home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Csonoplyán újjáéledt a magyar közösségi élet
Kartali Róbert
2021.05.03.
LXXVI. évf. 17. szám
Csonoplyán újjáéledt a magyar közösségi élet

Magyar anyanyelvápoló szakkört indított Csonoplyán a település plébánosa. Hajdú László 2019-ben kezdte meg szolgálatát a nyugat-bácskai faluban, ahol a helyi általános iskolában már negyven éve nincs magyar tannyelvű oktatás. A helyi emberek számára a templom az, ami a nemzethez való tartozást jelképezi, így a magyar identitás megőrzésére irányuló igényeket felismerve a fiatal pap kettős szerepet vállalva azon dolgozik, hogy újjászervezze a magyar közösségi életet.

Az anyanyelvápoló foglalkozások megtartására a plébánián lett elkülönítve egy épületrész, a plébánia épülete azonban az idő múlásával nagyon rossz állapotba került. A falakat szigetelni kellett, új padlóra volt szükség, az elektromos vezetékeket és az ablakokat ki kellett cserélni. Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2 millió forintos támogatásával tavaly novemberben kezdődött a terem felújítása. Ezután a Magyar Nemzeti Tanács 600 000 dináros támogatásának köszönhetően megvásárolták a bútorokat, valamint egy okostáblát is felszereltek a teremben.


Hajdú László (a szerző felvétele)

— Az első pillanattól kezdve közösségben gondolkodtam. Láttam azt, hogy az itteni magyar híveknek nincs közösségi terük, igényük viszont lenne rá. A hitoktatáson feltűnt, hogy a gyerekek küszködnek a magyar nyelvvel, hiszen a helyi általános iskolában csupán környezetnyelvként oktatják. Ebből jött az ötlet, hogy a plébánián alakítsunk ki egy olyan termet, ahol lehetőséget tudunk teremteni arra, hogy aki szeretne, az tanulhasson magyarul — emelte ki lapunknak a plébános. — Az emberek pozitívan fogadták a kezdeményezést. Az általános iskolások számára három csoportot indítottunk, az elsőbe járnak az elsősök és a másodikosok, a középsőbe a harmadik és a negyedik osztályosok, a harmadikba pedig a fölsősök. A tiszta magyar családból származó gyerekeken túl olyanok is jelentkeztek, akik vegyes házasságból származnak. Ez is azt mutatja, hogy az ilyen családokba született gyerekekben is megvan az érdeklődés arra, hogy megtanuljanak magyarul. Sőt, vannak köztük olyanok is, akik egyáltalán nem tudnak magyarul, hiszen Csonoplya egy olyan szórványtelepülés, ahol sok magyar származású családban már otthon is csak szerbül beszélnek, mert így könnyebb számukra a kommunikáció. A foglalkozások lényege, hogy a gyerekeknek gazdagodjon a szókincsük, de közben nagy hangsúlyt helyezünk a vallási ünnepeinkhez kapcsolódó népszokásokra is. Itt kapcsolódik össze a hitoktatás a nyelvoktatással. Megközelítőleg harmincan vannak a három csoportban. Ez több, mint amennyien a hitoktatásra járnak, a vegyes házasságokba született gyermekeket ugyanis a szülők általában nem a katolikus templomban keresztelik meg, ha egyáltalán megkeresztelik őket. Az a cél, hogy egy új generációt neveljünk ki. Márciusban pedig a szülők érdeklődését figyelembe véve már a fiatalabbak felé is nyitottunk, és a két-három évestől az öt-hat éves gyerekek számára Ringató elnevezéssel külön foglalkozásokat indítottunk. Ezeken az órákon mintegy tíz gyermek vesz részt, természetesen szülei kíséretében. A felújított terem az egész közösség számára nyitott, így az anyanyelvápoló órákon és a hitoktatáson túl itt kézműves-, kreatív foglalkozásokat is tartanak. Ezt önkéntes munkával működtetik a szülők. Karácsonykor adventi koszorút készítettek, húsvétkor tojásfestés volt, farsangkor pedig maszkokat csináltak. Itt az emberek számára a templom sokkal több, mint egy szakrális épület, ez szimbolizálja a nemzethez való tartozásukat. Egy ilyen szórványkörnyezetben a falu plébánosa nem csupán lelkipásztor, hanem nemzeti identitásában is erősíti a közösséget. Sokkal nagyobb szerepe van, hiszen az itteni magyarság szellemi és mindennemű vezetőjévé kell válnia, ezért is gondolom azt, hogy nem szabad feladni. Reményik Sándor örök igazságként megfogalmazta: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” A nemzetben való megmaradásnak ez a két alappillére, most az iskolából próbálunk valamit visszaállítani — tette hozzá Hajdú László, aki arra is rávilágított, hogy a papok általában csupán meghatározott ideig vannak egy plébánián, ezért az a célja, hogy a közösséggel együttműködve minél több embert megszólítva alakítsa ki a közös munkát, hogy az így létrejött rendszer működőképessé váljon.

