A Vajdasági Baráti Egyesület tizenkét éve jött létre azzal a céllal, hogy összefogja a Magyarországon élő vajdasági származású értelmiségieket, üzletembereket, művészeket, tudósokat. A társaságot a barátság mellett a Vajdaságban élő nemzettársaik megsegítése tartja össze. A legutóbbi nyugat-bácskai kirándulásukról dr. Simon Vilmos, a Vajdasági Baráti Egyesület elnöke, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára számolt be.

* Mi vonzotta Önöket Nyugat-Bácskába?

— Minden évben Délvidék másik tájegységét járjuk be: voltunk már Törökbecsén, Becskereken, Muzslyán, Újvidéken, Zentán, Adán, Bezdánban, a horvátországi Drávaszögben is. Nyugat-Bácskát nagyon megszerettük, amikor Bezdánban jártunk. Itt leginkább a kiváló halászlevek, a nyárson sült pontyok, a gyönyörű vizes élőhelyek, a vendégszerető emberek ragadták meg a figyelmünket. Az akkori túra alkalmával Zomborban is tettünk egy rövid kirándulást. Diósy Mónika tagtársunk zombori, aki igen meggyőzően érvelt, hogy Zombor ennél több időt érdemel. Milyen jól tettük, hogy hittünk neki! Mindenképp szerettünk volna Zomboron kívül egy nyugat-bácskai magyar falut is megismerni, így esett most a választásunk Kupuszinára. Egyébként évente egyszer szervezünk ilyen utazást, három napra, mintegy 60-70 emberrel.

Fotók:Vajdasági Baráti Egyesület

* Milyen programokon vettek részt a barangolás során?

— Csodálatos napokat töltöttünk Zomborban és Kupuszinán. Zombori városnézéssel indult a kirándulás, Pribilla Attila idegenvezető kalauzolásával. A látnivalók között volt a Szentháromság-templom, a Szentháromság tér és környékének érdekességei — régi városháza, napóra —, a Fő utca nevezetességei — ortodox templom, Laza Kostić, Bosnyák Ernő, Veljko Petrović szobrai —, valamint a legfontosabb épületek bemutatása, mint a megyeháza és a Szent István-templom stb. Később hajókiránduláson vettünk részt a Ferenc-csatornán, majd este a Magyar Polgári Kaszinó csapata rendezett számunkra felejthetetlen estet, kiváló műsorral, zombori halászlével, doroszlói zenekarral. Sohasem feledjük a példátlan vendégszeretetüket. Nagy köszönet Szlákó Józsefnek és csapatának! Másnap Silling István néprajzkutató, helytörténész vezetésével bejártuk Kupuszinát, aki megmutatta nekünk a tájházat a néprajzi gyűjteménnyel, a Szent Anna-templomot, majd a Juhász kocsmában Dubacz Évától a messze földön híres mákos rétes készítését leshettük el, és természetesen meg is kóstolhattuk ezt a finomságot. Fürödtünk az apatini strandon, élveztük Zombor páratlan esti hangulatát, élő zenés helyszíneit.

* Milyen érzéseket kelt egy-egy ilyen kirándulás a résztvevőkben? Mondhatjuk azt, hogy ők ilyenkor valójában hazatérnek?

— Határozottan így van. Ilyenkor a felnőttek hazatérnek a gyerekkorukba, ahol rengeteg szép élményt gyűjtöttek, a fiatal generáció pedig rácsodálkozik, milyen sok szépséget rejt Vajdaság. Eleinte a kamaszok fenntartással kezelték, hogy érdemes-e a szülőkkel utazni, de olyan vagányak a szülők, a vendéglátók, folyamatos a jókedv, a humor, az esti mulatságok, hogy rájöttek, ez egy nagyon menő csapat, és jó velük Vajdaságba látogatni. Mindig nagy öröm számunkra, hogy találkozhatunk, barátkozhatunk a helyi magyar közöségekkel, megismerve az életüket, az örömeiket, a gondjaikat. Ezekből gyakran tartós barátságok születnek, és az is előfordul, hogy ezeket a közösségeket utána támogatjuk a jótékonysági estek bevételével. Érezzük, hogy egyek vagyunk, testvéri szál van közöttünk.

* Ki tudna-e emelni egy olyan momentumot a mostani kirándulásból, amely különösképp emlékezetes volt?

— Megható volt, ahogyan a Magyar Polgári Kaszinó csapata vendégül látott bennünket, Szlákó József vezetésével. Felléptek a környező magyar falvak tehetségei, szívüket-lelküket beletették a műsorba, a vacsorába, a zenés mulatságba. Várjuk már, hogy viszonozhassuk ezt nekik Budapesten!

* A közeljövőben milyen tervei vannak az egyesületnek?

— Készülünk a decemberi jótékonysági Mikulás-estünkre, hogy ismét sok gyereknek varázsolhassunk egy szép rendezvényt, illetve támogathassunk majd egy nemes ügyet. Ezt egyébként tizenkét éve rendszeresen megszervezzük, s ennek bevételével már nagyon sok vajdasági óvodát, iskolát, Lurkóházat, szervezetet, rászoruló egyént támogattunk. Jövőre pedig ismét útnak indulunk, már türelmetlenül várjuk az őszi taggyűlésünket, ahol megbeszélhetjük majd, hogy mi lesz az úti cél.