— Ti most átlépni készültök egy küszöböt, melynek túloldalán az új kihívások, új lehetőségek, de felelősségek világa is vár rátok. Egy világ, mely felfedezésre, megismerésre, meghódításra vár, melyet nyugodtan nevezhetünk jövőnek is. És hogy milyen lesz ez a jövő, az részben függ a mostantól, a múlttá váló kollégiumi évek hozadékától is. Embert próbáló évek voltak ezek: egy világjárvány dúlta fel tartósan mindennapjainkat, s alig ocsúdtunk fel belőle, egy piszkos háború szele legyintett meg bennünket. Mintha mindannyian próbatételen esnénk át. Ha erről van szó, nyugodt szívvel kijelenthetem: nincs mit féljetek! Ti már letettétek az érettségi vizsgát. Bátran és büszkén engedjük el kezeteket, mert tudjuk, hogy jó embereket bocsátunk el. A közös programok, feladatok megerősítettek titeket kitartásban, önbizalomban, tudatosították bennetek azt, hogy sok mindenre képesek vagytok. Higgyétek el, ezeket az éveket, napokat, perceket nem lehet kitörölni az emlékezetünkből, nyomot hagynak mindenkiben, bennünk is — mondta beszédében Karl Jenő igazgató.

A harmadikosok közül Szabó Laura szólt a ballagókhoz, és hangsúlyozta, a kollégiumot mindenki a második otthonaként élte meg, ahol mindig hazavárták őket.

— Négy évvel ezelőtt, amikor minden elkezdődött, biztos alig vártátok már, hogy ez a nap eljöjjön, szabadok legyetek, de biztosak lehettek benne, hogy sűrűn eszetekbe jut majd, milyen is volt itt az élet, mennyi barátot szereztetek, és hogy a nevelők mindenben támogattak titeket. Igaz, a kollégium és szeretett nevelőitek sok sikert kívánva szabadjára engednek titeket, de ne higgyétek azt, hogy sosem gondolnak rátok! Ők a jövőben is reménykednek abban, hogy boldogok vagytok, elértétek a céljaitokat.

A negyedikesek nevében Víg Melánia mondott hálát mindenért a leánykollégium illetékeseinek, de a maradó kollégista társakhoz, sőt a búcsúzókhoz is szólt. Hangsúlyozta, reméli, sosem fogják egymást elfelejteni, hiszen összeköti őket a barátság, a szeretet, a hit, a bizalom és az, hogy mindannyian a Szathmáry Karolina Kollégium falai között nevelkedtek.

Az ünnepi pillanatokban Koncz Györgyi M. Julianna nővér összegzésében elhangzott, ez az az évfolyam, amely egy évet töltött a régi kollégiumban, és másodévesen jött át az újba.

— Amit igyekeztünk meggyökereztetni a lelkükben, az a magyarsághoz való tartozásuk, a hitük, a közösség fontossága. Nagy ajándék volt a Szentatya látogatása Magyarországon, eljutottunk velük, ott voltunk a Papp László Sportarénában, majd egy tanúságtételes összejövetelt tartottunk. Nem tudok nekik mást mondani, mint amit a Szentatya mondott, hogy aki mer, az nyer. Ez volt az egyik mondat, amelyet nagyon megjegyeztek. Hogy igenis merjenek menni az álmaik után, és tenni azért, hogy ne csak az online, hanem az igazi világban is éljenek, mert ott tudják megtapasztalni az egyik embernek a másik felé nyújtott erejét, törődését, szeretetét. Kinek kisebb, kinek nagyobb út adatik meg, de azon hűséggel, becsületesen menjenek végig — tanácsolta Julianna nővér.