Mielőtt rátérnék a módszerek részletezésére, meg kell ismerkednünk a menstruációs ciklus alapfogalmaival. 28 napig tart egy átlagos ciklus, melynek első felét follikuláris fázisnak (peteérési fázisnak), második felét pedig luteális fázisnak (sárgatest fázisnak) nevezzük. A két fázist az ovuláció (az érett petesejt petefészekből való kiszabadulása) választja el egymástól, 14-14 napra osztva a ciklust. A luteális fázis hossza többé-kevésbé változatlan. Ha a ciklus hosszabb vagy rövidebb 28 napnál, a follikuláris fázis időtartama is változik. Ez azért lényeges, mert ennek ismeretében — változó hosszúságú ciklus esetén is — következtethetünk a peteérés időpontjára. Például 35 napos ciklus esetén 35 – 14 = 21, a peteérés tehát a ciklus 21. napja körül esedékes.

Naptármódszer

A fentieket figyelembe véve és tudva azt, hogy a petesejt a peteérés után legfeljebb 24 órán belül termékenyíthető meg, a spermiumok túlélési ideje pedig kb. 4 nap, kiszámítható az a periódus, amelyben nagy a megtermékenyülési kockázat. Egy példával szemléltetve: a legrövidebb ciklust vegyük 27 naposnak, a leghosszabbat 30 naposnak. Ezek szerint 27 – 14 – 4 – 1 = 8 (14 napos luteális fázis, 4 nap a spermiumok túlélési ideje, 1 biztonsági nap), illetve 30 – 14 + 1 + 1 = 18 (14 napos luteális fázis, 1 nap a petesejt megtermékenyíthetőségének ideje, 1 biztonsági nap). A termékeny napok tehát a ciklus 8. napjától a 18.-ig tartanak. Kaphatóak már olyan, a számolást megkönnyítő láncok, illetve gyűrűk, melyeken babszemek jelölik a ciklus napjait.

Hőmérőmódszer

A módszer lényege azon alapul, hogy a peteérés után a ciklus második felének kezdetekor a progeszteron szintjének emelkedésével egyidejűleg mintegy fél fokkal megemelkedik az alap-testhőmérséklet. Mivel ez nem számottevő eltérés, fontos, hogy a testhőmérséklet mérését vaginálisan végezzük, reggel, még mielőtt felkelnénk az ágyból. Mivel a petesejt 24 óráig megtermékenyíthető, a következő 2-3 napban a nemi élet mindenképp kerülendő. A módszer hátránya, hogy önmagában alkalmazva nem tudjuk előre megjósolni a peteérés időpontját, ezért nem biztonságos. Más szemszögből azonban kiválóan alkalmas a peteérés megállapítására olyan pároknak, akik gyereket szeretnének.

Nyákmódszer

A menstruációs ciklus első felének domináns hormonja az ösztrogén, a második felének meg a progeszteron. Ez a két hormon hatással van — sok minden máson kívül — a méhnyak váladékának sűrűségére és állagára. A ciklus első felében ez a váladék vízszerű, nyúlékony, alacsony viszkozitású, az ovuláció után pedig besűrűsödik, nő a viszkozitása. Más szóval: az ciklus első felében a hüvelyváladék bővebb és vízszerűbb, a második felében pedig a hüvely szárazabb. A teherbeesés szempontjából kerülendő a nemi élet azokon a napokon, amelyeken a legerősebb a váladékozás.

A fent említett módszerek mindegyike alacsony hatásfokú, alkalmazásuk nagy tapasztalatot igényel. Viszonylag biztonságos alkalmazásuk önmegtartóztatást kíván, és ez egyben a legnagyobb hátrányuk is. Önmagukban való alkalmazásuk nem javasolt, hatásfokuk a különféle módszerek kombinálásával növelhető.

Végezetül pedig egy igen elterjedt tévhitre szeretném felhívni a figyelmet: a szülés utáni hónapokban — függetlenül attól, hogy szoptatunk-e vagy sem — bármikor bekövetkezhet peteérés és tüszőrepedés. A szoptatás maga tehát nem jelent védelmet, aktív nemi élet esetén a fogamzásgátlás valamely módja mindenképp javasolt. Különösen fontos ez a császármetszésen átesett nők számára, akiknek nem javasolt a korai teherbe esés a műtét után.

Olvassa el témánk első részét is:
http://hetnap.rs/cikk/Csaladtervezes-15313.html