home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Csonoplyán 200 éves jubileumot ünnepel a Mindenszentek templom
Kartali Róbert
2019.11.22.
LXXIV. évf. 46. szám
Csonoplyán 200 éves jubileumot ünnepel a Mindenszentek templom

Nyugat-Bácska egyik legnagyobb katolikus temploma a Zombor községhez tartozó Csonoplyán, a több mint 600 éves település központjában épült fel két évszázaddal ezelőtt.

A kerek évforduló alkalmából ünnepi püspöki szentmisét tartottak 2019. november 10-én. A misét Pénzes János szabadkai megyés püspök celebrálta Hajdú László helyi plébánossal, valamint az egyházmegye papságával. Az 1819-ben épített Mindenszentek katolikus templom a szórványban élő helyi magyarok számára nem csupán egy istenháza, identitásuk bástyája is egyúttal. Egy mentsvár, mely reményt ad a helyi magyaroknak.

Csonoplyán már évek óta nincs magyar nyelvű oktatás, sem iskola, sem pedig óvoda. Ennek ellenére a falu magyar lakossága bizakodó, hiszen három hónappal ezelőtt új plébános érkezett Hajdú László személyében, aki az ünnep alkalmával arról beszélt lapunknak, hogy a szórványban élőknek a templom a nemzethez való tartozást is szimbolizálja. Mint mondta, a szórványban össze kell tartani, a csonoplyaiak pedig érzik és látják ezt a felelősséget.

— A misék magyar nyelvűek, minden hónap első vasárnapján a bunyevácoknak is van horvát nyelvű istentisztelet — mondta a plébános, aki elismerően szólt a helyi magyarok összetartásáról. — Most a püspöki szentmisén nagyon jó volt látni, hogy tele volt a templom, eddig nem volt ilyen élményem, ez volt a legnagyobb ajándék. Vasárnaponként 40-50 ember jön el egy misére. Azok számára, akik itt maradtak, fontos a templom, és úgy látom, hogy miattuk érdemes itt lennem. Az emberek segítőkészek, nagyszerű ez a közösség, és gyönyörű volt megtapasztalni a jubileum előtti napot, hogy egy ilyen kis közösségből 15-20 ember is eljött, és segített mindenben. A jubileumnak egyébként ez csak a kezdete, egy éven át szeretnénk ünnepelni. Megszervezzük a csonoplyaiak nagy találkozóját az innen elszármazottak számára, de a gyerekeket is szeretnénk bevonni az ünnepségsorozatba, rajz- és fogalmazáspályázattal. Lesz egy könyvbemutató, Szlávnics Károly helytörténész feldolgozta a templom teljes történetét.

A Mindenszentek templom 44 méter hosszú és 12 méter széles, ami bácskai viszonylathoz képest nagy, Nyugat-Bácskában pedig, ami a falvakat illeti, az egyik legnagyobb. 1819-ben kezdték el építeni.

— Nem mondhatjuk, hogy csak az idén van a 200. évforduló, hiszen az építkezés két-három évet is eltartott. Akkoriban ez egy színtiszta katolikus falu volt, és teljesen más volt a közösség, az épület három nemzeté, a sváboké, a bunyevácoké és a magyaroké volt — tette hozzá a plébános.

Csonoplyán a templom építésekor német többségű volt a település, 1910-ben a 4539 lakosból 1592 magyar, 2240 német és 697 bunyevác volt. A II. világháború után a németek helyére több mint 3000 boszniai szerb érkezett. Ma a falu lakosságának csupán 20 százaléka katolikus, a többséget a pravoszláv szerbek alkotják. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a csaknem 3500 lelkes faluban csupán 668 magyar él, ez a lakosság 15 százaléka, de a helyiek szerint a következő felmérés során keserű felismerésben lesz részük, hiszen a tényleges helyzetet nézve szerintük alig van már itt 2500 ember, pedig az ’50-es években a 6000-et is megközelítette az itt élők száma. A magyarok tömegével mentek külföldre dolgozni, 300 és 450 között mozoghat a számuk, azzal, hogy a faluból 200-300 asszony Németországban dolgozik. Ezt már Szakács Csaba, a pasztorális tanács elnöke nyilatkozta lapunknak, aki szerint ez a jubileum különösen fontos a közösségnek.

— Ez egy olyan jubileum, amelyet a közösség ma még meg tud ünnepelni, most még meg tudtuk tölteni a templomot. Azért is igyekeztünk ezt az ünnepséget jól megszervezni, hogy ha már az őseink tudtak egy ilyen templomot építeni, meg tudták őrizni a zűrzavaros, háborús időszakokban, akkor mi ma tudjunk egy jubileumot megünnepelni telt házas templommal. Bízunk abban, hogy lesz még ünnep ezen a világon, bízom benne, hogy gyermekeink és unokáink kivárnak még itt ebben a faluban, ebben a templomban egy hasonló jubileumot.

A templom egy 6-8000 fős településre lett tervezve. A falu akkori méretei ezt indokolttá is tették, hiszen az akkor elvárható népesedési növekedést vették figyelembe.

