* Másfél éve vagy a KMV szervezőcsapatának élén. Hogyan kerültél erre a tisztégre?

– Középiskola után szerettem volna benne maradni a KMV-hangulatban, s az akkori fő szervezőkhöz, Virág Kiss Anitához és Oláh Tamáshoz fordultam, hogy tudnék-e segíteni. Ők igent mondtak, hiszen mindig elkél néhány dolgos kéz. Az elején kisegítőként, aztán KMV-ifiként voltam jelen, majd a szervezőcsapatba is bevettek. Az évek során egyre több folyamatba láttam bele, okosan csinálták, hogy kineveltek egy erős utánpótlást, egyengették az utunkat, összefogták a csapatot, így amikor szerették volna átadni, ott voltunk. Dimitrov Nikolettát, aki most az alelnök, s engem kértek fel, hogy irányítsunk.

* Érzed a súlyát annak, hogy egy ilyen nagy múltú vetélkedő élére kerültél?

– Persze. Ráadásul szembesültem a bürokráciával, mely ezzel jár. Amikor átvettük a szervezést, nem sokkal később költöztem haza külföldről, akklimatizálódnom kellett, de belecsöppentem a bürokrácia bugyraiba, az ügyintézésekbe, ami izgalmas és körülményes volt egyszerre, de azt hiszem, most elmondhatom, hogy jól haladok. Nagyon jó a csapat, mindenben mellettem álltak és állnak.

* A KMV-n minden évben van egy mindenki számára nyitott kerekasztal, ahol sok ötlet és igény felmerül. Az idén mit újítottatok?

– Ebben az évben maratoni kerekasztalt tartottunk, igen erősen megjelent ugyanis az AI használata. Főleg a műfordítói pályázatnál merült fel ennek gyanúja, a jövőben a szabályzaton ez ügyben is kell majd módosítanunk. Mindig vannak ötletek, felvetések, tavalyelőtt így került be új kategóriaként a dalszerzés, s az idén először a Középiskolások Népzenei és Néptáncvetélkedőjén nem helyezések, hanem minősítések voltak, ahogy az a legtöbb népművészeti vetélkedőn lenni szokott. Az arany, ezüst és bronz mellett minden kategóriában van egy kiemelt arany, az Arany Fecske díj. A humoreszk műfajáról is szót ejtettünk, azt vettük ugyanis észre, hogy a diákok nem nagyon tudják, mi az a humoreszk, viszont ezt a műfajt is jó lenne életben tartani.

* Sok középiskolás tanul külföldön. Ezt megérzi a KMV is?

– Sajnos igen, ezért is történt még egy változás két évvel ezelőtt, a zombori és a szabadkai körzetet összevontuk, és növeltük a körzetiről továbbjutók létszámát itt és Zentán. Az idén csak Zomborba jutottunk el népszerűsíteni a vetélkedőt, mégsem jelentkeztek innen, de itt egyébként is kevés a magyar

középiskolás. Topolyáról szerencsére érkezett diák a körzetire, amire régen nem volt példa, ez jó hír. Reméljük, ezek az arányok javulni fognak a jövőben. Azt szokták mondani, hogy a posztok és a közösségi média az, ami elér a fiatalokhoz, de azt tapasztalom, hogy a legnagyobb hatása még mindig annak van, ha valaki azt mondja a másiknak, hogy gyere KMV-zni, és az jön. Még mindig az élőszó működik tehát legjobban.

* Melyek a legnépszerűbb kategóriák?

– A versmondás, a versírás mindig is közel állt a kamaszlélekhez, s a slam poetry is nagyon népszerű szokott lenni. Nagyon jön fel a dalszerzés, a legkülönfélébb zenei stílusokban írnak dalokat a fiatalok. 

* Hogyan éled meg a KMV-t most, és hogyan élted meg annak idején, amikor még versenyeztél?

– Most máson izgulok (nevet), de középiskolásként is, és most is a közösség, a szabadság szimbóluma volt. Emellett nagyon jó olyan emberek közt lenni, akik hasonló dolgokat szeretnek, olvasnak, néznek. 

