Valami szép messzi országba, ha latin ritmusokat hallunk, középiskolás korunkba, ha megszólal a System of a Down, egy hűvös szellővel körbelengett teraszra, ahol a borospoháron megcsillan a lemenő nap fénye, ha valami jó kis jazz szól, vagy éppen a saját fejünk legmélyebb bugyraiba szállunk alá. Az IO zenekarnak köszönhetően azonban egy űrhajóba léptünk, és elhagytuk a Föld légterét.

Néha megpihentünk egyik-másik bolygón, ahol talán éppen Odüsszeusz vacsorázott, továbbrepültünk egy Peter Greenaway-filmbe, beköszöntünk az űrben is jól ismert Pink Floydhoz, végül megpihentünk egy üstökös üstökén. Elég érdekes kis utazásban volt tehát része mindenkinek, aki Magyarkanizsára látogatott az IO zenekar bemutatkozó koncertjére. Hárman ültek a színpadon: Asztalos Alfréd, aki az űrklarinétot fújta, Ábrahám Máté, aki a Szaturnusz gyűrűiből nyesett le magának húrokat a csellójára, és Szerda Árpád, aki ujjaival billentgette az űrhajó billentyűit, és a Tejút tejével öblögetett hangszálaival énekelt. A fiúk természetesen felkészülten várták az utazást, megfelelő védőöltözetben ültek a színpadon, s ahogy az egy jó űrhajóshoz illik, csak óvatosan, kimérten, lassan mozogtak. Hát valahogy így tudnám összefoglalni ezt a koncertet. A fiúk a földre szállás után szívesen válaszoltak egy szerény földlakó kérdéseire.

Először is arra kértem őket, hogy határozzák meg ők maguk a zenei stílus(oka)t, mely(ek)ben a jelenlegi felállás mozog.

Sz. Á.: — Ez egy olyan stílus, amely se nem Nílus, se nem Bartók Bílus, hanem maga a harapós krokodílus. Egyébként szerintem leginkább synth-pop, pszichedelikus rock, komolyzene és néhol technós elemek dominálnak benne. Ha zenekarral kellene bennünket összehasonlítani, akkor valahol a Pink Floyd, a Tangerine Dream, Lajkó Félix és a Vangelis szerelemgyerekei vagyunk.

Asztalos Alfréd és Ábrahám Máté pedig egyetértenek abban, hogy talán a fúziós zene egy új perspektívája az, amit csinálnak. Nálunk nemcsak a hangzásvilág, hanem a látvány és a (kissé balladai félhomályba vesző) történet is összefogja azt a jó néhány műfajt, amelynek eszközeit a produkció használja. 

* Kinek volt az ötlete maga a projektum, hiszen mindhármotokat elsősorban más zenei irányzatokhoz kapcsolnék. Komolyzene, blues, világzene, improvizáció. 

Á. M.: — Az ősszel egy esküvői zenéléshez kerestük fel Szerda Árpit, akivel gyorsan egymásra találtunk, mindhárman imádjuk a sci-fit, ami elég gyorsan ki is derült.

A. A.: — A lagzi valóban sikeresen összehozott bennünket, illuminált állapotunkban rájöttünk, hogy akár folytathatnánk is az együttműködést, ami meglepő módon meg is valósult. Több mint fél éven át, heti rendszerességgel folytak a zenekari próbák, ami mostanság felér egy kisebb csodával. A sci-fis színházzene ötlete volt a stílusunk kiindulópontja, és úgy gondolom, most is ez a kvintesszenciája.

Sz. Á.: — Ez így van. Alfréd keresett meg azzal, hogy beszállnék-e az akkor már duóra szűkült együttesbe, hogy ezen a bizonyos esküvőn játsszunk különféle komolyzenei, tangó- és jazzfeldolgozásokat, s én természetesen rábólintottam. Később, a próbák során már elkezdtünk improvizálni is, és hamar rájöttünk, hogy mi ezt jobban szeretjük csinálni. A sci-fi eszmeiségével való szimpatizálás is elég korán egyértelművé vált a zenekaron belül. Alfréd és én már régóta beszélgettünk, hogy kellene valami Pink Floyd-os zenét összehozni, Máté is ráharapott a dologra, és valójában ez indította el a további próbafolyamatok során a számok kidolgozását abba az irányba, amelynek végeredményét nemrég hallhatta, illetve reméljük, hamarosan újra hallhatja a nagyérdemű.

Á. M.: — Egyébként Alfréddal én már nagyjából három éve dolgozom együtt, felléptünk különféle zenei eseményeken, tavaly nyáron is volt egy közös projektumunk a Streamlet civil szervezet keretében (bár ez lényegesen más jellegű volt, mint az IO). 

* Nem klasszikus koncertet láthattunk, egy picit „színháziasítottatok” rajta. Miért éreztétek ennek szükségét? 

