mondja, már kislánykora óta nagyon szeret gyúrni, sütni.
— Közel áll hozzám ez a szakma, ezért is tanultam péknek. Otthon mindig én vagyok az, aki különféle péktermékeket készít, kenyeret süt, kísérletezik — a család nagy-nagy örömére! Itt, az iskolában hetente két gyakorlati óránk volt, amelyek során — legalábbis szerintem — sikerült elsajátítanunk minden fontos tudnivalót az anyagismerettől kezdve a munkafolyamatokon át az elkészített termékek tárolásáig. De egyelőre még nem gondolkodom munkába álláson, hanem szeretnék továbbtanulni a szabadkai Közgazdasági Középiskola cukrász szakán, később pedig, ha módomban áll, akár a főiskolát is szeretném elvégezni.
Huszák Georgina bajmoki tanuló szintén most végzős a hároméves középiskola pék szakán. Erikához hasonlóan ő is tovább szeretne tanulni — szintén cukrász szakon.
— A cukrászat egy csodálatos szakma, amelyben meg tudjuk mutatni a kreativitásunkat. Én is egészen kiskorom óta szeretek sütni-főzni, tésztát gyúrni, és úgy érzem, a cukrászatban van a jövőm. Ki tudja, lehet, hogy még én is beiratkozom a főiskolára, mert ma már főiskolai vagy egyetemi végzettséggel könnyebben jut álláshoz a fiatal.
Erika és Georgina tehát idővel két diplomát is a magáénak mondhat majd. Cukrászként pedig akár szép karriert is befuthatnak, ha kellően nyitottak az újdonságok iránt. Ma már ugyanis kevés az olyan valamirevaló étterem vagy cukrászda, ahol ne lehetne diabetikus süteményeket kapni, ezért ha a szakmának ezt a részét is kellőképpen kitanulják, a hivatásuk szó szerint is megédesíti majd az életüket.
