Örök dilemma, hogy mi mindenre lesz szükség egy utazás alkalmával. Mi kerüljön a hátizsákba, és mi maradhat ki belőle. Minden ott legyen, de semmi pluszteher.
Praktikus szemszögből nézve csak azt kell elvinni egy útra, amire valóban szükség lesz. Gondoljunk csak bele, mekkora energiapazarlás néhány kilogramm felesleges holmit cipelni napokon át. Ha csillagtúrák keretében fedezzük fel a környéket, akkor a szálláson lehet hagyni a dolgokat. Ez a kényelmesebb módja az utazásnak. Sokkal nagyobb kihívás megszervezni egy olyan utat, amikor az utazó minden éjjel másik településen alszik. Reggel megérkezik, egész nap járja a várost a hátizsákjával, és csak este érkezik a szállásra. Ilyenkor kétszer is meggondolja az ember, mit vigyen magával, mi az, amire esetleg nem lesz szüksége.
![]()
Képek: a szerző felvételei
Az útra való készülődés napokkal az indulás előtt elkezdődik. Előkerül a kis koffer, aztán a kicsit nagyobb is. Szebben lehet csomagolni a bőröndbe, de azt nehezebb egész nap húzni. Ezzel szemben a hátizsákot kényelmesebb vinni. És hogy mi kerüljön bele? Célszerű egyszer használatos dolgokat vinni. Papucs okvetlenül legyen, ebben ajánlatos bemenni a zuhanyzóba. Alsónemű, póló, szabadidőnadrág, kis törölköző, repülős utazás esetén műanyag kés, és a minimális piperecikk is kötelező tartozéka a csomagnak. Az elsősegélycsomagban feltétlenül legyen fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, nyáron szúnyogcsípésre való kenőcs, fásli és WC-papír. Az esernyő kisebb helyet foglal el az esőkabátnál. Vannak, akik nyaranta inkább fáznak néhány órát reggelenként, minthogy egész nap húzzák a vastag pulóvert. Útlevél-fénymásolat, kinyomtatott repülőjegy és papíralapú biztosítás legyen a táskában. Le kell ellenőrizni a célország konnektorainak formáját, ha szükséges, vinni kell átalakítót.
![]()
Nem mindig elég egy hátizsák
Egy idegen városban senki sem fogja megjegyezni, ha kopott az öltözet, lyukas a harisnya vagy eldobni való az alsónemű. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket még egyszer utoljára lehet használni, utána pedig eldobni, és helyükre kerülhet szuvenír vagy ajándék. Arab bazárokba érdemes üres táskával menni, bevásárolni, és felújítani a gardróbot. Ilyen helyeken potom áron hozzá lehet jutni minőségi áruhoz. Én például Isztambulban vettem bőrkabátot. Az úttal együtt is olcsóbb volt, mint itthon egy hasonló kabát.
Arra is ügyelni kell, hogy mekkora és milyen nehéz bőröndöt lehet felvinni a repülőgépre. Az Európai Unió területén közlekedő repülőjáratokra egy 20 × 30 × 40 cm nagyságú csomagot ingyen fel lehet vinni. Ez benne van a jegy árában. Vonatos utazás esetén nincs korlátozás, a távolsági buszokon általában egy vagy két nagyobb méretű bőröndöt lehet szállítani.
![]()
Holmi egy néhány napos útra
Az olyan csomagolásnak vagyok a híve, amikor nem az elegancián van a hangsúly, hanem a funkcionalitáson és a kényelmen. Egy jól kitaposott cipő egy hosszú úton többet ér egy új, nem kipróbált bakancsnál. Az agyonmosott póló nem fog cserben hagyni. A régi nadrág is biztosan kényelmes, hiszen ki van próbálva, és jó. Gyakran rám szólnak, hogy már megint ugyanabban a ruhában pózoltam, mint az előző utamon. Nem tehetek róla: ami jól bevált, azt viszem magammal. Különben sem fogja senki megjegyezni, hogy: no, a Borisz megint a kék trikóban volt.
A hátizsák aljára mindig a papucs, a törölköző és az esernyő kerüljön. Ezekre jöhet egy zacskóban a fehérnemű a zoknikkal, majd a pólók és a laza nadrág. A ruhák felgöngyölve kevésbé gyűrődnek, és kisebb helyet foglalnak el. Az apróságok (töltők, pipere, orvosságok) elférnek egy-egy pici helyen a ruhák közt. A csomag tetejére kerüljenek azok a dolgok, amelyekre a nap folyamán szükség lesz: nassolnivaló, útikönyv és majd a szuvenírok.
![]()
Szükséges piperecikkek
Néhány éve végigjártam a spanyolországi Camino zarándokút egy 150 kilométeres szakaszát. Ezen a 800 kilométeres úton a zarándok napi 20—22 km-t gyalogol, és mindenét viszi magával. Itthon tizenpár kilogrammot belepakoltam a nagy hátizsákomba. Semmi olyan nem volt, ami az addigi tapasztalataim alapján szükségtelen lett volna. Hátamra vettem a csomagot, és elsétáltam vele néhány környékbeli településre meg vissza. Első este kikerült belőle néhány zokni és póló, másnap a vastag esőkabátot vékonyabbra cseréltem, később egyéb dolgokról is úgy véltem, hogy nélkülözhetők lesznek. Mint utólag kiderült, jól csomagoltam. Kétnaponta kimostam, amit lehetett, de venni semmit nem kellett.
A nagyobb csomagok tartalma is megegyezik a rövidebb utakra vitt dolgokkal. De itt is lehet spórolni. A törölközőt lehet több napon át használni, apróbb dolgokat ki lehet mosni az utazás alatt. Célszerű kevésbé gyűrődő ruhákat vinni. Egy pár kényelmes cipő, egy nadrág, egy kabát megteszi egész héten. A gond majd a reptéren lesz, amikor kiderül, hogy nagyobb a csomag a megengedettnél. De ez sem probléma egy profi utazónak: ilyenkor felhúz még egy pólót, vagy kettőt; rájuk a második pulóvert; a farmer alá jöhet a szabadidőnadrág, és ilyenkor válik az is nyilvánvalóvá, hogy mennyi minden fér el a zsebekben.
A csomagolásról sokaknak eszébe jut Mr. Bean, amikor levágta a nadrág szárát, hogy beleférjen a csomagba, aztán észrevette, hogy rövidnadrág is van. Egy profi utazó ilyen hibát nem követ el, viszont mindennek benne kell lennie a hátizsákban, ami nélkülözhetetlen. Ami nincs, azt meg kell majd venni, és biztosan drágább lesz. Mi pedig olcsón akarunk utazni.
A jövő héten eldöntjük, hova legyen az első utunk.
![]()
Kezdeti nehézségek (forrás: Pixabay)