A szokásos balkáni túllihegés közepette ünnepelték Románia csatlakozását az Európai Unióhoz az új év hajnalán: volt konfetti, zászlólengetés, tűzijáték, ünnepi beszédek; minden, ahogy illik. Hétfőn hajnaltól egy huszonnégy óra alatt 9 ezer román lépte át a határt csak azért, hogy meggyőződjön: vajon tényleg elég a személyi igazolvány a határátlépéshez? (Fő a bizalom!) Mindenütt jelen volt - udvari fényképészei kíséretében - az ország első számú lovas tengerésze, Basescu államfő: a fővárosban, amikor a kormány épülete előtt ünnepélyesen felvonták az unió zászlaját, majd hipp-hopp Nagyszebenben termett, amely város 2007-re elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepség - kínos malőr - áramszünettel kezdődött. Ami itt gyakori és természetes. Majd az lesz a unióban is - mondták a derűlátók. Az államfő elemében volt, s mintha csak egy konstancai lebujban lenne, az őt ünneplők előtt levetette jól szabott zakóját s a tömegbe vetette, hadd lássák a tengerész virtust a kulturális fővárosiak.
A Székelyföldről a Duna Televízió közvetítette, amint a Kovászna megyei tanács magyar elnöke szép román beszéddel örvendezik a csatlakozásnak. Majd Markó Béla, az RMDSz elnöke sugárzott önbizalmat, amikor kijelentette, hogy a székelység ezennel megszűnt határon túli magyarnak lenni. Ha komolyan gondolja, az baj, ha meg nem, akkor - enyhén szólva - nem mond igazat.
Kolozsváron még a funari időkből megszokhattuk a zászlódíszt, a mostani azonban azon is túltett. Megszámlálhatatlanul lobogott a trikolor mellett a csillagos lobogó minden villanypóznán, kapubejáraton, járműveken, a szorgos román kezekben, s fényárban fürdött a Főtéren Mátyás lovas szobra. De még ennél is nagyobb volt a fényár az új főtéren, amit a régi helyett erőltetnek, hogy azzá tegyék: az egykori Bocskay tér. Itt, az ortodox katedrális és a Nemzeti Színház között félúton éktelenkedik Avram Iancu hatalmas, elméretezett bronzalakja a reménytelenség megtestesüléseként: nem tud méltó ellenfele lenni a méltóságteljes Mátyás-szobornak, hiába erőltetik. S erőltetik. Emil Boc polgármester (Basescu államelnöksége idején csicskás a Demokrata Párt élén, amíg visszatér a főnök) itt adta össze az első ,,uniós házaspár”-t, éjfél után közvetlenül, s erről még papírt is kaptak a fiatalok. Mert a korlátlan lehetetlenségek országában papír nélkül semmi nem érvényes, még papírral is alig.
Szóval volt itt dínomdánom, egy éjszakára kolbászból fonták a kerítést. Így kell ezt: cirkuszt a plebsznek! Önbizalommal, ahogyan a lovas tengerész teszi egy egész ország csodálatára: le a kabátot, felgyűrni az ingujjat, s akkor aztán lássuk, hol is van az az Európa, hadd bánjunk el vele! A kolozsvári magyar napilap szilveszteri számában azon élcelődött, milyen feltételeket kell teljesítenie Európának ahhoz, hogy beléphessen Romániába. A durvábban fogalmazók szerint a trágyaszagú Balkán betette egyik lábát a magukra maradt, hiszékeny kis gidák házának ajtaján. A szegény ártatlanok még nem tudják, mi vár rájuk...