home 2022. november 30., András napja
Cselekvő hittel szolgálni
KOVÁCS Nándor
2006.10.11.
LXI. évf. 41. szám
Cselekvő hittel szolgálni

Napjainkban egyre többen fogalmazzák meg, hogy ,,nincs más esélyünk, csak az egység, az együttlét, a megtartó örökség megszentelése". Ebből a felismerésből fakadóan hozta létre a délvidéki Aracs Társadalmi Szervezet azt a díjalapot, amelyből évente elismerésben részesítik a nemzeti közösség...

Napjainkban egyre többen fogalmazzák meg, hogy ,,nincs más esélyünk, csak az egység, az együttlét, a megtartó örökség megszentelése". Ebből a felismerésből fakadóan hozta létre a délvidéki Aracs Társadalmi Szervezet azt a díjalapot, amelyből évente elismerésben részesítik a nemzeti közösségünk érdekében tevékenykedő, cselekvő hittel szolgáló embertársainkat. Az Aracs-díj egyik idei kitüntetettje főtisztelendő NAGY József főesperes, a zentai Kis Szent Teréz-templom plébánosa.
* A kelet-európai országok népeit testileg-lelkileg megnyomorító egypártrendszer fél évszázados eszmeköd-oszlásának kezdetén úgy tűnt, végre érvényesül a társadalmakban az az értékrend, amelyben az ember - az Istenben hívő is - kiteljesedhet. Ehelyett azonban a térségünkben élőkre a háború okozta szociális nyomor szakadt rá. A katolikus egyház a kilencvenes évek elejétől a kisemmizettek, a lét szélére sodródottak egyre szaporodó tömegéről volt kénytelen gondoskodni. Mostanra megváltozott-e a helyzet?
- Az akkor indított segélyakcióink közül egyedül a gyógyszerosztás terhe került le vállunkról, miután javult az ország gyógyszerellátása. A tizennégy évvel ezelőtt bevezetett népkonyha iránti igény azonban nem szűnt meg. Működtetését 1992-ben százhúsz főre, főként gyermekek ellátására terveztük. Az emberek szociális helyzetének további romlásával növelnünk kellett az ételadagok számát. Évek óta több mint ötszáz ételadagot osztunk szét a rászorulóknak, de ruhaneműsegéllyel is folyamatosan ellátjuk őket. Másfél éve pedig megalakult az idősek, magányosok napközi otthona, mely mintegy százötven férőhelyes. Közülük azonban sokan betegek, őket otthonukban látogatjuk meg. Az otthon gondozottjainak orvosi ellátásra is van lehetőségük, emellett gondoskodunk a szabadidő-tevékenységük, foglalkoztatásuk megszervezéséről, sőt előadásokat, közös énekléséket, imádkozásokat, ünnepségeket szervezünk számukra. A Szociális Központtal való együttműködés révén pedig jogi vagy szociális tanácsadásban is részesülhetnek. Az otthon fenntartása legnagyobb mértékben a felső-ausztriai Karitász központ támogatásának köszönhető, de a zentai önkormányzattól is kapunk érdembeli segítséget. Októbertől március végéig pedig tej- és kenyérakció-program keretében a társadalom peremére szorult mintegy ötven kisgyermekes családnak juttatunk ebből a létfontosságú élelmiszerből.
* A szülőföldön való boldogulásban alapvető fontossága van a keresztény hit folyamatos elmélyítésének, a lelki gondozásnak, a katolikus közösség meg- és összetartó erejét pedig a templomok kisugárzása adja.
- Ebbéli tevékenységünk 1992-től 1994-ig volt a legerőteljesebb. Ekkor építettük a kórházkápolnát, és mondhatom, valóban az összefogás eredményeként jött létre. Kis költségvetéssel és nagy lelkesedéssel épült. Akárcsak az építésében, a használatában is közös a görögkeleti ortodox egyházzal.
