Szalai Attila illusztrációja

Az olasz-spanyol döntővel befejeződött a lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó-Európa-bajnokság. Amint egy-egy Eb vagy vb alatt megszokott dolog, ezúttal is záporoztak a tippek. Az Európa-bajnok kilétét illetőleg több válogatott neve is felmerült, ám közülük néhányan alaposan leszerepeltek, a spanyolok viszont beváltották a tippelők reményeit, és megnyerték a tornát. Olvasóinkat arról kérdeztük, vajon bejött-e a tippjük, és azok a válogatottak játszották-e a főszerepet a tornán, amelyektől ezt várták?
ZAKINSZKY Márk, a Vajdasági RTV sportújságírója:
- Nyugtázhatom, hogy bejött a tippem, mert az Eb kezdete előtt a spanyolokat az esélyeseim közé soroltam a németekkel együtt. Kicsit meglepő a döntő végeredménye, de ha átgondoljuk a spanyolok játékát ezen a tornán, akkor azt a következtetést lehet belőle levonni, hogy amikor kellett, akkor hozták a legjobb formájukat. Szerintem megérdemelték a sikert. Kellemesen meglepett az olasz válogatott szereplése, az egyik kellemetlen meglepetés pedig számomra az, hogy a németek nem jutottak a döntőbe, jóllehet addig a legérettebb játékot mutatták.
DÓRÓ Attila hajdújárási főiskolai hallgató:
- A spanyolokat mindenképp a döntőbe vártam, ellenfelükként pedig a német válogatottra számítottam. Nagyon örülök, hogy a spanyolok megvédték Európa-bajnoki címüket, s így három világversenyt nyertek zsinórban, és ezzel rekordot állítottak fel. Meglepetés, hogy a németek nem kerültek a döntőbe, mivel az elődöntőben szinte mindenki őket tartotta esélyesebbnek, de az olaszok jó játékukkal meglepetést szereztek, és megérdemelten kerültek a fináléba. Ott már nem tudták az elődöntőben mutatott formájukat hozni, de ehhez hozzájárult egy nem várt sérülés is, így tíz emberrel voltak kénytelenek befejezni a meccset. Szeretem a spanyolok rövidpasszos, gyors játékát, igaz ugyan, hogy ez már kicsit unalmassá kezdett válni, de az eredmények azt mutatják, hogy célravezető volt. A kontinensviadal színvonalas találkozókkal indult, majd kicsit hanyatlott, de összességében elmondhatjuk, hogy jó Európa-bajnokságot láthattunk.
HEVESI Zoltán hajdújárási főiskolai hallgató:
- Sajnos nem jöttek be a tippjeim, mivel kezdetben a német és a holland válogatottat tartottam a két legnagyobb favoritnak. Az Eb-n az angoloknak szurkoltam, bár nekik nem a legjobban jött ki a lépés, de legalább a csoportból továbbjutottak. A portugálokat az Eb előtt nem vártam a négy közé, de a játékuk alapján megérdemelten kerültek oda. A spanyolok elleni elődöntőben is jól teljesítettek, de a tizenegyesrúgások során nem volt szerencséjük. A döntő nem tetszett, a spanyolok nagy előnyből futballoztak, az olaszoktól azonban szép, hogy bejutottak a döntőbe, bár ott nem érdemeltek győzelmet. A spanyolok tiki-taki játéka nem tesz jót a focinak, de tudomásul kell venni, hogy ők így játszanak, ezt tudják.
BALÁZS PIRI Dávid hajdújárási szőlész-borász:
- Spanyol-német döntőt vártam. A spanyolok ott is voltak, a németek viszont az elődöntőben vereséget szenvedtek a jó napot kifogó olasz együttestől. Sajnálom, hogy befejeződött az Eb, még jó ideig elnézegettem volna a meccseket. Kellemes meglepetést szereztek a portugálok, akik a spanyolok elleni elődöntőben letámadták ellenfelüket, s így a címvédő nem tudta játszani rövidpasszos játékát. Kis szerencsével még a döntőbe is bejuthattak volna, de a büntetőknél nem az számít, hogy ki mit tud, hanem a szerencse dönt. A spanyolok tologatós játékát, melyre a többiek nem találnak ellenszert, a focisulikban tanítják: ezzel nyertek kétszer is Eb-t, egyszer pedig vb-t. Erre a stílusra csak a letámadás lenne a megoldás, ahogyan a portugálok tették, akkor ugyanis a spanyolok nem tudták játszani saját játékukat, és az elődöntőben is láthattuk, hogy el voltak veszve a pályán.
