A szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban Rosta Endre népi iparművész, a mohácsi Busóudvar igazgatója avatta be az érdeklődőket a busójárás eredetébe, történetébe, valamint az általa készített jellegzetes álarcokat is bemutatta a közönségnek. A vendéggel dr. Silling Léda néprajzkutató beszélgetett.

— Mohácson születtem, ez az esemény gyermekkorom óta szerves része az életemnek. Magát a busójárást 1782-ben dokumentálták. A régi álarcokról azt kell tudni, hogy mindenki magának faragta. Otthon készült egyetlen fából, vörösfűzfából, ma viszont már hársfából is faragjuk. Az álarcot általában egyszer vitték ki, ha felismerték, ki a viselője, akkor azt többé nem alkalmazták. Az öregek minden év farsangjára új álarcot készítettek. Mohács mezőgazdasági környezet, az emberek télen otthon voltak, ráértek ezzel foglalatoskodni. Nem volt ebben semmi művészi dolog. Az öltözékhez tartozik a szűr, általában a birkabőrből készült kabátot fordították a visszájára, vagyis a szőrméje volt kifelé.

Silling Léda néprajzkutató az est folyamán arról is kérdezte beszélgetőtársát, hogy napjainkban miként készülnek a busómaszkok.

— Mi egész évben dolgozunk, már szeptemberben kezdtünk készülni az eseményre. Maga a farsang kiemelt időszak, olyankor van segítségem. A mi műhelyünkben főleg turisztikai célból gyártjuk a maszkokat, de a busójárásra is készítünk. Több méret van, például gyerekeknek és kamaszoknak való, de akad közepes is, a felnőtteknek pedig több nagyságban. A kiegészítő tárgyak a kereplő és a korong. A maszkokon minden úgy maradt, ahogyan régen is volt. Rájuk kerültek a szarvak mint díszítőelemek. A mosoly onnan ered, hogy a mohácsi busóálarc a hagyomány alapján nevet. A faragványt nem könnyű viselni, szoktuk is mondani a fiataloknak, hogy a pálinka segít ebben — mesélte Rosta Endre, aki maga is beöltözik, és felvonul a hagyományos busójáráson.

— Ha rajta van legalább húsz percig, megszokja az ember. A szemnél kialakított kis nyíláson csőlátással csodáljuk a világot, de mi ezt szeretjük. A farsangi jókedvhez természetesen hozzátartozik a zene is, a télűzéshez pedig a zajkeltés. Valamilyen szinten ez termékenységvarázsló ünnep is. Ilyenkor megölelgetjük a lányokat, asszonyokat, ezért is szeretnek ellátogatni hozzánk a hölgyek.

A mohácsi busójárás a kisfarsanggal indul csütörtökön, és hatnapos. Kedden éjfélkor, hamvazószerda kezdetén ér véget. A közkedvelt és rendkívül népszerű rendezvényt az idén február 16-a és 21-e között szervezik meg. 

A VM4K és a Pannon RTV felvételei