Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte Tiszaszentmiklóson a Bánáti Újság. Az eseményre meghívást kaptak mindazok, akik kitalálták, elindították, kitartanak mellette, és mindmáig éltetik a Hét Napnak ezt a mellékletét.
Az összejövetelen részt vett Juhász Attila tartományi művelődési és Dobai János tartományi környezetvédelmi segédtitkár, Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke, Balázs Ferenc, Csóka polgármestere, Lázár Jenő, Begaszentgyörgy község alelnöke, Kovács Magdaléna, a törökkanizsai községi tanács művelődéssel és tájékoztatással megbízott tagja, a Bánáti Újság egykori és jelenlegi munkatársai, a Bánátban megjelenő helyi lapok képviselői.
A megjelentek egyperces néma felállással adóztak azok emlékének, akik útjára bocsátották, és hosszú ideig saját gyermeküknek tekintették a Bánáti Újságot, de már nem lehetnek közöttünk. A legtöbbször Cs. Simon István újságíró, költő neve hangzott el, aki két évtizeddel ezelőtt arról álmodott, hogy a bánáti régiónak — mivel a Magyar Szóban megszűnt ez a melléklet — saját lapja legyen. Az elképzeléshez követőket is talált, de az akkori körülmények nem tették lehetővé az önálló újság elindítását.
Az egybegyűlteket Tóth Lívia, a Hét Nap főszerkesztő-helyettese, a Bánáti Újság szerkesztője köszöntötte, majd átadta a szót Dudás Károlynak, a Hét Nap volt főszerkesztőjének. Ő felidézte, hogyan fogadta be annak idején a Szabad Hét Nap a Bánáti Újságot.
—Tisztelet Bánátnak. S köszönet mindazoknak, akik az elmúlt időszakban bármi módon: szerkesztőként, tudósítóként, támogatóként vagy éppen olvasóként hozzájárultak újságunk, újságaink megmaradásához — hangsúlyozta a többi közt.
Kókai Péter, a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának alelnöke a vajdasági magyar kistérségi média helyzetéről és jelentőségéről tartott előadást. A helyi lapok, rádiók és televíziók fontosságát abban látja, hogy azokról az emberekről szólnak, akik az adott településen, községben, régióban élnek. Összefoglalója végén szóba került a nyomtatott sajtó jövője is. Kókai Péter a Washington Post tulajdonosával — aki a lovat hozta fel példának — készített interjúra hivatkozott.
— A ló valamikor a közlekedést segítette. Ma már számos más eszközt használunk a távolság legyőzésére, de a ló mégsem tűnt el, sőt, a sporton és a hobbin kívül státuszszimbólum lett belőle. Aki megengedheti magának, az ménest alapít. Ugyanez vár a nyomtatott sajtóra is, nem szűnik meg, de luxus és exkluzivitás válik belőle, melyet meg kell fizetni.
A kistérségi médiának van jövője, mert ősi, emberi igényünk, hogy tudjuk, mi történik a közvetlen környezetünkben, de az eszköz, melyen keresztül ezek az információk eljutnak hozzánk, változni fog. Ebben az esetben az alkalmazkodóképesség lesz a kulcsszó -- hangoztatta az előadó, majd a témáról több hozzászóló is kifejtette véleményét.
Az ajándékozás pillanatai
A születésnapi ünnepség alkalmi műsorral és díjátadóval folytatódott. Fellépett Kónya Sándor csókai versénekes, Szabó Regina, Beszedics Adrienn, Marx Éva versmondók és Csipak Noémi szólóénekes. Valamennyien a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület tagjai.
A Bánáti Újság a huszadik évfordulóra képzőművészeti és irodalmi pályázatot hirdetett. A jelentkezők feladata az volt, hogy Bánátról írjanak, illetve rajzoljanak, mutassanak be egy-egy települést vagy annak egy jellegzetes részletét, épületét, beszélgessenek el érdekes emberekkel.
A kisiskolások közül rajzáért ajándékcsomagot kapott a tiszaszentmiklósi Vojnić Purčar Eleonóra, Bujak Adriano, Tóth Patrik, Rúzsa Sándor, Gyöngyösi Norbert, Bálint Tamara, Vojnić Purčar Daniella, valamint a zentai Barsi Ádám, Heinrich Zsóka, Prikidánovics Richárd és Kovács Hajnalka. A szervezők megjutalmazták a tanítónőket, Bálint Andreát, Rúzsa Évát, Nagy Jolánt és Tripolszki Csillát is.
A pályázatra beküldött írásáért elismerésben részesült a csókai Beszedics Adrienn, Dupák Fanni, Szabó Regina és Ágoston Ottília, a törökkanizsai Kovács Bertina, Kovács Dorina és a torontálvásárhelyi Mérges Eszter.
A jelenlegi szerkesztő szerény ajándékkal mondott köszönetet azoknak, akik a Bánáti Újság megszületésénél bábáskodtak, majd egyengették a lap útját, például azzal, hogy autóba vagy éppen autóbuszra ültek, és elvitték a kéziratokat a szabadkai szerkesztőségbe. Mert bármilyen furcsa, mindez még az internet előtti korszakban történt. Természetesen nem feledkeztek meg a melléklet legkitartóbb munkatársairól sem. A színpadra szólítottak között volt Dudás Károly, B. Varga László, Csonti Melinda, Csizmadia Berák Benitta, Dienes Brigitta, Reperger Miklós, Sütő István, Medve Zoltán, Pozsár Tibor, Kőművesné Nyáry Márta, Kónya-Kovács Otília, Martinek Imre, valamint a távolmaradottak közül Bogdán József, Pósa Gyula plébános urak és Nagy Erzsébet.
A rendezvényt a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete és a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör pályázata alapján a Tartományi Tájékoztatási Titkárság, a Bethlen Gábor Alap és a csókai Művelődési-Oktatási Központ támogatta.