A Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület az idén ünnepli fennállásának 120. évfordulóját. Ünnepi műsorral készülünk, mely július 20-án, 18 órai kezdettel tekinthető meg a szabadkai városháza dísztermében. A helyszínen a műsor előtt az egyesület munkásságát bemutató fotókból, illetve emléktárgyakból nyílik kiállítás.

Tizenegy éves lehettem, amikor csatlakoztam a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesülethez. A nővérem nyomdokaiba lépve lassan elsajátítottam a citerázás alapjait. Remek lehetőség volt ez új emberek megismerésére és új barátok szerzésére. A csoport, mellyel együtt tanultam, már a családomnak számít. Az egyesületben eltöltött idő alatt nemcsak citerázni, hanem köcsögdudázni és dorombozni is megtanultam.

— Az Iparos Dalárda a jogelődünk, mely 1898-ban alakult meg, tehát 120 éve — meséli Miklenovics Aranka, az egyesület tiszteletbeli tagja, korábbi művészeti vezetője. — Sokáig férfikórusként működött, később nők is csatlakoztak hozzá. 1928-ban Iparos és Polgári Dalegyletként emlegették az egyesületünket, 1963-ban pedig Iparos Művelődési Egyesületként felvettük városunk neves zeneszerzője, Lányi Ernő nevét. Ennek már ötvenöt éve. A jövőre nézve elég szomorú a helyzet, mivel a tagjaink túlnyomó része az idősebb korosztályhoz tartozik, a fiatalokat pedig még nem igazán tudtuk bevonni az éneklésbe. Citerásaink között vannak ugyan fiatalok, de ott is rászorulnánk egy kis utánpótlásra, mert akik eddig az egyesületünk gerincét alkották, azok a középiskola és az egyetem miatt már kevesebb időt tudnak belefektetni. Nem adjuk fel a reményt és keressük az új embereket. Ami 120 évig fennállt, annak nem szabad most tönkremennie. Július 20-án, 18 órakor a városházán egy nagyon szép műsorral fogunk megemlékezni az elmúlt évekről, és erre szeretettel várjuk az érdeklődőket.

A fellépés előtti próbák az átlagnál nagyobb figyelmet igényelnek, ilyenkor kell észrevenni az apró hibákat, és kijavítani őket. Ennek a folyamatnak a csapatmunka a lényege, mindenki elmondhatja a véleményét, és megpróbáljuk a legjobbat megvalósítani.

— Belegondolni is érdekes, hogy mennyi minden történhetett az elmúlt 120 év alatt! A két világháború között Szabadkán nemcsak az iparosdalárda létezett, hanem mellette nagyon sok hasonló intézmény is, melyet a polgárok tartottak fenn. Ez volt a közösségi lét formája. Én azt hiszem, azt kellene elterjeszteni a fiatalok körében, hogy nagyon jó dolog tartozni valahová, egy olyan csoporthoz, ahol több generáció is jelen van, és ahol sok mindenben kipróbálhatják magukat: hangszeres zenében, énekben, versmondásban, hímzésben — sorolja mosolyogva Jónás Gabriella, az egyesület művészeti vezetője.

A Lányi Ernő IME legrégebbi tagja már negyvenhárom éve énekel a Veronika népdalkörben, a legújabb pedig csupán négy éve csatlakozott a citeracsoportunkhoz.

Szakáll Edina felvételei