Jó Pajtás
Csepi és Csöpi a koronavírus ellen
2020.05.10.
LXXV. évf. 19. szám
Szappanozó versek
Nagyné dr. Rácz Edina
Csepi és Csöpi a koronavírus ellen
Egy tavaszi napon Csepi és Csöpi a Dunában úszkált sok-sok másik vízcseppel együtt.
— Nincs kedvem visszamenni a tengerbe, ne maradjunk még egy kicsit itt? — kérdezte Csepi a testvérét.
— Maradhatunk, szeretek a folyóparton úszkálni. Nézd, ott van egy fekete cső a kavicsok között, oda szivárog be a többi vízcsepp is, menjünk utánuk — mondta Csöpi.
— Na, most megint hova kerültünk? Én a parton akartam szétnézni és nem zárt csövekben úszkálni — zsörtölődött Csepi.
— Ezek a csövek Budapest vízvezetékrendszerét alkotják, néhány tisztítószűrő és sok-sok kanyar után nemsokára tiszta ivóvízként folyunk ki egy fürdőkádba vagy egy csapba — adott felvilágosítást a Szomszéd Vízcsepp.
— Hú, akkor most az emberek közé megyünk? Ez nagyon izgalmas! Vajon hová érkezünk meg? — lelkendezett Csepi.
— Most megálltunk, mi történik? — kérdezte Csöpi a Szomszéd Vízcseppet.
— Már közvetlenül a csap előtt vagyunk — jött a válasz.
— Megindul a vííííííz! — kiabált Csepi. — De elzárták, pedig majdnem a nyílásnál vagyunk. Állj meg, Csöpi! — azzal Csepi elkapta Csöpit a csap nyílásánál, mielőtt lecsöppent volna, így volt idejük körbenézni fentről, a csap széléről, hogy vajon hová kerültek.
— Pont elzárták a csapot, a következő nyitásnál ugrás, és ott középen a lefolyóban tudunk továbbfolyni — tájékoztatott mindenkit a Szomszéd Vízcsepp.
— Addig van időnk nézelődni! — lelkendezett Csöpi, de hamar elkomorult. — Itt valami baj van! Nézzétek, hogy szaladgálnak az emberek, és be vannak öltözve maszkba, védőruhába. Mi ez a sok tüskés, piros valami, ami itt száll a levegőben, és még a mosdókagylóban is van belőlük? Hol lehetünk?
— Egy kórházban vagytok, és az a tüskés, piros gömb pedig egy nagyon veszélyes dolog, a koronavírus — szólt egy érces hang a mosdókagyló széléről.
— Te ki vagy? — kérdezte Csepi.
— Én a fertőtlenítőszappan-hadsereg parancsnoka vagyok, és az a feladatom, hogy elpusztítsam az ellenséget, a koronavírust, mely megbetegíti az embereket. De nagy szükségem van rátok is! — válaszolt a Parancsnok.
— Ránk? Hogyan tudunk mi, vízcseppek segíteni neked? — kérdezte Csöpi.
— Mi együtt le tudjuk győzni a veszélyes koronavírusokat. Ti, vízcseppek segítetek a fertőtlenítőszappan-katonáimnak eljutni a koronavírusokhoz, és körbevenni őket. Ha ez sikerült, akkor mi hatástalanítjuk a koronavírusok védőpajzsát, és utána szétesnek darabokra. A darabokat pedig ti a vízfolyással leviszitek a lefolyóba. Ez a haditerv, értitek?
— Húha, ez komoly feladat. Akkor jól értem, hogy oda kell vinnünk egy-egy katonát a koronavírushoz, és ezzel teljesítettük a feladatot? — kérdezte Csepi.
— Nem ilyen egyszerű a dolog — válaszolt a Parancsnok. — A katonák az általuk vitt fertőtlenítőszerből habot képeznek, de a védőpajzsot csak akkor lehet hatástalanítani, ha teljesen körbevette a vírust a fertőtlenítőhab, ezért ott kell tartanotok a katonáimat legalább 30 másodpercig a folyton mozgó és közben támadó koronavírus mellett. Nem könnyű feladat, de bízom bennetek, meg tudjátok csinálni, együtt sikerül!
— Rengeteg ellenség van, nézzetek szét, mindenütt ott vannak a koronavírusok! És félelmetesen vicsorognak! — rémüldözött Csöpi.
— Jön egy ember, mindenki figyeljen, kezdődik a csata! — kiabált a Parancsnok.
— A maszkos ember fertőtlenítőszappan-katonákat nyomott a kezére, de úgy látom, hogy a katonák nagyon nehezek, lassan mozognak, ezért nem tudnak eljutni mindenhová — tudósított Csepi. — Nekünk kell segíteni, vízcseppek! Mindjárt nyitják a csapot! Mindenki ugráááááás! — kiabálta.
— Vízcseppek, furakodjatok a fertőtlenítőszappan-katonák közé, és szállítsuk őket egy-egy koronavírushoz! — adta ki a parancsot Csepi.