A másik nagy kezdeményezés 1996-ban volt a zentai csata háromszázadik évfordulója kapcsán. Az önkormányzat akkori vezetősége emléktemplom építését kezdeményezte a Kis Szent Teréz-plébánia területén, már csak azért is, mert a mi egyházközségünk a legnagyobb, istentiszteleteinket viszont még mindig egy múlt század eleji vályogházból átalakított templomban tartjuk. Az emléktemplom építésében nyugati támogatásokra számítottunk. Ami eddig elkészült belőle, az főkent a Hamburgban szolgálatot teljesítő paptestvérem, egykori iskolatársam közvetítésével kapott támogatásnak köszönhető. Évek óta azonban nem érkezik számottevő adomány, így hosszú ideje szünetelnek a munkálatok. Az idén sikerült egy amerikai tízezer dolláros pályázatot, valamint a Szülőföld Alapnak egy kisebb összegű támogatását megnyerni. Ebből futja majd a nyílászárókra és esetleg a belső munkálatoknak egy részére, valamint megkezdhetjük végre a bogarasi templom építését is, amelynek az alapkövét már egy évtizede elhelyeztük.
* Említette, hogy a külföldi alapítványoktól egyre kevesebb támogatásra lehet számítani. Mi a helyzet a hazai forrásokkal?
- Természetes, hogy sem az egyén, sem pedig egy intézmény nem alapozhatja jövőjét, fennmaradását segélyekre, külföldi támogatásokra. A támogatók mindig is azért gyűjtenek a rászorulóknak, hogy segítsenek nekik a talpara állásban. Nem várhatjuk örökösen az emberbaráti segélyt, meg kell találnunk, azaz meg kell teremtenünk a helyi forrásokat is. Templomunk építéséhez azonban eddig csak szimbolikus összeget kaptunk a köztársasági és a tartományi költségvetésből. Jelenleg a köztársasági minisztérium válaszát várjuk arra a pályázatra, amelyet a Thurzó Lajos Általános Iskolával közösen adtunk át konyha és napközi létrehozásáért, hogy a rászoruló gyermekek egytálételt kaphassanak, azonkívül tanítás után, illetve előtt felügyelet mellett tanulhassanak.
* Hogyan fogadta az elismerést, az Aracs-díjat?
- Papi szolgálatom alatt mindig igyekeztem a legtöbbet adni magamból. Úgy gondolom, ezzel a díjjal minden jó szándékú ember segítségét, támogatását elismerték, és megerősítést kapott az a törekvés, hogy Istent és a közösséget cselekvő hittel kell szolgálni. Sokkal tágabb a keresztény értékek fogalomköre, mintsem gondolnánk. Nagyon sok nemes lelkű, jóindulatú emberrel találkoztam. Az én nagy felismerésem, hogy bár sem az építkezéseinknek, sem pedig a népkonyhánk működtetésének nem volt előre kidolgozott költségvetése, gondozottjaink mégsem maradtak soha ebéd nélkül. Volt úgy, hogy nem tudtuk, mit főzünk a következő napra, de az isteni gondviselés sohasem hagyott bennünket cserben.
* A keresztény értékek elmélyítésére elegendőnek tartja-e az iskolai hitoktatást?
- Úgy vélem, a tantárgyak között az iskolai hitoktatás kakukktojásként van jelen. Tanintézményeink ugyanis nem keresztény világnézetű iskolák. Igaz, nem is nagyon lehet megmondani, hogy milyen világnézetre nevelnek. Meggyőződésem, hogy alternatívát jelentenének a felekezeti iskolák, kollégiumok, melyekben, ha létrejöhetnének, valóban keresztény szellemiségű nevelés folyhatna. Ahhoz, hogy a hittan érvényesülhessen az iskolában, rendezni, tisztázni kellene történelmi, természetrajzi, erkölcsi kérdéseket, enélkül ugyanis olybá tűnik, mintha az egyház tanai a tudománnyal ellentétesek volnának.
A társadalomban pedig azt kell elérni, hogy a keresztény eszmeiségű vezetők kifejezésre juttassák szemléletmódjukat. Ezzel azonban úgy látom, nincs baj, legalábbis itt Zentán jó irányban haladnak a dolgok, a város minden szintjén jó az együttműködés. Legutóbb településünk ötszáz éves évfordulójának ünnepsége is erről tanúskodik.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..