SELLER Endre, a Pannon RTV sportújságírója:
- Mint megszállott rajongó és szurkoló összjátékot és gólokat szeretnék. Számomra csoda történt, égi megnyilatkozás volt Welbeck achillesével sarkazott gólja. A torna legszebb találata. Ibrahimović úgyszintén parádésan zseniálisat rúgott: 15 méterről félollós mozdulattal lőtt be a léc alá. Emellett meglepően számos csukafejes volt a pályán. A játékosok sziporkái lehengerlőek voltak, imádnak stukkolni - a gólok 30 százaléka így született. Hihetetlenül berajzolják a kapuba, bevarrják a hálóba a labdát. Nincs fárasztó ütközet, még ha a sztárcsapatok és -labdarúgók már bele is csömörlöttek a futballba. Dőlnek egymás után, mint a dominó, esnek-kelnek. Gurigáznak, szégyellik, hogy futniuk kell a labda után. Állva nem lehet focizni! A labda nem fárad, nem kell dajkálni! Ha viszont egy-egy játékosra Gundel Takács azt mondja, hogy lökött, hát istenem! Megszoktuk, és szeretjük a humorát. A tulipánföldi csapat gyanúsan korán elbúcsúzott, a hellén válogatott ellensúlyként meglepően, indokolatlanul sokáig eljutott, a germánok pedig megérdemelten ki is szórták őket. Az angolok nem okulnak a hibájukból: sohasem tanulnak már meg tizenegyest rúgni? A portugálok pedig hűen követik őket ebben az erényben. A keletieknél meg úgy tűnik, még mindig ott a vasfüggöny, ha fociról van szó. Fel kell zárkózni a Nyugathoz abban is. Az ukránok Sevcsenkóval egyslágeres zenekarra hasonlítanak. Nem ártana a focisulira is áldozni egy picit. Meglehet, hogy jobban kedvelem az északi fegyelmet, kitartást, robotolást: kaszálás után, bucskázást követve is felszökken, és tovaszáguld, holott a bíró szabálytalanságot fújt, nemhogy előnyszabályt alkalmazott volna. Akárhogy is, a mediterrán cselezés, fondorlatosság, a játék öröme és gyönyöre a vele járó mellékhatásokkal - ripacskodás, hőbörgés, önző villongás adja meg a labdajáték édes ízét, azt a spirituszt, amiért oly vonzó, de a keserű mellékízét is. A két ellentétes beállítottság ütközete domborodik ki folyamatosan az öreg kontinensen. A lobbanékonyság és a hidegvér küzdelme. A komédiás talján rafinéria - a squadra azzurra Super Mariója kibombázta a szakszerű német csatacirkáló gárdát, azonban Vicente del Bosque serege mosolyogva elporolta őket, történelmi sikert aratva ezzel. Ezért érdemes élni, ezért muszáj nézni, követni a focit. Kötelező! Függő vagyok, bevallom! A déli, temperamentumos játékmodor nemcsak színpadias és látványos, hanem bizonyítottan eredményesebb is.
HASKÓ Norbert hajdújárási főiskolai hallgató:
- Nem jöttek be a tippjeim, mivel elsősorban a hollandok végső sikerét jósoltam meg, másodsorban pedig a németek fiatal csapatáét, melyek az egész Eb folyamán jó teljesítményt nyújtottak. Német-spanyol döntőt szívesebben láttam volna, mert az lett volna a reális, ugyanis e két válogatott volt a legjobb ezen az Eb-n. A döntő lehetett volna szorosabb is, ha az olaszok az első negyvenöt percet kihúzzák döntetlenre. Szerintem az első gól után már szertefoszlottak az esélyeik, hátrányban ugyanis nem igazán tudnak játszani: ameddig lehet, addig védik a 0 : 0-t, ha pedig találnak egy gólt, akkor meg ráülnek az eredményre. Most szinte a meccs elejétől kezdve hátrányban kellett játszaniuk, majd Motta sérülése után emberhátrányba is kerültek, s ekkor már minden eldőlt. A spanyolok megérdemelten nyertek: a tiki-taki játékuk eredményre vezet ugyan, de látványosság szempontjából egyáltalán nem tesz jót a focinak.