— Nem merek a koronavírusok közelébe menni, félelmetesek — sírt Csöpi.
— Ne félj, a szappancseppkatonák legyőzik őket, csak vidd közel a katonát a koronavírushoz, és tartsd ott, amíg kell! — kiabálta Csepi, aki már vitt is egy katonát magával.
— Ezt a vírust nem lehet megközelíteni, úgy pörög, forog, mint egy búgócsiga! Elég közel vagyunk már, katona? — kérdezte Csepi.
— Még nem, menjünk közelebb! — jött a válasz.
— Vigyázzatok, kinyúlnak a vírus tüskéi, ezzel támad! Próbálja meg mindenki kikerülni! — kiabálta Csepi a többi vízcseppnek.
— Most már elég közel vagyunk, elkezdem a habosítást! — kiáltott a katona.
— Hú de jó — szusszant meg egy pillanatra Csepi.
— Vigyázz, a koronavírus kitér a habfelhőből, követned kell a mozgását, hogy körbe tudjam habosítani! — kiáltott a katona.
— Nem bírom, nagyon gyorsan mozog! — válaszolta kétségbeesetten Csepi.
— Tarts ki, már csak egy kis részen hiányzik a hab! — biztatta a katona.
Ekkor oldalról Csepi meglátta Csöpit, aki — hátán egy katonával — akkora lendülettel csúszott el közvetlenül mellettük, hogy a koronavírust befordította Csepiék felé, így a katona egy pillanat alatt körbeért a habosítással.
— Nagyon jó vagy, Csöpi, köszönjük! — kiabálta Csepi a testvérének.
— Hihetetlen, tényleg szétesik… — ámult Csöpi, ahogy végignézte, hogy a hab megbontja a védőpajzsot, és a fertőtlenítő szétmarja a vírus magját.
— Nincs idő bámészkodásra! — hallatszott a távolból a Parancsnok hangja. — Irány a következő koronavírus!
Óriási csata folyt tehát a mosdókagylóban. A vízcseppek elvitték a szappancseppkatonákat a mosdókagylóban és az emberi kézen található összes koronavírushoz, majd pár perc múlva az összes vírus darabokban hevert szanaszét.
— Köszönöm a segítséget, vízcseppek! — kiabálta a Parancsnok. — Most szedjétek össze a koronavírus-darabokat, és a következő vízsugárral vigyétek le őket a lefolyóba. Mi folytatjuk a harcot…
— Sok sikert, Parancsnok! Elmondjuk a vízcseppeknek, hogy aki tud, az segítsen a világban mindenhol a fertőtlenítőszappan-hadseregnek! — kiáltott vissza Csepi.
— Most már szeretnék hazamenni — jegyezte meg halkan Csöpi.
— Rendben, szedjük össze a vírusdarabokat, aztán irány a lefolyó! — mosolygott Csepi.
A harcban elfáradt vízcseppek a lefolyón keresztül bekerültek a szennyvízelvezető csatornákba, majd tisztítás után, sok-sok csövön kanyarogva újra visszajutottak a Dunába, és vitték a hírét a győztes csatának, hogy aki csak tud, segítsen a koronavírus legyőzésében.
Kányi Zsófi illusztrációja
Orgoványi Anikó
Szappanra fel!
Fel a kezekkel,
ide a praclit,
folyékony szappanból
nyomj egy arasznyit!
Habozzon a kezed,
sikáld a tenyered,
ne habozz megmosni
körmöd és kézfejed!
Moss meg alaposan
minden kis hajlatot,
koszfickóknak mutass
távozás kalapot.
Fel a csatára
szappanhab hadsereg!
Bacinak, vírusnak
esélye sem lehet!
Menekül már, prüszköl,
a sok parányi tökfej,
a tiszta gyerekkéz
nem lesz bulizóhely!
Mentovics Éva
Előzd meg a betegséget!
Vírusok és bacilusok,
sok a gondunk veletek.
Köhögtettek, tüsszögtettek,
mit nem nagyon szeretek.
Miattatok fáj a torkunk,
búsak vagyunk, bágyadtak,
miattatok érezzük, hogy
gyengék vagyunk, lázasak.
Ne hagyjuk, hogy legyűrjenek
ezek a kis mihasznák!
Okosabbak legyünk náluk,
bár ők ezt nem díjazzák.
Mossál kezet még gyakrabban,
köhögj, tüsszögj zsepibe!
Ha így teszünk mindannyian,
nem lesz beteg senki se.
Tóth Marianna
Szappanozó
Jobb tenyerem, bal tenyerem
Egymás után felemelem,
Itt a vízcsap, ott a szappan,
Ezt a vírust el ne kapjam!
Kicsi Palkó, gyere velem,
Mindkét kezed tiszta legyen,
Ujjainkat szappanozzuk,
Eztán mindig együtt mossuk!
Ez a szabály nem is rémes,
Így leszel csak egészséges,
Addig kell a kezed mosnod,
Amíg ezt a verset mondod!
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
