Az új Batman jóval földhözragadtabb, mint Christian Bale interpretációja a Nolan-trilógiában, és kevésbé meseszerű, mint Tim Burton Batmanje, Michael Keaton egyébként parádés alakításában. Reeves filmje már-már hihetővé teszi Gothamet, élő, lélegző metropolisszá, démonaival és elkeseredettségével küzdő főhőse pedig sohasem volt ennyire átélhető, megélhető és valószerű. A rendőrök és a bűnözők sem valamiféle misztikus lényként tekintenek Batmanre, sokkal többször hangzik el a freak, vagyis a torzszülött szó vele kapcsolatban. Mert ne legyenek kétségeink, Matt Reeves ebben a filmben ráerősít a Denevéremberrel kapcsolatos legnagyobb igazságra: a sötét lovag éppen ugyanolyan őrült, mint a célkeresztjében lévő bűnözők, csupán annyi a különbség, hogy a hatalom és a pénz helyett a bűnt üldözi mániákusan.

Talán emiatt Batman karaktere minden egyéb hősnél összetettebb és izgalmasabb, a rendező pedig ráadásul a legjobb képregényeket használta fel alapanyagként. Jeph Loeb író és Tim Sale rajzoló Hosszú Halloween és Sötét Győzelem című sorozatai hatalmas inspirációt nyújtottak, ahogyan Frank Miller Az első év című kötete is. Ezért a jóval realisztikusabb és árnyaltabb karakterhez hozzájön Bruce Wayne két éve létező alteregójának tapasztalatlansága és sebezhetősége, ahogyan végre Batman legfontosabb — és eddig a filmvásznon leginkább elhanyagolt — jellemvonásának kidomborítása, jelesül az, hogy ő valójában egy mesterdetektív, aki elsősorban az eszével, nem pedig fizikai erejével kerekedik felül a rosszfiúkon. Persze az akció sem maradhat ki, hiszen ez teszi őt azzá, akit megszoktunk. Na és persze a csúcstechnológiás kütyük, melyek csak mértékkel vannak jelen a filmben. Még a Batmobile sem az a szuperjármű, amelyet eddig láttunk: inkább egy spéci tuninggal felszerelt izomautó, mely szerintem jóval menőbb, mint amilyen a Nolan-mozikban volt.

Azt is el kell ismerni, hogy az Alkonyat-filmek tinisztárjának skatulyájából végleg kiverekedte magát Robert Pattinson, hogy egy karizmatikus, tökéletesen működő, minden eddiginél sötétebb Batmant keltsen életre a vásznon. Matt Reeves filmje egy csavaros noir thriller, mely több ponton is átcsap valódi horrorba, ijesztő főgonosza mellett pedig a Salvatore és Falcone klán maffiacsaládjai szolgálják a soha ennyire sötétnek nem ábrázolt Gotham díszleteit. Kiváló a kémia Batman és a Macskanő között is, akinek szerepében egyébként Lenny Kravitz lánya, Zoë Kravitz brillírozik. Kettejük körül — ahogyan a képregények hasábjain, úgy Reeves filmjében is — szikrázik a levegő, Kravitz Macskanőjének túlfűtött, már-már perverzen erotikus kisugárzása betölti a vásznat.

Az új Batman-trilógia (merthogy két folytatás is jön majd) első részének főgonosza Rébusz, akit Paul Dano alakít. Hátborzongató, ahogyan szadomazó gumimaszkjában először módszeresen levadássza Gotham korrupt politikusait, majd feladványokat ad Batmannek, végül pedig egy szürreális jelenetben az Ave Mariát énekli olyan hangon, amelytől a nézőknek lúdbőrzik a háta, és a rémálmainkban tér vissza. Rébusz mellett Pingvin a másik ellenlábas, aki ezúttal a felismerhetetlenné maszkírozott Colin Farrell. Alfred számomra örökké Michael Caine marad, de el kell ismerni, hogy Andy Serkis tökéletesen hajtotta végre azt a feladatot, hogy jóval árnyaltabb és hálátlanabb képet fessen a feddhetetlennek tűnő Wayne családról, amit már Todd Philips rendező is megtett a Jokerben.

Fontos még szót ejteni a zenéről is. A Nirvana visszatérő Something In The Wayje mellett Michael Giacchino eredeti filmzenéje is kiválóan működik, egyszer sejtelmes, máskor egyházi jellegű dallamvilágával, Greig Fraser vezető operatőr képei pedig egytől egyig gyönyörűek. Kevés hibát találni az új Batmanben, talán a háromórás játékidő az, ami riasztó lehet. A végére egy kissé elfárad ugyan, ennek ellenére egy pillanatra sem unalmas. Az eddigi egyik legjobb és a képregényekhez talán leginkább hű adaptáció született, mely azok számára is működhet, akik idegenkednek a szuperhősfilmektől. Mert a Batman egy pillanatra sem hasonlítható a színes-szagos, életigenlő Marvel-mozikhoz, ezekhez képest ugyanis túl komor és ijesztő, de ami a legnagyobb különbség, hogy maradandó. Christopher Nolan A sötét lovagja után új király született a műfajban.

Képek: imdb.com