home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Csak saját erőnkben bízhatunk
Farkas Zsuzsa
2005.06.29.
LX. évf. 26. szám
Csak saját erőnkben bízhatunk

Bódis GáborHát igen, a Bódis Gabi már megint egy újabb felelősségteljes poszton: a Duna Televízió számunkra legfontosabb részlegének műsorigazgatójaként. Már annak idején, a nyolcvanas években is nagy tisztelettel ejtettük ki a nevét: ő volt az a tisztánlátó kolléga, akinek a véleményére mi...

Bódis Gábor

Hát igen, a Bódis Gabi már megint egy újabb felelősségteljes poszton: a Duna Televízió számunkra legfontosabb részlegének műsorigazgatójaként. Már annak idején, a nyolcvanas években is nagy tisztelettel ejtettük ki a nevét: ő volt az a tisztánlátó kolléga, akinek a véleményére mindig adni lehetett, akinek a szakmai hozzáértéséhez nem férhetett kétség. Külpolitikusa, egy időben főszerkesztője is volt a Tévé magyar nyelvű műsorának, szabadelvű nézetei miatt néhányszor elbocsátották, majd visszavették, közben másodmagával, Németh Árpáddal megalapította a kezdetben óriási népszerűséget élvező Naplót, hogy aztán a háború szele, mint annyi mást, 91-ben elsodorja Vajdaságból. A BBC tudósítója és a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, a délszláv részleg, a Szerbia és Montenegró-i műsorok igazgatója, Szeged, Pest, München és Prága voltak az állomásai. Most ismét a magyar fővárosba vezényelte új megbízatása, onnan ugrott haza a hétvégén Szabadkára meglátogatni a szüleit, ekkor készült vele az alábbi beszélgetés.
* Miből is áll pontosan a mostani feladatod a határon túli magyarság számára alakult ,,közszolgálati médium-ban?
- A Duna Televízió egy részét igazgatom, az ún. integrációs és határon túli részlegét. Ide tartoznak az olyan, talán széles körben ismert műsorok, mint a Régiók, a vasárnap esti Politikai magazin, a Heti hírmondó, az Esti kérdés, a Felelet az életnek... Ezenkívül ide tartozik még egy osztály, a nemzetközi kapcsolatok osztálya, amely eddig nem létezett, s az egyik feladatom az volt, hogy ezt megalapítsam.
* Milyen új feladatokat kíván ellátni az új vezetőgárda a határon túli, s külön a délvidéki magyarság tájékoztatása és művelődése terén?
- Még jobban bővíteni szeretnénk a Duna Televízió feladatkörét, vagyis jelenleg azon munkálkodunk, hogy szeptember elejétől az eddigi fél óráról egy órára bővítsük a Régiók műsorát, s hogy élő jelentkezést is lehetővé tegyünk a hat határon kívüli stúdióból. Ez a kérdés pillanatnyilag a már három működő stúdión kívül Szabadkán, Pozsonyban, sőt még Ungváron is megoldódóban van. Szeptembertől tehát egy körkapcsolásos háttérműsor fog készülni, s bármilyen esemény vagy téma kapcsán akár mindennap is jelentkezhetnek a stúdiók. És nemcsak a Régiók keretében, hanem minden más műsorban is.
* Az édesanyád általad felújított, Szabadka legrégibb cukrászdájában, a Bódisban ott látható, alig észrevehető helyen ugyan, egy elismerés, melyet Clinton elnöktől kaptál a demokráciáért tett szolgálataidért. Amióta csak a médiában dolgozol, mindig is ezekért az elvekért küzdöttél valamennyi ,,állomásod"-on. A kilencvenben elindítottad a Naplót Németh Árpáddal. Milyen megfontolásból?
- Nekem az volt az elképzelésem, hogy csinálunk egy európai - vagy legalábbis egy jugoszláviai - színvonalú, szabadelvű, szatirikus hetilapot magyar nyelven, űrt próbálunk vele betölteni... Ez eleinte sikerült is, 15 ezres példányszámban jelentünk meg, de aztán kitört a háború, s mivel én semmilyen háborúban nem vagyok hajlandó részt venni, kiváltképp ebben nem, Árpáddal elmentünk külföldre. Keszég Karcsira maradt a lap, aki kiválóan helytállt ugyan, de az ő szerkesztésében már teljesen eltért a Napló az én elképzelésemtől: a Magyar Szóval együtt békemozgalmi hetilappá alakult át. Külföldről támogattam anyagilag is egy ideig - könnyű volt, mert akkor itt óriási infláció dúlt -, hét évig élt, Keszég halálával szűnt meg.
* Mint sokat tapasztalt, világot járt ember milyennek látod a vajdasági magyarság mostani sorsát?
