home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Bóbita
Dudás Viktor
2020.11.23.
LXXV. évf. 47. szám
Bóbita

Gion Nándor írt egy kiváló olvasmányt a kárókatonákról. Már akkor úgy éreztem, hogy azok az állatok, amelyek egy hideg, őszi, tejfehér ködös reggelen felemelkedhetnek a sűrű fátyolon túlra, és megpillanthatják a tiszta égboltot, istenszerű teremtmények. Mindenképp tanulnunk kell azoktól, akik ilyen könnyedén felülkerekednek a problémákon, hogy tisztán lássanak, megoldást keresve a helyzetükre.

Bajsán Kalapáti Sándor maga is nagy csodálója a szárnyas állatoknak. Fiával tucatnyi fajta tollast tartanak. Elmondása szerint az egész csak egy szabadidős tevékenységnek indult, mely túlnőtt az elsődleges elképzelésen. Amikor felhívtam telefonon, elújságolta, hogy hamarosan nyugdíjba vonul, ezért több ideje lesz a madarakra.

— Nagyjából amióta az eszemet tudom, mindig voltak szárnyasaim. Jól emlékszem, hogy egy bácsitól kaptam két galambot, azok voltak az elsők, melyeket nagy becsben tartottam. Persze amíg felcseperedtem, falusi gyermek lévén állatok vettek körül, de a madarak ragadták meg igazán a szívemet, és ma is úgy tartom, hogy a madártenyésztés az egyik legszebb hobbi. Manapság intenzívebben a holland fehér bóbitás tyúkfélékkel, valamint többféle kacsafaj tenyésztésével foglalkozom, és büszkén jelenthetem ki, hogy mindezt a fiammal közösen csinálom. Reggel és este is két-két órát vesz igénybe az állatok etetése, elrendezése, melyet nem lenne könnyű egyedül végigcsinálni nap mint nap.

* Mi a különlegességük ezeknek a tyúkoknak?

— Kezdjük a névnél. Azért hívják őket így, mert van egy jellegzetes búb a fejükön, és számtalan színben pompázhatnak. Az alapszín a fekete, mely véleményem szerint a legmutatósabb a fehér búbbal. A mi udvarunkban tizennégy színváltozat és három variáció — egyszerű és göndör tollazatú, valamint kopasz nyakú — lelhető fel. Akik szeretnének ezzel a fajjal foglalkozni, azoknak érdemes tudniuk, hogy keltetéskor sokkal több lesz a kakas, így sajnos gyakran levágjuk őket. Sajnáljuk őket, de végtelen mennyiségűt azért nem vagyunk képesek eltartani. Továbbá a koponyacsontjuk egy kissé nyitott, ezért ezek az állatok rendkívül érzékenyek az időjárásra, mondjuk, a hidegre, így egy olyan védett helyet kell számukra kialakítani, ahová könnyen elbújhatnak. A bóbitás tyúkok szépen tojnak, de nem hozzák azt a mennyiséget, amelyet megszokhattunk egy külön erre tenyésztett fajtól. Ám a 80-100 tojás évente könnyedén meglehet. Az állatainkat természetesen mi magunk keltetjük, szóval itt be is zárul a kör. Fél Európát bejártuk, mire összeállt ez a sokféle tollazatú dísztyúkgárda. Magyarország volt az első, ahonnan beszereztem a szárnyasokat, aztán Szlovákiából, Németországból, Horvátországból, Romániából, Törökországból, Boszniából és Macedóniából is érkeztek tenyésztyúkok. Manapság leginkább a német vérvonal az elterjedtebb, mi sem példázza ezt jobban, mint hogy mi is ott szereztük be a fekete-fehér pöttyös példányokat, valamint a kendermagosakat.

* Az udvarban a csirkék mellett szép számban vannak kacsák is. Milyen fajokat tenyészt?

— Vannak fehér vadkacsáink, búbos vadkacsáink, indiai futókacsáink, háromféle vörös vállú réce — egyszerű, sárga és ezüstös —, valamint a mandarin kacsáknál vannak egyszerűek és fehérek. Ezek mellett tenyésztünk még pávákat is, de vannak még kínai hattyúlibáink meg még mókusaink is. És a sornak itt még koránt sincs vége. A mókusoknál érdekességként elmesélném, hogy nem is számítottunk rá, hogy szaporodni fognak, mivel nem voltunk szemtanúi sem a párzásnak, sem az ellésnek. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy a három kis jövevényt az édesanyjuk kivezette az odúból.

* Említette a pávákat is. Mit kell tudni ezekről a díszes madarakról?

