Hatodik alkalommal rendezték meg a Vince-napi borbált Szabadkán, a Galleria Szálloda báltermében. Az est fővédnöke a neszmélyi Szöllősi Pincészet, vagyis a tavalyi Az év borásza elismerés tulajdonosa, Szöllősi Mihály volt. A menüt pedig nem más állította össze, mint dr. Csizmadia András gasztrofilozófus, borszakértő, az ő munkáját pedig Ványi László mesterszakács öntötte végleges formába.
Kétségtelen, hogy szakmailag az idei bál volt a legszínvonalasabb az összes közül, borok és ételek, illetve a kettő összhangja tekintetében is.
(PhotoFocus)
Az egyszerű, fehér terem ünnepélyessé tette az egész estét, s a szervező, Szilágyi Dorottya kifogástalan ízlését dicséri a borbál egész hangulata. A zenét ezúttal a részvevők érkezése során a Garden Quartet szolgáltatta, majd a Night Cruisers és a Juhász Zenekar váltották egymást, s ahogyan a vendégek már megszokhatták, kiváló hangulatot teremtettek az egész este folyamán. Hajnalig tartott a tánc.
A vacsora közben azonban több alkalommal is kellemes meglepetésben részesültek a jelenlévők, hiszen táncolt a palicsi Bacsó Henrietta és a domaszéki Tiralla Bonifác, a Magyar Táncszövetség fiatal párosa. A Night Cruisers soraiból pedig néhány duett erejéig kilépett Zabos Regina, aki a Fehérvár Hangja, 2015 versenyen első helyezést ért el, és nem mellesleg a Szabadkai Zeneiskola volt tanulója, Varga Dáviddal, az iskola jelenlegi tanulójával énekelt közösen. A kiváló zenén kívül a vacsora és a borok is figyelmet érdemeltek.
(PhotoFocus)
Aperitif borként a horgosi Bálint Pincészet cserszegi fűszeresét, a szabadkai vegyészeti középiskola szőlész-borász tanulóinak pinot noir roséját és a topolyai Brindza Borászat 2014. évi roséját kóstolhattuk. Mindközül kiemelkedett a tanulók roséja. A Brindza-bor az est kakukktojása, egy borászat sem dicsekszik másfél éves roséjával... Az est folytatása azonban mindezt elfeledtette, hiszen a zsályasejtelmű aszalt paradicsomos nyúlpástétom számomra az est csúcspontja volt, ahogyan a Szöllősi Pincészet Irsai Olivérje is kiváló kísérőnek bizonyult. Az együttes élmény valóban kiemelkedő volt. Az est másik meghatározó élménye a Maurer Pincészet 2012. évi Corvinája. Lágysága és egyúttal határozottsága magával ragadó, s a hozzá felszolgált mandulába burkolt harcsa is tökéletes páros volt. Maurer Oszkár a kezdetektől szakmai partnere a bálnak, és még sohasem okozott csalódást.
A rózsaborsos kacsa mellet a számomra eddig még ismeretlen nagybecskereki Somogyi Pincészet 2011. évi cabernet sauvignonja állított meg egy pillanatra. Karakteres bor, mindenképp figyelemre méltó, s aki szintén nem ismerte eddig, annak szíves figyelmébe ajánlom.
A desszert éjfél után érkezett, jólesett az aszalt barackos túróval sütött zsemlecipó, hiszen könnyed volt, és feltöltött energiával, hogy legyen erőm hajnalig ropni a táncot.
A Vince-napi borbál kétségkívül vidékünk legszínvonalasabb ilyen jellegű rendezvénye. Az idei pedig talán azért volt ennyire különleges, mindenféle feszélyezettségtől mentes, mert a megjelentek mindannyian szórakozni, barátkozni mentek, bármilyen hátsó szándék nélkül. Ez az önfeledtség a hangulaton is érződött, hiszen még hajnali három órakor sem volt nyoma az unottságnak, fáradtságnak, amikor e sorok írójának haza kellett sietnie kisgyermekéhez.
A szabadkai Vince-napi borbál sokak számára egy olyan rendezvénnyé vált, amely minden évben kötelező programként szerepel majd a naptárban. A miénkben minden bizonnyal helyet kap 2017-ben is!
(PhotoFocus)