— Ma már nagyon nehéz belakni és karbantartani ezt a templomot. Az utóbbi tizenkét évben volt némi felújítás a Vajdasági Magyar Szövetség közbenjárásával, a Tartományi Nagyberuházási Alap eszközeiből. Amikor más települések művelődési otthonokat és iskolákat újítottak fel, mi a templomunkat tartottuk fontosnak helyrehozni, hiszen ez az a hely, ez az a ház, amely még a miénk, amelyet be tudunk lakni, és amelyről úgy gondoljuk, hogy a jövőben is megmarad nekünk. A faluban már nincs magyar iskola és óvoda. Próbáltunk vegyes óvodát nyitni a vegyes házasságokból származó gyerekeknek, hogy megtanulhassanak magyarul. Mindegy, hogy a férj vagy a feleség-e a magyar, mindkét esetben sajnos a magyarok adják fel az identitásukat, az ő gyerekeik már szerbül tanulnak. Akik mégis a magyar oktatást választanák, azoknak Nemesmiliticsen van rá lehetőségük. Egyébként mi négy-öt évvel a Magyar Nemzeti Tanács előtt megszerveztük az iskolabuszt, most viszont óriási segítséget nyújt az MNT, hiszen ma már nincs annyi diák, hogy ezt önköltségből fedezzük, az MNT nélkül nem tudnánk működtetni. Most az elsőtől a nyolcadik osztályig három-négy gyerek van, aki átjár a szomszédos faluba magyarul tanulni. A fiatalok hiánya a legnagyobb gond a helyi Arany János Kultúregyesületben is, mely immár csaknem hetvenéves múltra tekint vissza.

— A falunak egykor jelentős ipara volt, mára azonban ezek a vállalatok tönkrementek, az egyetlen megélhetési forrás a mezőgazdaság és a külföldi munka — mondta lapunknak Szakács Csaba, aki a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezetének elnöke is. — Működött itt egy textilfestő üzem, mely egyike volt Jugoszlávia két legnagyobb ilyen jellegű vállalatának a zágrábin kívül. Itt több mint 300 munkást alkalmaztak. Volt egy téglagyár, valamint cirok- és kendergyár, továbbá egy nagyon erős mezőgazdasági szövetkezet is, mely harminc évvel ezelőttig jól működött, itt mintegy 100 ember dolgozott. Ezt a szövetkezetet privatizálták, és olyan tulajdonoshoz került, aki nem helybelieket foglalkoztat. Az emberek a mezőgazdaságból próbálnak megélni, de mivel nem tudnak, a feleségek tartják el a családokat azzal, hogy kimennek külföldre dolgozni, idős személyek ápolásával foglalkoznak. Egy hónapot tartózkodnak kint, egy hónapot pedig itthon, így keresik meg a szükséges pénzt. Ennek hatására azonban a családok lassan kezdenek szétesni, ami nagyon nem jó.

A Prosperitati Alapítvány pályázatai Csonoplyán is népszerűek voltak, a magyarság számarányához képest sokkal többen pályáztak itt, mint más magyarlakta településeken — tette hozzá Szakács, aki szerint mintegy félmillió euró érkezett a faluba a Prosperitati révén. Ám, mint mondta, ha három-négy évvel korábban lett volna ez a lehetőség, akkor valószínűleg nagyon sok fiatal nem ment volna el a faluból. Mint fogalmazott, azokat siratják meg a leginkább, akik úgy mennek el, hogy eladják mindenüket, a földet és a házat is, ezzel ugyanis felszakítják a gyökereiket. Aki így megy el, az már biztosan nem jön vissza.

A jubileumi ünnepségen részt vett Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, aki szerint fontos a szórványban élők támogatása, a helyi magyarság megmaradásának kulcsa pedig a fiatalság.

— Van még esélyünk és lehetőségünk. Partnert kell találni a helyi művelődési egyesületekben, az egyházban, hogy együtt, közösen hétvégi magyar óvodákat hozzunk létre, és ezekből kinőhet, ahogy Maradékon is kinőtt az első, a második és a harmadik osztály, és ahogyan azt látjuk, hogy Ürményházán is így tudtuk megtartani az iskolát, és hogy Versecen most hasonló módon próbáljuk elindítani azokat a folyamatokat, ahol, ha kell, már iskolabuszokkal Ürményházára tudjuk szállítani a gyerekeket. Nagyon nehéz visszafordítani a kivándorlást, ami már hosszú évtizedekkel korábban kezdődött. Az akkor elszalasztott alkalmak, a becsukott óvodák és iskolák erről árulkodnak. Tehát ott, ahol ez megszűnt, ott először az esélyt és a reményt kell megteremteni. A gazdasági fejlődés az, amely hozná magával mindezt, de ez már nem kisebbségi kérdés, hanem az egész ország, az egész régió fejlődésének a kérdése. Szerbia az által, hogy az Európai Unióba szeretne eljutni, lényegében ezt a felzárkóztatást próbálja megteremteni, és nyilvánvalóan van mit tenni.


Még több kép!▼

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..