* Hogyan álltok az utánpótlás-neveléssel?

– Igyekszünk évről évre új, fiatal arcokat bevenni a csapatba, figyeljük, kik azok, akik szerintünk alkalmasak lennének egyszer majd átvenni. Ez organikusan szokott alakulni, mert van, aki csak benéz a ballagása utáni évében is Becsére, megkérdi, mit csinálhat, és mindig van dolog, aztán észre sem veszi, és ottragad. De igyekszünk ebben is tudatosak lenni, figyelünk arra, hogy a feladatokat arányosan osszuk le az emberek között.

* Hagyomány kontra új utak keresése, újítás. Mennyire kell görcsösen ragaszkodni a hagyományokhoz?

– Nehéz kérdés, mert sokszor érzem a báját és a terhét is annak, hogy van egy hagyomány és egy szabályzat. De ezt tágabb értelemben is értem, Vajdaságban megvan a szokásjog, melytől nem tudunk elszakadni. Ez a mindig így csináltuk filozófiája. Mi ennek a béklyóit igyekszünk leküzdeni, frissíteni, újítani, s a középiskolások igényeihez mérni, amit tudunk – természetesen sok mindent megtartva, amit az előző ötvennyolc évben felépítettek az elődeink. Jövőre hatvanéves a KMV, s mi már most ötletelünk a csapattal, szeretnénk igazán különleges programmal készülni.

* Egyike vagy azon keveseknek, akik tanulmányaik után visszaköltöztek Vajdaságba. Miért jöttél vissza?

– Bennem már Budapesten, a COVID időszakában megfogalmazódott, hogy haza szeretnék jönni, de előtte még kiköltöztem másfél évre Bécsbe. Azt éreztem, hogy szeretnék valami olyasmit csinálni, aminek van értelme. Valamit a közösségért. S ilyen a KMV is. Szerettem volna többet foglalkozni azzal, amit szeretek. Reméltem, hogy több időm lesz írni, de ez jelenleg nem így van. (Nevet.) Olyan különleges és megmagyarázhatatlan ez az itthoni közeg. Magyarországon mindig szerb voltam, Bécsben nem tudtak hova tenni, itt tudom legjobban értelmezni saját magamat: Vajdaságban vajdaságiként. Egyébként sok barátom kacérkodik a hazaköltözés gondolatával, mi pedig, akik itt vagyunk, szeretnénk húzóerő lenni. Például Gyetvai Balázzsal és a Híd Kör Egyesület tagjaival szeretnénk egy kicsit felkavarni az állóvizet a Híd Kör háza táján: programokat szervezünk, és a Malomfesztiválon is ott leszünk. A mi generációnknak a COVID és az elköltözések miatt nem nagyon volt lehetősége megmutatni magát és hallatni a hangját, úgyhogy csinálunk magunknak helyet.

* Slam poetry vagy vers – mikor melyik formához nyúlsz?

– Slamet mostanában kevesebbet írok, inkább host vagyok a vajdasági slameseményeken, de ezt is szeretem csinálni. Kevesebbszer szólalok fel, úgyhogy emiatt is már inkább a versírás felé fordultam. Amikor úgy hallok valamit a fejemben, hogy azt nagyon el kell mondanom, az színpadra termett, akkor egyértelmű, hogy abból slam lesz, amikor pedig papírt kíván, akkor vers.

* Hamarosan megjelenik az első köteted. Gratulálok hozzá.

– Köszönöm. A Forum Könyvkiadó harmincöt év alatti szerzők számára kiírt pályázatára küldtem be 2023-ban a verseket, és szerkesztés után kiadásra jelölték a könyvem. Celler Kiss Tamás a szerkesztőm. Sok hatás érte a könyvet, tolódott a megjelenése, de ha minden igaz, heteken belül nyomdába kerül. Az illusztrációkat Futó Inesz készítette, aki szintén kapcsolódik a KMV-hez, ő és Pletikoszity Dávid készítik annak arculatát, nem véletlen, hogy éppen őt kértem fel. Az én részemet letudtam, és ha még csak digitálisan is, de már látom, milyen lesz, úgyhogy izgatottan várom, hogy kézbe vegyem. 

