A név pedig az efraita nemzetségre vezethető vissza, amelyből a nagy Dávid király is származott. Dávid pedig egy, Júdeába, Betlehembe való Izaj nevű efratitának volt a fia. A történeti kutatás során Betlehem először egy, a Kr. e. 14. századból való egyiptomi emlékben, az úgynevezett Amarna szövegben jelent meg. Ebből megtudjuk, hogy Betlehem „Urusalim vidékének egyik városa”, azaz Jeruzsálem városállamhoz tartozik. A Szentírás a települést először Ráchellel kapcsolatban említi, akit ott temettek el, Jákob pedig emléket állított felesége sírja fölé. (Ter. 35.2o)

A város Jeruzsálemtől délre 8 km távolságra fekszik. Két dombra épült, melyeket egy rövid nyereg köt össze egymással. Ebben a városban található a Születés temploma, amely a település keleti ívének végénél helyezkedik el. Három kolostor épült köréje: északról a latin, délről a görög és az örmény kolostorok. Légi felvételeken jól kivehető a templom keresztformája.

Érdemes megemlíteni, hogy akkoriban minden nép különösen vonzódott a barlangokhoz. Majdnem minden klasszikus vallásnak van kultikus barlangja. Talán ezt a hasonlóságot támasztja alá, hogy az összes jelentős templom, amelyet Palesztina területén a 4. században építettek, valamilyen „szent barlangnak” köszönheti a létrejöttét. Később az építők megpróbálták ezeket érintetlenül beletervezni a templomba, ahogyan ez a betlehemi Születés templomában is látható.

Hogy Jézus barlangban született, annak nagyon sok olyan tanúja van, aki a helyi hagyományra támaszkodott. Jusztinosz, aki Krisztus után 100 körül született, apológiájában említi Jézus születésének barlangját: „Amikor a gyermek Betlehemben megszületett, József egy barlangba tért be, mert nem találtak szálláshelyet maguknak. Miközben ott tartózkodtak, Mária megszülte Krisztust, és egy jászolba fektette” (Dialógus 78).

A Születés templomának a belseje 54 méter hosszú és 26 méter széles. A négy oszlopsor öt hajóra tagolja az épületet. A főhajó oldalfalai magasan felfutnak a mellékhajók fölé, és ablakok nyílnak rajta.

A negyven oszlop mindegyike vörös mészkőből készült, magasságuk 5,47 méter. Az oszlopfők mind egyformák: három sor, akantuszlevéllel díszített korinthoszi oszlopfő. Egyik-másik oszlopon még látszik annak a nyoma, hogy valamikor festve volt. A bal oldali mellékhajó ötödik oszlopán egy Mária-kép és egy felirat látható, amely napra pontosan megadja a templom befejezésének dátumát, mely a Megtestesülés 1130. évének május 15-éje volt.

Az Úr születésének vigíliáját, azaz az epifánia ünnepét (karácsonyt) a Szentföldön, Betlehemben kezdték ünnepelni. Amikor Szent Jeromos Kr. u. 385-ben Betlehembe jött, december 25-én a Születés templomában a latinok számára mondott prédikációjában kifogásolta, hogy Jézus szülőföldjén nem találkozott még Jézus születésének ünnepével. És ezt mondta: „Ma született számunkra az igazság napja!” Más szóval Jeromos magával hozta Rómából a szokást, hogy december 25-én ünneplik az Úr születését. Jézus világrajöttéről mondott szentbeszédében hangot ad a haragjának: „Azzal a felkiáltással, hogy tiszteljük Krisztust, eltávolítottuk az agyagból készült jászlat, és egy ezüstjászolt tettünk a helyére. De számomra az, amelyet elvittek innen, sokkal drágább volt. Az arany és az ezüst a pogányokhoz illik, aki azonban ebben a jászolban született, megvetette az aranyat és az ezüstöt is. Én nem ítélem el azokat, akik ezt tették, mint ahogyan azokat sem kárhoztatom, akik az arany ékességét a templom számára készítették. De csodálkozva látom, hogy a világ Ura és Teremtője nem aranyban és ezüstben akart születni, hanem istállóban” (Anecdota Maredsolana III, 2, 393.o.).

Palesztinának ez az egyetlen olyan temploma, amely túlélte a következő évszázadok viharait. Amikor a perzsák 614-ben betörtek Palesztinába, minden keresztény templomot leromboltak, csak a betlehemi Születés temploma maradt meg. Az okát egy, a jeruzsálemi zsinatról kelt levél a 836. évből így mondja el: „Amikor a perzsák Szíria összes templomát lerombolták és Betlehembe értek, megdöbbenve látták a templom falain a Perzsiából érkezett mágusok (a Háromkirályok vagy Napkeleti-bölcsek) képeit... Ezért elődeik iránti tiszteletből megkímélték a templomot, így ez a templom mind a mai napig sértetlenül áll.”