Ma már mindenkinek van fényképezőgépe. De legalább egy okostelefonja, mely nagyon sok pixeles. Ma már mindenki fényképez. Ma már mindenki fényképész. Ma már mindenki azt hiszi magáról, hogy mindent tud a fotográfiáról, hiszen az egy egyszerű dolog.
És mindenki úgy használja a fotósok alkotásait, ahogy akarja. Szerbiában, a meglepő döntések és a viccnek is elég gyenge politika országában éppen egy ilyen elvek alapján megszületett döntés foganatosításán dolgoznak. A szerzői jog eltörlésén.
Az illetékesek szerint ugyanis az aktuális eseményeket, sajtótájékoztatókat dokumentáló fotósok csupán rutinszerű, mechanikus cselekvést végeznek, ezért képeik felhasználásáért nem kell fizetnie a nyomtatott vagy az internetes sajtónak, mert nem önálló művészi alkotásokról van szó. A sajtóorgánumok ingyen és bérmentve használhatják őket. Álljon meg a menet! Akkor hamarosan egy zenésznek sem kell majd fizetni, ha, mondjuk, egy eseményen Mozartot játszik, hiszen ő is egy már begyakorolt művet ad elő rutinosan, ahogyan egy újságírónak sem kell fizetést kapnia, hiszen ő is egy bevált sablont követve írja le a hatvanadik beszámolóját, interjúját, vagy veti papírra mások szavait, stb?
Egy egészen nagy pofán csapás ez tehát mindenkinek, aki ebben a szakmában dolgozik, hiszen mindenki gyengén van fizetve, egy fotós sokszor naponta öt eseményt dokumentál, a munkáját semmibe veszik, hiszen ő „csak kattintgat”. Azt gondolom, hogy ki lehet próbálni „csak kattintgatni”, vagy „csak pengetni” egy gitárt. Gyorsan kiderülne, hogy ez a „csak” sokkal többet jelent. Persze időnként mindenkinek sikerülhet egy-egy szép tájkép vagy egy jól elkapott pillanat. De nem csak a szerzői jogok nincsenek megfizetve. Ebben az országban az egyéb fotográfusi munkát is semmibe veszik. Azért hangsúlyozom, hogy ebben, mert külföldön dolgozó fotósokkal beszélgetve azzal a szomorú ténnyel kell újra és újra szembesülnöm, hogy mindenhol jobban megbecsülik ezt a mesterséget, s egy fényképész egy bizonyos összeg alatt még a táskáját sem nyitja ki.
A fotós ahhoz, hogy fotós legyen, időt és pénzt fektet iskolára, workshopokra, tanfolyamokra. Ha fényképezni megy, először is megbeszéli telefonon, elutazik a helyszínre az igen drága felszerelésével (gép, vakuk, lámpák, állványok, elemek, memóriakártyák stb.), egy bizonyos idő alatt lefotózza a kért dolgot, majd többórás utómunkával tökéletesíti a képet, ha szükséges, akkor kifizeti az előhívás díját, neki is vannak havi kiadásai, például adót is fizet.
Szóval, gondolkodjunk el mindezen, és becsüljük meg a fotósokat egy kicsit jobban. Még akkor is, ha van egy szuper képeket készítő okostelefonunk. Mert lehet, hogy a telefonunk jó, de valakinek meg kell nyomnia a gombot.
Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi
De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net