Képzősök a szabadkai intézményavatón (Szabó Attila felvétele)

Szabadka belvárosi általános iskolájának kapuján vagy húsz nagylány lép ki az utcára. Szépek, vidáman csevegnek, így együtt nagyon jól mutatnak. Meg is nézik őket a járókelők, ahogy csoportjuk a posta előtti villanyrendőrnél a zöld fényre vár. Nem mennek messzire. Csak a szemközti épületbe, a Sárgaházba. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar otthonába. Jó őket látni, jó tudni, hogy a Sárgaházba ezek a fiatalok visznek életet. Ez maga a bizonyosság: az egykor szebb napokat is megélt bankpalota épülete többé nem a háborús menekültek tömegszállása. A Tanítóképző lakik itt: az első és egyetlen állami alapítású egyetemi kar Szerbiában, ahol kizárólag magyar nyelven folyik az oktatás. A szabadkai tanítóképző, amelyért nagyon meg kellett küzdeni. Tizenhat évig tartott a harc. Három év az intézménybezárás elleni tiltakozással telt el. A következő öt év a visszaköveteléssel: a képző csak a zombori Tanítóképző Kar kihelyezett tagozataként térhetett vissza. Hat évbe telt, mire a tartományi parlament olyan döntési pozícióba jutott, hogy meghozza az önálló szabadkai tanítóképző alapító okiratát. Aztán még két végeláthatatlanul hosszú esztendő az intézményavatóig. Tizenhat év után erre csak most, 2006 október elején került sor. A Vajdaságban a magyar oktatás terén a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar megnyitása az év eseménye.
Ami a közoktatást (óvoda, általános iskola, középiskola) illeti, ilyen áttörést nem jegyezhetünk. De megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a két magyar középiskola, a zentai és a szabadkai tehetséggondozó a nagykorúság évébe lépett. Mindkét intézménynek már negyedikes diákjai is vannak - az első generáció tavaszra érettségizik. A két tehetséggondozó túl van a fészekrakáson: erősödik, fejlődik, s immár a legfontosabbra, a minőségre összpontosíthat. Anyanyelvű oktatást az óvodától az egyetemig - mondjuk már vagy másfél évtizede. Nos, a vajdasági magyar közoktatásban, sajnos, még az alapozási munkálatok sem kezdődhettek el. Szerbiában élünk, Szerbia pedig mindig valami mással van elfoglalva. Az idén éppen Montenegró függetlenedésével, Kosovo megtartásával/elvesztésével, az alkotmánnyal, a januárban esedékes parlamenti választásokkal... Így a szerbiai parlament 2006-ban sem hozta meg azt a törvényt, amelyet még 2005-ben meg kellett volna hoznia. Hiányzik a nemzeti tanácsok megválasztásáról és hatásköréről szóló törvény. Ennek tervezetében ugyanis olyan hatáskörök átruházása is szerepel a nemzeti tanácsokra, amelyek az autonóm magyar iskolahálózat kialakításának az előfeltételeit biztosítanák.
Annak reményében, hogy a törvény elfogadásával ezek az előfeltételek még 2005-ben megteremtődnek, az MNT tavaly február 12-én konferenciát szervezett, melyen a Vajdaság valamennyi oktatási alrégiójából részt vettek az oktatási szakemberek, intézményvezetők, civil szervezetek képviselői, az önkormányzati oktatási referensek. A vajdasági magyarság jeles napján, a magyar közoktatás napján (november 22.) erre a konferenciára emlékeztetünk. A Vajdasági Magyar Iskolahálózat-fejlesztő Konferenciára, mely más volt, mint minden hasonló témájú korábbi tanácskozás. Jó értelemben más. Megpróbált nem elrugaszkodni a szomorú valóságtól, de nem azon siránkozott, hogy mit és miért nem lehet. A konferencia részvevői nem bonyolódtak bele a statisztikai adatokba, nem vesztek el a demográfiai mutatókban, nem gabalyodtak bele az anyanyelvű oktatás gazdasági körülményeinek hálójába. Szóval: nem hunyták be a szemüket a lesújtó valóság előtt, hanem megpróbáltak a gyakorlati problémákra gyakorlatias választ adni. Régióspecifikus megoldásokat kerestek azzal a szándékkal, hogy közösen megtaláljuk az esélyegyenlőség felé vezető utat.
A cél: az anyanyelvű oktatás lehetőségeinek fenntartása és bővítése. Ebben benne vannak az önálló magyar iskolák, a két tannyelvű iskolákban folyó anyanyelvű tagozatok, az iskolaközpontok, a kihelyezett tagozatok, a kollégiumok s a diákbuszok is. A lényegi megállapítás: a vajdasági magyar iskolahálózat kiépítése egységes elvek alapján kialakított, ugyanakkor régiósajátos megoldásokat igényel. Az oktatási alrégiókat a magyar népesség számaránya alapján határozzák majd meg. Az alapelvekre épülően az alrégiók iskolahálózat-tervezetét községekre, településekre kell lebontani és - fenntarthatóvá alakítani. A helyi oktatási szakemberek, testületek bevonásával. Az ő munkájuknak folyamatosnak kell lennie, hiszen Szerbiában a jogszabályi héttér és a politikai viszonyok is szinte naponta változnak. Csakis ezekre az alappillérekre épülve lehet a vajdasági magyar oktatási hálózat Szerbia oktatási rendszerének autonóm alrendszere.
Kollégiumok kellenek, hangsúlyozták. Kollégiumok kellenek mind a szórványban, mind a tömbmagyarság régióiban - nélkülük a magyar nyelvű oktatás jövője elképzelhetetlen. Újvidéken, Zomborban és Nagybecskereken magyar nyelvű iskolaközpontot kell kialakítani. Első lépésként a középiskolai központ jöhetne létre. Második lépésként a magyar tannyelvű általános iskolai rész. Harmadik lépésként: a központ keretében az óvodai rész. Ennek az iskolaközpontnak a magva a kollégium lesz. Nagy faladatok, kemény munkát igényelnek. A feladatok leosztásában meg kell találni annak az egyensúlyát, hogy mit tehet a politika, mit tehetnek a tanárok, mit a szülők és a diákok.
A Vajdasági Magyar Iskolahálózat-fejlesztő Konferencia az együttgondolkodás konferenciája volt. Az ott megfogalmazott útmutató a mában, a holnapban is sürgetően időszerű (hiszen Szerbiában élünk). Az együttgondolkodás pedig nélkülözhetetlen a vajdasági magyar iskolahálózat-építésben.