Moziban nem fut, helyette az Apple TV+ nevű streamingszolgáltatás exkluzív produkciója, vagyis saját gyártású tartalma volt. Ez pedig még csak nem is elérhető Szerbiában — legközelebb egy magyarországi fiókkal és előfizetéssel tekinthető meg legálisan. Az Oscar-jelölés és a díj volt az, ami az embereket rávette, hogy nagyobb számban is megnézzék ezt a kiszámíthatónak tűnő, mosolygó családfotós plakáttal hirdetett filmet. Sokan hittük, hogy a CODA is éppen olyan alkotás, amilyet már ezerszer láttunk. Ha nem is tévedünk olyan óriásit, az azért már az elején kiderül, hogy egy nagyon is létező, a legtöbb embertől teljesen idegen élethelyzetbe repít el bennünket. Egy nagy dolgokra hivatott lány, egy problémás család, egy inspiráló tanár, jóképű osztálytárs. Karakterek, akiket már sokszor láthattunk, ennyire viszont mégsem volt soha szívmelengető az élmény.

A tizenhét éves Ruby (akit kiválóan alakít Emilia Jones) egy kikötővárosban, Gloucesterben nő fel, siket család egyetlen halló gyermekeként. Szülei halászattal foglalkoznak. Ruby egy életre szóló feladata, hogy tolmácsoljon nekik. Hajnalban kel, hogy kihajózzon testvérével, Leóval (Daniel Durant) és apjával (a filmért Oscar-díjat kapó Troy Kotsur), majd a suliban próbál teljesíteni, hogy aztán holtfáradtan szülei rendkívül szórakoztató — mégis csendes — világába térjen haza. A veszekedés itt jelbeszéddel zajlik, valóban siket színészekkel, ami igazán egyedivé teszi, sőt teljesen új megvilágításba helyezi az ezerszer látott jeleneteket, melyekben általában harsányan lármáznak és balhéznak a színészek. A sors fintora, hogy Ruby egyetlen szenvedélyét, az éneklést szülei és testvére nem képes értékelni, ugyanakkor feltűnik a színen egy kórusvezető tanár, aki szerint Ruby jóval tehetségesebb, mint ahogyan azt kishitűen a lány önmagáról feltételezi. Csakhamar kiderül, hogy minden esélye meglenne arra, hogy a bostoni Berklee Egyetemen tanulhasson ösztöndíjjal. Ha viszont elutazik, ki segít majd a szüleinek és a testvérének? A film központi témája tehát Ruby vívódása és önmarcangolása, a lelkiismeret-furdalás, melyet családja elhagyása miatt érez. Túlságosan jól énekel ahhoz, hogy lemondjon az álmairól, a szülei mégsem tudják megérteni és megélni a kislány szenvedélyét.

A CODA egy francia film, a La Famille Bélier amerikai adaptációja, vagyis az ötlet nem teljesen új. Az eredetiben azonban a családtagokat játszó színészek, egy kivételtől eltekintve, hallók voltak. Sian Heder rendező-forgatókönyvíró története ilyen szempontból jóval autentikusabb. Troy Kotsur egyszerre vicces és lehengerlő Ruby édesapjának szerepében. Az amerikai filmakadémia az idén a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal jutalmazta érte. Kiválóan működik a kémia a családtagok közt, az édesanyát játszó, korábban az Egy kisebb isten gyermekeiért Oscar-díjat kapó Marlee Matlin és a Troy Kotsur karaktere közötti, szexuálisan túlfűtött, mégis nagyon mókás jelenetek a film legemlékezetesebbjei.

A CODA érdeme és különleges sajátossága mégis az a temérdek pillanat, amikor saját magunkat képzeljük el a filmben látott élethelyzetekben. Amikor azon kezdünk morfondírozni, vajon hogyan lehet így megszervezni az életet, és milyen nehézségek jöhetnek közbe a hétköznapokban. Ijesztő belegondolni, hogy Ruby karaktere mennyire valóságos. Vajon mennyi hozzá hasonló, tizenhét éves fiatalnak kell az övére emlékeztető körülmények között jóval korábban felnőnie és helytállnia? Bernardo Villalobos, azaz Eugenio Derbez karaktere talán az egyetlen gyenge pontja a filmnek, mert a zenetanár gesztusai és mondatai már jóval klisésebbek, mintha egy tévés szappanoperából jött volna át a filmbe. Ez azonban aprócska bökkenő csupán: a CODA egy emlékezetes, kedves és tanulságos film, szívvel és szeretettel. Őszinte és gondolatébresztő, egy olyan történet, amelyből túl kevés készül az utóbbi években.

Képek: imdb.com