A modern kor és a technika — elsősorban az internet — egyszersmind megkönnyítette és meg is nehezítette a zenével foglalkozó emberek életét. Könnyebbé azáltal tette, hogy a szerzemények pillanatok alatt elérhetők a világ bármely pontjáról, nehezebbé pedig azzal, hogy a konkurencia hatalmas lett. A szépreményű zenészjelölteknek valóban tudniuk kell valamit. Zseniális dalokat kell szerezniük, illetve egy komoly gépezetnek kell állnia a hátuk mögött. Ám a jók között is mindig vannak még jobbak. Számomra éppen ilyen előadó a mindössze 27 éves Peter Gene Hernández, vagy ahogy a rajongói ismerik: Bruno Mars.

Mielőtt világszerte ismert előadóvá vált, Bruno producerként dolgozott, és olyan dalokat köszönhetünk neki, mint Flo Rida You Spin Me Right Roundja vagy B.o.B Nothin’ On You című felvétele. Továbbá sikeresen működött együtt napjaink egyik legmenőbb zenekara, a Maroon 5 énekesével, Adam Levinnel is.

Egy idő múlva viszont Bruno úgy érezte, hogy a popszakma tulajdonképpen neki is menne, és elkezdett dolgozni az első dalokon, lemezen. Ebből a munkából született meg a 2010-ben kiadott Grammy-díjas Just The Way You Are megasláger, mely az egész világon végigsöpörve hírnevet szerzett szerzőjének. Ezt követte az első nagylemeze, a Doo-Wops & Hooligans, mely a sikerdal mellett olyan felvételeket tartalmazott, mint a Grenade, a The Lazy Song, a Marry You, valamint az egyik nagy kedvencem: a Runaway Baby.

Ebből a lemezből több mint 45 millió példány fogyott el, 13 Grammy-jelölést és 39 platina minősítést hozott a hawaii előadónak.

A második korong az Unorthodox Jukebox, mely 2012. december 6-án jelent meg, és zeneileg sokkal merészebbre sikerült az előzőnél. A lemezt hallgatva az volt az érzésem, hogy Bruno itt végre már önmagát adta, és nem azon gondolkodott, hogy vajon szeretni fogják-e a dalait, megveszik-e a kislemezt. Nem. Ez egy vérbeli Bruno Mars-lemez, melyen fellelhetőek a funk, az R&B, a new wave, a pop — egy kiadós rosszfiús életérzéssel körítve. Mint kiderült, ennek hála még könnyebben jutottak el a szerzemények a hallgatókhoz, hiszen mindenkit megszólított vele egy kicsit. A korong első kislemeze a Locked Out Of Heaven volt, mely akár kimondva, akár kimondatlanul, a jó szeretkezésről szól. Lüktető tempójának és laza szövegének köszönhetően könnyen emészthető és megjegyezhető lett mindenki számára. Ezt igazolja, hogy szinte pillanatok alatt érte el a Billboard 34. helyét, a rajongók pedig több mint 92 ezerszer töltötték le a digitális kislemezt. Bruno Mars szerint ugyan a szám megírását az egykori The Police két legendás dala, a Roxane és a Message in a Bottle ihlette, én azonban nem igazán érzékelem az összefüggést. A dalhoz készült klipet Cameron Duddy rendezte régies stílusban, leginkább a VHS-szalagok korszakát idézte fel. A kisfilmnek nincs története, mert Bruno már nagyon unta az olyan klipeket, amelyekben egy lánynak énekel átszellemült arccal, vagy amelyben el kell játszania egy karaktert. Csupán egy olyan egyszerű, régi hatású videoklipet szeretett volna megalkotni, amely visszarepíti a gyerekkorába, amikor még mindannyian szalagra vettük fel kedvenc számainkat, hogy utána rongyosra nézzük-hallgassuk őket.

Más dalai is ígéretesek. A Moonshine-t sokan azért kritizálják, mert hangzásban Michael Jackson-koppintás, véleményem szerint azonban ez alaptalan bírálat. Igaz ugyan, hogy fellelhető némi hasonlóság a kettő énekstílusában, no de mit tehet, ha ilyen a hangszíne?! Azt pedig senki sem gondolhatta komolyan, hogy Michael Jackson annyira egyedi, hogy még csak meg sem közelíti senki. Ettől függetlenül legendás előadónak tartom, és dalait mindmáig szívesen hallgatom. Visszatérve az Unorthodox Jukeboxra, kiemelném a Gorilla című szerzeményt is, amely szintén egy jó aktusról szól. Erre utal a „you and me, baby, making love like gorillas...” azaz „te és én, baby, úgy szeretkezünk mint a gorillák” sora is. Minden valamirevaló poplemeznek balladát is kell tartalmaznia. Ez a When I Was Your Man című dal lett, melyet Bruno szövegíró csapata hozott össze. Egy olyan lányról szól, akinek az éppen aktuális kapcsolata sokkal rosszabb, mint amilyen az előző volt, és emiatt az előző szerelme rettenetesen szenved. Ezt a zenei kíséret (pusztán egy zongora hangja) igen jól érzékelteti.

Összegezve, az Unorthodox Jukebox egy olyan stúdióalbum, amelynek színvonalát Bruno Mars nem adta alább az előző lemezéénél, sőt mi több! Lehetséges, hogy ez meglepte néhány rajongóját. Én azonban biztos vagyok a korong sikerében. A stílusok ötvözése nagyon találó, a fiatal előadó egyéni hangzása pedig azonnal felismerhető.