A nevem Paksi Zoltán. Kisoroszon (Torontáloroszi) lakom a feleségemmel, gyermekeink már saját fészket raktak. Lányom Budapesten, fiam Zürichben. Távközlési technikus a foglalkozásom. Jelen pillanatban Tatabányán tartózkodom és dolgozom egy multicégben mint hibaelemző technikus a mobil bázisállomás javítási részlegen. Nemsokára nyugdíjba vonulok.

A fotózás csak amatőr, hobbifoglalkozásom, és szeretem. Szeretek még regényeket olvasni, sci-fi-irodalmat, kedvelem a történelmet és a zenét. Az utóbbi időben sokat túrázok kerékpárral, és ez jó kombináció a fotózással, főleg a természetben.

A középiskola befejezése után kezdtem fotózni. Volt egy szovjet Kijev fényképezőgépem meg egy kis amatőr fotolabor, szintén szovjet gyártmányú. Abban az időben olcsók voltak a filmek, a fotópapír és a vegyszerek is. Akkor ez érdekes volt számomra, nehezen tudtam kivárni, hogy hogy sikerült a felvétel, mert addig igazából nem lehetett látni, amíg nem hívtuk elő a fényképet. Idővel abbahagytam az egészet, mert már drága hobbi lett a fotózás, és más dolgokra kellet a pénz, házépítés, gyerekek iskoláztatása…

A digitális fényképezőgépek kora ismét felébresztette bennem a vonzódást a fényképezés iránt. Azóta mindinkább élvezem.

Szeretek fotózni, mert megörökítek olyan pillanatot, amely elragadtatott egy helyen, időszakban vagy helyzetben. Szeretem fotózni a szép látnivalókat, amerre járok. Lehet az város, természet, akár történet is.

Mivel a kerékpáros túrázással kombináltam a fotózást, szívesen készítek természetfotókat állatokról, virágokról, streetfotókat.

De a legszívesebben azokról az öreg kilincsekről csinálok fotókat, melyeket a kapubejáratokon, bejárati ajtókon lehet látni. Számomra egy ilyen kilincs igazából egy lakatos művészi alkotása, és gyakran követhető rajta az idő múlása, a történelem, a sorsok… Egy kilinccsel tudunk benyitni egy másik világba, egy másik időbe, sőt, lehet rajta látni, hogy milyen természetű és sorsú emberek laknak, laktak az épületben…