A Tisza mente utcában található, hányatott sorsú, akkor rendkívül rossz állapotban lévő épület 2003-ban került az egyesület tulajdonába. A tagság, mely addig is, és azóta is a hagyományos, maradandó értékek, az elődeink által az utókorra hagyományozott szellemi örökség megóvásával és továbbadásával foglalkozik, megérdemelte, hogy méltó körülmények között végezze tevékenységét. Az objektum felújításához szükséges források előteremtésében 2006-ban jelentős szerepet vállalt a Vajdasági Magyar Szövetség, a Tartományi Nagyberuházási Alap, valamint az anyaország és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. 

— Továbbra is hiszem, és meg vagyok győződve arról, hogy véletlenek nincsenek. Hitünkben megerősödve vágtunk neki annak az útnak, mely a 37 millió dináros beruházásig vezetett el bennünket. Ezért kértük fel Msgr. Huzsvár László nyugalmazott püspököt 2008-ban, az épület átadásakor, hogy áldja meg és szentelje fel. Ha már megkaphattuk ezt a kegyet az égiektől, hogy saját székhelye legyen a művelődési egyesületünknek, ha megélhettük, hogy a csoda megtörténjen — hiszen a csoda azoké, akik hisznek —, akkor azt méltó módon kellett fogadnunk — mesélte Kiss Tóth Erika, az egyesület vezetője.

A székház felszentelése 2024-ben 

1907-ben Móra Ferenc író, muzeológus a szegedi múzeum megbízásából, Farkas Szilárd plébános levele nyomán érkezett Csókára, hogy ásatásokat végezzen a Kremenyákon. Az atya az író jóvoltából a csókai papként vonult be a magyar irodalomba. 

— Akkor kezdődött Móra Ferenc és a csókai nép kapcsolata, és tart a mai napig, csak egy kicsit másként. Abban az időben személyes kapcsolatok által szőtték a történetet, most pedig az egyesületünk tiszteleg névadója előtt azzal, hogy nem engedi feledésbe merülni az emlékezetét. Azt az ígéretet is betartjuk, amelyet az alapítóinknak adtunk, és nem hagyjuk veszendőbe az örökségünket. Tesszük ezt hittel, az égiek áldását kérve munkánkra — hallottuk az elnök asszonytól. — Ezért, hogy továbbra is hitünkben megerősödve folytathassuk tevékenységünket, felkértük a mostani „csókai papot”, Koncz Tibor plébánost, hogy tizenhat év elteltével ismét szentelje fel székházunkat, és áldja meg mindazokat, akik benne működnek, alkotnak, tanulnak, tanítanak. Ez Mihók Attila barátunk segédkezésével meg is történt. 

A bejárati ajtó szemöldökfájára szentelt krétával fölkerültek az ilyenkor szokásos számok és betűk, az évszám, valamint a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhárt, Boldizsár) kezdőbetűi: 20+G+M+B+24.

A ceremónia után az atya a jelenlévők előtt ismertette a házszentelő fontosságát. Elmondta, hogy ez a vallásosság egyik kifejező formája, lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Istenhez ebben az elvilágiasodó, rohanó életben. Hozzátette, vissza szeretné hozni ezt a kedves szokást, amely korábban élő hagyomány volt a településen, de mára szinte megszűnőfélben van, valamint a szentmisék látogatásának fontosságáról is szót ejtett.

— Bízom benne, hogy ennek a délutánnak, melyet kellemes teázással zártunk, fontos üzenete van, melyet a megjelentek továbbadhatnak a közösségüknek. Koncz Tibor atyának pedig köszönjük, hogy segít visszahozni és ismét beépíteni ezt a szép hagyományt az életünkbe. Éljünk minél többen ezzel a lehetőséggel! — hangsúlyozta Kiss Tóth Erika.

Kothenc Éva, Kiss Zoltán felvétele