„Tolerancia Díjat azok az elismert személyiségek, intézmények, önkormányzatok, helyi közösségek kapnak, akik/amelyek törekvéseikkel hozzájárulnak a tolerancia szellemének és elvének erősítéséhez. Ez az elismerés hozzájárul egymás minél jobb megismeréséhez és a tolerancia eszméjének erősítéséhez. A párbeszéd a jövő kulcsa, a tolerancia pedig előfeltétel a személyiség fejlődéséhez” — fogalmazott megnyitóbeszédében Egeresi Sándor, a Kék Duna Alapítvány elnöke.

Az idén Mihal Ramač ismert vajdasági irodalmár és újságíró, valamint Rodoljub Šabić, a közhasznú információk intézményének alapítója, Szerbia egyik legismertebb ügyvédje és a bajsai helyi közösség kapott Tolerancia Díjat.

— Az évszázados együttélés, a különböző emberek, kultúrák és hagyományok hozzájárultak ahhoz, hogy a bajsaiak jót és rosszat megosztva kiépítsék a toleráns, illetve a nyelvi akadályok nélküli megfelelő kommunikációt. Ennek eredménye számos új civil szervezet, mely ápolja és őrzi a hagyományokat, szokásokat — hangzott el a díjátadón Bajsa méltatásában.

Példa lehet másoknak is

Bajsa nevében Lackovics Károly tanácselnök vette át az elismerést, akitől  ezután megkérdeztük, mit jelent a falunak ez az elismerés.

— Nagy megtiszteltetés azoknak az embereknek a körébe tartozni, akik nagyon sok módon bemutatták, hogy mi is a tolerancia. A díj annak az elismerése, hogy ezek a szorgalmas emberek egymás mellett élve kiépítettek egy olyan együttélési formát, amely példa lehet másoknak is, és remélem, ez csak fokozódni fog, attól függetlenül, hogy nehéz időket élünk.

Bajsa jelenlegi nemzeti összetétele kialakulásának története 1751-ben az újratelepítéssel kezdődött. Ekkor érkeztek ide a szlovákok és a magyarok a Felvidékről, valamint a szerbek a határőrvidékről. Az idők folyamán kisebb számban németek, romák és más nemzetiségek is otthonra leltek a faluban. Jelenleg Bajsának körülbelül 2300 lakosa van, 65 százalékuk magyar, 16 százalékuk szerb, 6 százalékuk pedig szlovák. A településre látogatók közül sokan megjegyzik: arra még nem láttak példát, hogy három nemzet temploma egymáshoz ilyen közel épüljön. A katolikus, a pravoszláv és az evangélikus templom Bajsa büszkesége, és azt az évszázados békés együttélést jelképezi, amely során az itt élők megőrizték identitásukat, kultúrájukat, hagyományaikat.

A toleranciát nem most találták föl Bajsán

A bajsaiak összefogását jelképezi az Etno Ház is, melynek a magyar, a szerb és a szlovák szobában otthonra lelő tárgyak a három nemzet múltját idézik. A bajsaiak közös önkéntes munkájának és a régiségekből álló adományainak köszönhetően őrizhetjük a múlt emlékeit.

— Itt találhatunk egy 1904-ból származó emlékkönyvet, melyben mindhárom nyelven írtak jókívánságokat a könyvecske tulajdonosának, Bandobranski Koviljkának. Ebből is látszik, hogy a toleranciát nem most találták föl Bajsán — mondta Szuhankó Sándor, az Etno Ház ezermestere.

— Az Etno Hagyományápoló Kézművesek Körének a közelmúltban sikerült egy újabb házat szereznie a már meglévő szomszédságában, ami az egyesület munkájának hatékonyabbá tételéhez járul hozzá, és ez is legfőképpen a bajsaiaknak köszönhető — számolt be Szuhankó Ruzsena, az egyesület elnöke.

A Prelo elnevezésű rendezvény is ékes példája a bajsaiak együttműködésének.

Jakab László, a bajsai Testvériség Művelődési Egyesület elnöke, a Prelo ötletgazdája elmondta, hogy a civil szervezetekkel és a helyi közösséggel együttműködve minden év februárjának utolsó szombatján négy-ötszáz vendéget fogadnak a környékről, és játékos formában elevenítik fel a régi téli hagyományokat.

Plohl Edvin, a helyi közösség titkára tizenhárom éve él Bajsán. Arra kértem, hogy nem tősgyökeres bajsaiként mondja el, mik voltak az első tapasztalatai a faluval kapcsolatban.

— Amikor ideköltöztem, elsőként az tűnt fel, hogy a bajsaiak beszédében egy mondaton belül megférnek a magyar, szerb, szlovák és roma kifejezések. Ez egy kissé furcsa volt, de egyébként gyorsan megszokható és végtelenül rokonszenves jelenség. A másik dolog, amit megtapasztalhattam, az a bajsai vendégszeretet. Az idelátogatót rég nem látott ismerősként fogadják, akit kiváló bajsai borokkal, pálinkával, házi süteménnyel várnak.

Mindenki büszke a szlovák származására

Nemrégiben mutatták be Bajsán a Szlovákok Szerbiában a kultúra szemszögéből című könyvet, melyben Bajsa mint szlovákok lakta település is szerepel. A bemutató után dr. Tóth Isaszegi Sándorral, a Szlovák Matica bajsai kirendeltségének elnökével beszélgettünk, aki még járt szlovák nyelvű iskolába, mely egyébként 1970-ig működött a faluban.

— A szlovák nyelvet Bajsán már igen kevesen beszélik, a szlovák származására azonban mindenki nagyon büszke, a kultúránknak ez is része. A vegyes házasságoknak köszönhetően megismertük egymás hagyományait, így keveredtek a mindennapi élet szokásai. Fiatalkoromban, amikor elmentünk szórakozni, mindenki a saját nyelvén beszélt, és megértettük egymást. Bajsán ez természetes volt.

A díjátadó ünnepségen egy bajsai fiatalember saját költeményét szavalta el. Vaszlavik István 7. osztályos tanuló aktívan részt vesz a falu életében, citerázik, asztaliteniszezik, és tagja a szavaló-versíró szakkörnek is. Az én Falum, az én világom című versében megmutatta, milyenek a bajsai hétköznapok a fiatalok szemszögéből, és miért jó Bajsán élni. Arra a kérdésemre, hogy Bajsában mit szeret legjobban, ezt a választ kaptam: — Bajsában azt szeretem a legjobban, hogy ez egy olyan közösség, amelyben minden gondot közösen meg lehet oldani. De a kedvencem a három templom.”