Sz. Á.: — Úgy gondoltuk, ehhez a drámai és sokszor monumentális hangzású zenéhez elengedhetetlen, hogy társuljanak vizuális és látványelemek is, ami a produkció megvalósításának a nehezebb és a pénzigényesebb része. Egyelőre egy űrhajóra hajazó díszlettel (melyet saját kezűleg készítettünk el), valamint kosztümökkel büszkélkedhetünk, emellett a koncerteken projektoros vetítéssel és különféle fényhatásokkal, reflektorokkal is megfűszerezzük az előadást. A színpadiassághoz tartozik az is, hogy műsorunkat leginkább színházakban vagy ilyen jellegű helyeken tudjuk elképzelni, illetve szívesen működnénk közre más összművészeti kezdeményezésekben is, ha lenne rá lehetőség. Volt már szó együttműködésről mindenféle színházi emberekkel (na jó, egyelőre csak az Oláh Tomival), esetleg sci–fi-adaptácIÓban való részvételről, de ebből sajnos még semmi sem valósult meg.

A. A.: — Mitológia, csillagászat és egy kis cyberpunk egyvelege ez, ami a színházi világ végtelen univerzumában összpontosul.

Á. M.: — És mindhárman hiszünk az összművészetben. Ha több csatornán folyik a művészi kommunikáció, akkor könnyebben, jobban tudunk üzenni a közönségnek. 

* Hogyan készültek a számok? Miből indultatok ki? 

Á. M.: — Mindhármunknak voltak ötletei. Ritmusok, effektek, dallamok, szövegek... Általában improvizatív módon kovácsoltuk össze az elemeket, aztán ha kettő egymás mellett működött, azt jóváhagytuk, ha pedig nem, akkor külön dolgoztunk rajta.

A. A.: — Érdekesmód az első számunk, a Lost Time in Lost Space szinte azonnal összeállt. Az első próbán a második nekifutásra már meg is született, ezt azóta sem bántottuk. Viszont utána bőven volt min dolgozni. Az ötletek csak úgy szárnyaltak, és mindjárt az elején lefektettük a zenekar előadásmódjának alapjait, ami össze is jött a végére.

Sz. Á.: — A számok folyamatosan, szinte próbáról próbára alakultak ki. Eleinte egyszerű improvizációkkal indultunk, majd hamar rájöttünk, hogy ha csak hagyjuk történni a dolgokat, abból könnyen kaotikus, túl szabad, rendszertelen, nem végiggondolt, ad hoc muzsika fog születni, ami önmagában persze nem baj, de törekedtünk arra, hogy a zenénket egy magasabb szintre emeljük azáltal, hogy a számokat jobban kitaláljuk, megkomponáljuk, és még az improvizatív részekbe is beleviszünk egyfajta rendszert. Pontosan ki van találva, ki ki után szólózik, konkrét átvezető részek vannak a számok közt. Amit még fontos megjegyeznünk, hogy eleinte instrumentális dalokat alkottunk, a szöveges-énekes számok később születtek meg, valójában a már meglevő, legütősebb instrumentálisok alapjaira.

A közös munkáról mindhárman lelkesen beszéltek. Úgy tűnik, a zsákok megtalálták egymás foltját, és a foltok is a zsákokat. Alfréd megjegyezte, hogy mivel csak háromtagú a zenekaruk, aránylag egyszerűbb volt megszervezni a próbákat, noha voltak időszakok, amikor így is szünetelt a munka. Talán a bemutató előtti egy hét volt a legnehezebb számunkra, hiszen Árpád és jómagam a zeneiskolában zajló év végi hajrák viharos időszakában kellett hogy időt szakítsunk a produkcióra, Máténak viszont a diplomavizsgája árnyékából érkezvén kellett ráhangolódnia a munka végső és legfontosabb fázisára.

Á. M.: — De zenei téren nagyon intenzív munka folyt, a legtöbb dologban egyetértettünk. Az alkotófolyamat vizuális része volt egy kissé nehézkesebb, illetve az elképzelésnek a gyakorlatba való átültetése okozott némi fejtörést…

Sz. Á.: — Az alkotófolyamat legnehezebb része a számok és a komponálás kordában tartása volt, hogy ne mozduljon el a túlzott improvizáció irányába, illetve egy idő után sok helyen tudatosan törekedtünk a minimalista hangzásra. De hál’ istennek nagy köztünk az egyetértés, sok közös emberi vonásunk van, ugyanazokba a sulikba jártunk, ugyanazokat az italmárkákat szeretjük, ugyanazokon a filmeken röhögünk, és hasonló rugóra jár az agyunk, így könnyen haladtunk a próbák során. Eddig nagyjából nyolc-kilenc számunk van, ebből válogattuk ki azt a hatot, amely a jelenlegi repertoárunk.

A projektumot Magyarkanizsa község önkormányzata támogatta, én pedig csak remélni tudom, hogy a fiúknak lesz még lehetőségük fellépni. Kedves színházak és egyéb kulturális intézmények, ahol színpad van, hívjátok meg őket bátran! Az IO zenekar Facebook-oldala: www.facebook.com/IO-2819277524795373

A szerző felvételei