— Nekem indiai vagy más néven kék páváim vannak. Két tyúkom és egy kakasom, melyek négy- és ötévesek. Tavalyelőtt volt az első alkalom, hogy sikeresen elült a pávatyúk, akkor öt kicsi kelt ki, és szerencsésen fel is nőttek. Az idén úgy döntöttünk, hogy nem szaporítjuk őket, mert a kisállatbörzéket járva észrevettük, túl nagy belőlük a kínálat, és mivel különleges figyelmet igényelnek, nem egyszerű értékesíteni őket. Először is: vagy nagy ketrecről kell számukra gondoskodni, vagy hozzászoktatni őket az udvari élethez, ami nálunk eléggé nehéz lenne, mivel számtalan másik állat kószál szabadon, illetve ha a páva felszállna, akkor valószínűleg vissza sem jönne. A nagy kínálat ellenére az idén harmincöt tojást értékesítettünk, majd egy kis szünet után konstatáltuk, hogy mind a két tyúk újra elkezdett tojni. Hat tojásból öt ki is kelt, és a kicsik rövidesen új gazdára találtak.

* Ha nem tévedek, csak a pávakakasok pompáznak olyan csodálatos színekben.

— Igen, ez így van. Azért olyan szép a tollazatuk, mert azzal hódítják meg a nőstényeket. De nemcsak a színek ragadják meg a tyúkok figyelmét, hanem maga a prezentáció is, ahogyan a kakas bemutatja magát, ami valójában egyfajta násztánc. A hím elkezdi rezegtetni a tollazatát, mely ilyenkor szinte már zúg. A nőstények a vadonban több hím közül válogathatnának, nálunk azonban, mivel csak egy kakas van, annak az egynek igencsak szerencsés a helyzete: két nőstény egy csapásra… Egyébként a hím ősszel le szokta dobni a szép tollait. Jövőre leszünk igazán bajban, mert várhatóan 4 méteres farktollakat fog növeszteni, ami szemet kápráztató látvány ugyan, de a jelenlegi ketrecben az állat nemigen fog elférni. Ezt onnan tudjuk, hogy ezek a tollak minden évben 25-30 centiméterrel, de ha jó a koszt, akkor akár fél méterrel is hosszabbak, mint az előző esztendőben. Ha a tyúk elül, ami májusban várható, 35 nap kotlás után kelnek ki a pávacsibék. Az arányok, mint már említettem, igencsak jók szoktak lenni, ami annak is betudható, hogy az anyaállat rettentően védi a tojásait, némi túlzással, akár egy harci eb. Emlékszem, egyszer eltűntek a pávacsibék. Többször benéztünk a fiammal, hogy vajon előkerültek-e már, de nem láttuk őket. Aztán a reggeli órákban észrevettem, hogy a kicsik az édesanyjuk lábára sorakoztak, tollal letakarva, ezért nem láthattuk őket korábban. A pávákon kívül a galambjaimra is nagyon büszke vagyok. Négyféle házi gerlicém van, továbbá padlóbukfences galambjaim, bácskai postásaim, bánáti csirkegalambjaim, német kiállítási postásaim, valamint egy pár barlangi galambom is. Ez utóbbihoz csak véletlenül jutottunk hozzá. Sajnos még nem sikerült őket szaporítani, így ezen fáradozunk majd a jövőben.

* Mit üzenne azoknak, akik ilyen szárnyasok tenyésztésével szeretnének foglalkozni?

— Ha nem haragszik, inkább azt mondanám el, ami a szívemet nyomja. Több helyre szoktunk járni kisállatbörzére meg -kiállításra, és úgy tapasztaltam, hogy rettentően kevés a fiatal. A számítástechnika-központú világ el fogja pusztítani ezt a hobbit, ha továbbra is így haladunk. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a fiam érdeklődése az enyémhez hasonló, de manapság ez már sajnos ritkaságszámba megy. A vásárokon azt tapasztaltam, hogy a szülők elijesztik a gyermekeiket attól, hogy megsimogassák az állatokat, félnek annak a gondolatától, hogy valami megcsípheti a kicsit, ámbár én még egyszer sem hallottam, hogy bárki is belehalt volna egy kis madárcsípésbe. Ezen mindenképp változtatni kellene, hogy a szülők engedékenyebbek legyenek, hiszen ez olyan, mint egy kisállat-simogató. Ha kialakulna a kapcsolat gyermek és madár között, akkor ha csak százból egy fiatal úgy döntene, hogy a későbbiekben ezzel foglalkozna, már megérné.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..