(A szerző felvétele)

Az anyanyelvápoló csoport vezetésére Bosnyák Annamáriát kérték fel, aki a nemesmiliticsi általános iskolában dolgozik tanítónőként, de Csonoplyán él. A plébános fontosnak látta, hogy ezt a munkát egy szakértő pedagógus végezze, a tanítónő pedig örömmel fogadta el a felkérést.

— Az órákon nagyon jó a hangulat. Kerettörténeteket próbálok összeállítani, mindig az aktuális téma kapcsán válogatok meséket, mondókákat. A gyerekek az iskolában csak a második osztályban tanulják a latin írásmódot. A harmadik, negyedik osztályosok már tudnak írni és olvasni, így velük tanuljuk az első osztályos magyar tananyagot. Közben azt a néhány gyereket is tanítom, aki előtte egyáltalán nem beszélt magyarul. Már az ő szókincsük is gazdagodott, és meg tudják fogalmazni a legfontosabb dolgokat. Február óta sok változást tapasztaltam a szókincsüket illetően. Dalocskákat tanulunk, nagy örömmel jönnek, szeretnek játszani, és engem is arra ösztönöznek, hogy mindig jobb legyek, többet nyújtsak. Nem csak a magyar nyelvet tanulják, hiszen a magyar identitástudat mélyítése is fontos. Mindig foglalkozunk az aktuális ünneppel, húsvétkor a nyúl volt a központi eleme az órának, mondókák, versek, mesék formájában, körjátékokkal, dalokkal, énekekkel, korosztályhoz mérten tanultunk mindenfélét. Zenélni is szoktunk, szóval ezt nem egy szokványos magyarórának kell elképzelni, néha énekelünk és táncolunk, a meséket pedig nemcsak meghallgatják, hanem meg is tanulják, illetve elő is adják szerepjátékok formájában. A költészet napjára verseket tanultunk — mesélte Bosnyák Annamária.

A Magyar Nemzeti Tanács a kezdetektől támogatta a kezdeményezést, a tanterem kialakításához szükséges beruházásokon túl a további költségekhez is hozzájárul.

— Az atya megkeresett bennünket, elmondta a terveit, a kezdeményezés pedig nemzeti jelentőségű programmá kerekedett ki — mondta felkeresésünkre Hajnal Jenő, az MNT elnöke. — Ha valahol, akkor Csonoplyán elmondhatjuk, hogy az egyház tekintélyének, szervező erejének és áldásos munkájának az eredményét tapasztalhatjuk, és hogy mennyire fontos a szórványközösségekben, hogy együtt az egyházzal közösséget erősítsünk, építsünk. Ennek vagyunk itt tanúi, és ha átfutjuk a többnemzetiségű Csonoplya történelmét, és a múltba tekintünk, akkor azt látjuk, hogy amikor összefogott a falu népe, és amikor az egyház egy-egy ilyen összefogás mellé állt, akkor mindig szép dolgok születtek. Kevesen tudják, hogy Nyugat-Bácskában először Gomboson szervezték meg a Gyöngyösbokrétát, a harmadik helyszíne pedig 1938-ban Csonoplya volt. Hasonló csodát tapasztaltunk 2011-ben, amikor a Durindót és a Gyöngyösbokrétát ismét a csonoplyaiak szervezték meg. Akkor is azt láttuk, hogy e kis közösség apraja-nagyja összefogott, hogy minél sikeresebb legyen ez a találkozó, és nemcsak a magyarok, de az iskola szerb igazgatója és az intézmények is. Az egyik legnagyobb élményem éppen itt, Csonoplyán volt, ahol azt láttuk, hogy egy nagy múltú közösség magyarsága hogyan próbál, hogyan tud erőt felmutatni, hogyan tudja büszkén magyarnak vallani magát, és hogyan tudja az egyházzal együtt közösen ünneppé tenni a délvidéki magyarság legjelentősebb eseményét, úgy, hogy közben ők maguk is részesei legyenek ennek az ünneplésnek. Mindhárom évet azért tartom fontosnak kiemelni — merthogy a harmadik ez a mai jelen csodája —, mert ha van egy ember a közösségben, aki a közösség élére tud állni, és ha a közösség támogatja azt az egy embert, akkor már lehet életet és magyar életet is szervezni. Az 1938-as, a 2011-es és a 2021-es példa is erről árulkodik, hogy a kezdeményezés akár világi, akár egyházi személyhez kötődik, a közösség csak akkor tud előre menni, fejlődni, erősödni, hogyha erős identitása van, ha ragaszkodik kultúrájához, örökségéhez, hagyományához, akkor ez a csoda megtörténik, és most Csonoplyán, hála istennek, ennek vagyunk tanúi. Annak, hogy a magyar szülők, nagyszülők, vegyes házasságban élők, vagy akik már csak a múltjukban őrzik magyarságtudatukat, azok is úgy érezték, hogy valahol itt kell lenniük, össze kell fogni, és milyen jó magyarul tanulni, és milyen jó Csonoplyán is magyarnak lenni — zárta szavait az MNT elnöke.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..