- Én úgy képzelem el, hogy nemcsak népviseletbe öltöztetett magyarság létezik, hanem a határon túl, akárcsak Magyarországon, van egy urbánus magyarság is. Én teljesen urbánus embernek tartom magam, s bár nagyon tisztelem és becsülöm a falut is meg a népi mozgalmakat is, nem sok közöm van hozzájuk. És én úgy gondolom, hogy a magyarságért nemcsak a citerazenekarokkal lehet küzdeni, hanem azzal is, mondjuk, hogy az ember felújít egy régi cukrászdát... Ez magában véve is - azzal, hogy polgári hagyományokat ápol - többet tesz szerintem a magyarságért, mint azok, akik a magyarságukra hivatkozva adományokért könyörögnek az anyaországhoz. Amely szintén mostohán bánik velünk, de ez már más kérdés...
* Se itt, se ott nem vagyunk otthon...
- Pontosan így van. Magyarországon csetnikeknek nevezték az itteni magyarokat a második világháború után, most már csak szerbeknek, az itteni szerbek meg gömbösöknek... Kisebbségben lenni, valljuk be őszintén, mindenhol rossz. Most már látni, hogy Tito - jóllehet diktatórikus - rendszere biztosította a legtöbb jogot a kisebbségeknek, az itteni magyaroknak is, s noha egy pár olasz cipőért az ország 99 százaléka hajlandó volt eladni a lelkét, akkor mégiscsak kellemesebb volt élni, mint az utána következő háborús és háború utáni időkben.
* Trianon és következményei - a határon kívül esett nemzettest fájó kérdése, mellyel sokat foglalkozik a Duna Televízió. Te hogyan nézel erre?
- Én úgy látom, hogy egy iszonyúan buta diplomáciatörténet végjátéka volt a Trianon. Minden alkalommal, amikor a magyar diplomácia rossz lóra tehetett, biztosan megjátszotta. És nemcsak a nagyhatalmakon múlott, hanem a magyar diplomácián is, hogy az ország kétharmadát leválasztották. A történelem során ez állandóan napi politikai ütőkártya volt, semmi más. Lehet, hogy vannak őszinte értelmiségiek Magyarországon, akik ezt szívügyüknek tekintik, de én úgy gondolom, hogy legtöbbjük azért politikai célokra használta föl. Ez meglátszott a népszavazás előtti iszonyúan undorító kampány során. Ezt így kell elfogadniuk a határon túliaknak.
* Miben találhat kapaszkodót az itteni magyarság?
- Csak a saját erejében. Itt az lenne az elsődleges cél, hogy alakuljon ki egy olyan vállalkozói réteg (csírájában már megvan!), amely az itteni értelmiséggel együtt képes a saját lábára állni. A vajdasági magyarság szerintem is végveszélyben van. Még ha a mi generációnk meg az utána következő itt marad is, a többi már elmegy. Mielőbb ki kellene alakulnia a vállalkozói rétegnek, hogy munkahelyek nyílhassanak, de sajnos annak vagyunk tanúi, hogy inkább egy olyan politikai réteg alakult ki, amely a saját érdekeit védi. Én nem azt mondom - mert ez egy gügye elképzelés -, hogy egy pártja legyen a vajdasági magyarságnak - mert mért lenne butább a vajdasági magyar, mint világszerte a többi más nemzetrész, hiszen többféle politikai elképzelés, ideológia létezik -, legyen több párt, mint Magyarországon is, de legyenek közös nemzeti érdekek, néhány alapvető kérdésben ne legyen eltérés. Ez az anyaországi magyarság tekintetében sem valósul meg, és a vajdasági magyarok között sem. Itt egyrészt kicsi a konc, amit el lehetne osztani, ezért nyomorúságosabb a többpártrendszernek a megnyilvánulása, mint az anyaországban, ahol azért nagyobb kalácsot kell szétszaggatni.
* Az EU-egyesülés mennyiben fog kihatni a sorsunkra?
- Elég reménytelennek tűnik, hogy Szerbia és Montenegró határai megnyílnak Európa felé. Az Európai Unióban is elég vészjósló folyamatok játszódnak le. Az európai alkotmány elfogadásának elutasítása - Franciaországban, Hollandiában és várhatóan még néhány országban - minden bizonnyal leállítja majd az integrációs folyamatokat, vagy legalábbis nagyon lelassítja őket. S ez elsősorban azokat az országokat érinti majd, amelyek kívül rekedtek, így Szerbia és Montenegrót is. Nagyon-nagyon messzinek tűnik az európai csatlakozási folyamat vége, most már a legderűlátóbbak is 2015-re vagy 2017-re teszik, reálisabb 2020, ha egyáltalán sor kerül rá. De a vajdasági magyarság számára az is nagyon nagy előrelépés lenne, ha az anyaország megoldaná a vízumkérdést, a szabad utazás lehetőségét. Tett is erre egy elég szerény kísérletet a mostani magyar kormány. Én nem vagyok bizakodó abban a tekintetben, hogy ez vagy bármely más kormány nagyobb lépéseket tesz pl. a kettős állampolgárság ügyében, mert ez is csak egy nagy jelszópufogtatás.
* Végezetül: ,,hazajársz-e ide Szabadkára?
- Természetesen. Itt élnek a szüleim, itt a Bódis cukrászda... Szabadka volt mindig is az a bázis, ahova visszatértem.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..