* Milyen témákat, motívumokat érintesz a versekben, mi foglalkoztatott, amikor írtad őket?

– Tipikus elsőkötetes témák: családi és gyerekkori események, egy kissé gyermeki perspektívából feldolgozva. A természet közelségével dolgozik a könyv, és remélem, újdonságot is tud hozni. Örülök, hogy megjelenhet, hiszen régen jelent meg fiatal, vajdasági költőnőnek a kötete.

* Fontos számodra hangsúlyozni, hogy női költő vagy?

– Igen, mert mint sok minden másban, a nőknek itt is igyekezniük kell hangosabbnak lenni, hogy hallják őket, ami sokszor nem könnyű. Az irodalmi élet egy eléggé különös kis szubkultúra, ebben hallatni az embernek a hangját nem a legegyszerűbb.

* Ösztönösen vagy tudatosan írsz?

– Ez sokat alakult az évek során. Ösztönös voltam, hiszen amióta tudok írni, írok. Eleinte teljesen ösztönből csináltam, szerettem volna rögtön kiadni a kezeim közül a verseimet, hogy minél többen elolvashassák őket. Most már ez a vágy nincs ilyen erősen bennem, inkább megírom, hagyom egy kicsit ülepedni, s friss szemmel, néhány héttel vagy hónappal később újra elolvasom, ami jót tesz a szövegeknek. És sokszor az érzelmeket sem tudom kizárni egy versből, ez a módszer attól is eltávolít.

* Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik írnak, de nem merik másoknak megmutatni, mert félnek, hogy nem elég jó?

– Gyakorolni kell, mint oly sok mindent, erre pedig nagyon jó gyakorlatok vannak az interneten és könyvekben is. Ha sokat írsz és olvasol, rá fogsz jönni, hogy neked mi tetszik, mi a te utad. Kitartónak kell lenni, s nem szabad feladni az első visszautasítás vagy rossz kritika után. Ez mind jó tanulópénz. Publikálási lehetőségek is vannak, például a Híd fiatal alkotók száma, ráadásul a szerkesztők szívesen mondanak véleményt is a szövegekről, ha kérik, ami nagyon építő tud lenni. Egyébként hosszú távú célunk a Híd Körrel az is, hogy visszahozzuk a Próbaterhelést, mely egy műhelymunka volt, én is ott kezdtem, Oláh Tamás, Bíró Tímea, Berényi Emőke segítségével sokat fejlődtem. Jó, ha van egy mentor, aki tanácsokkal segít.

* Mondtad, hogy nem sok időd jut most írásra. És olvasásra?

– Igyekszem mindennap elolvasni néhány verset. Van is egy kis versgyűjteményem, ha valami nagyon tetszik, lefotózom. Mostanában sok Kántor Pétert olvasok, és megvásároltam Vikor Györgyi új könyvét, ez a következő, Sziverit újra elővettem, s a szomorú események következményeként a két nagy kedvencemet, Tolnai Ottót és Nádasdy Ádámot is többet forgattam mostanában. Talán Szabó T. Anna mondta, hogy ha öt oldal elolvasására nincs időd naponta, akkor mire volt jó az a nap? Néha valóban nehéz belesuvasztani egy napba az olvasást, de úgy vagyok vele, ha néhány versre van időm, az már jó.

* És mi a helyzet a prózával?

– Több lírát olvasok, mint prózát, de a nyár a próza ideje, akkor van egy kicsit több időm olvasni. Írni eddig csak verset írtam, de amióta az unokaöcsém megszületett, a próza felé is kacsintgatok, jó lenne valamilyen gyerekirodalommal is foglalkozni. Ez még csak ötlet, de szívesen írnék meséket, kisebb történeteket gyerekeknek. Annak idején nagyon rövid verseket írtam, melyek mostanra egész terjedelmesek lettek. Lassan talán az első kisregényig is eljutok.