home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Barátainkra, szomszédainkra emlékezve...
(—)
2014.02.05.
LXIX. évf. 6. szám
Barátainkra, szomszédainkra emlékezve...

Január 27-e minden évben nagy nap a szerbiai iskolák életében, hiszen ekkor ünnepeljük Szent Száva szerb érsek, az iskolák patrónusának ünnepét. Emellett, még egy megemlékezés miatt jelentős 27-e, hiszen ez a holokauszt nemzetközi emléknapja. Ekkor szabadította fel a Vörös Hadsereg a birkenaui és az auschwitzi koncentrációs táborokat. 2005-ben az ENSZ közgyűlése egyhangú határozattal a felszabadulás napját a holokauszt mintegy hatmillió áldozatának emléknapjává nyilvánította.

A csantavéri Hunyadi János Általános Iskolában, hosszú évekre visszanyúló hagyományai vannak a megemlékezés megszervezésének. Ezt a méltán fontos lelki ápolást a kezdetektől fogva támogatta az iskola igazgatónője, Szedlár Erika, és megszervezésében kulcsszerepet játszik Nikolić Antun tanár.

A nyolcadikos tanulók felkeresték a majdnem elfeledett csantavéri zsidó temetőt, ahol Agyánszki Máté történelemtanár szólt néhány szót a diákokhoz, majd a Kecsenovics Szabó Dóra magyartanárnő által felkészített gyerekek Radnótitól és Pilinszkytől idéztek.

Sok mindenről szó esett, egy dologról azonban nem, magukról az elkövetőkről, nem lett volna ugyanis méltó a megemlékezéshez. Helyette inkább beszéltünk a hősökről, akik életük kockáztatásával emberek életét mentették meg, ilyenek Oskar Schindler, Giorgio Perlasca, Raoul Wallenberg, és megemlékeztünk a névtelen hősökről is, akik egy-két személy életét óvták meg, hűek maradva a héber mondáshoz: „Aki egy embert ment meg, a világot menti meg”. Ezzel az üzenettel indultak haza a gyerekek: ha a vész órái újra eljönnének, akkor fel tudjanak nőni a feladathoz, és mentsék meg a világot.

Fontos a megemlékezés, mert nem szabad a távolból szemlélni ezt a borzalmat. Nem ismeretlen emberek előtt tisztelegtünk a behavazott temetőben, hanem a régen elfeledett barátainkra, szomszédainkra, rokonainkra és részben saját magunkra. Magunkra is, mivel falunk történelmének fekete lapjait idéztük föl abban a néhány percben, és nem hagytuk elfeledni azokat, akik már nincsenek velünk (Basch család, Fürst család, Lőwy család, Kirchenmayer család...). Megismertük múltunk egy szeletét, hiszen „ki múltját nem ismeri, annak jövője nincsen”.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..