Elhangzott többek között a Sólyomszemű céllövő apukám Barna T. Attila (Bella István díjas költő) előadásában, az Apa kocsit hajtot Bárdos Deák Ágnes (Kontroll Csoport, Ági és a fiúk) énekelte, a Direktorokat Paizs Miklós „Sickratman” rappelte, a Szerelmes gombahölgyet Kettős Tamás énekelte, a Majakovszkij halálát Brenner Zoltán. A sajátos, csak magángyűjteményekben fellelhetó festményekből összeállított tárlatot Szombathy Bálint, és Lantos László Triceps nyitották meg, előbbi a Magyar Műhely igazgatójakét, utóbbi a megemlékezés fő szervezőjeként méltatta a régi ismerőst, a polgárpukkasztó őrült zsenit, a 2006-ban rejtélyes körülmények között elhunyt avantgárd művészt.

Az est kellemes hangulatban telt a közönség soraiban számos vajdasági magyar művészt fedeztem fel. Sikerült pár szót váltanom az Avignonból visszatért Nagy Józseffel, aki jelenleg a Trafó kortárs művészeti központot vezeti Budapesten. Szathmári István szabadkai írót készülő új novelláskötetéről faggattam, a fáradhatatlan Bada István (Bada Tibor édesapja) pedig a néhány nap múlva kezdődő kanizsai Nemzetközi Kézimunka- és Gyűjtemény Kiállításról mesélt.

Bada Dada a nyolcvanas évek közepén robbant be a vajdasági magyar kultúrába. Az értelmiségi szülői háttér és az újvidéki bölcsészkaron tanultak tudatos negligálásával telepi tájszavakból, képregényekből és atonális ritmusokból építkező zenés költői estjei, expresszionista, dadaista képei, képversei egyszerre voltak őrültek, újszerűek, provokatívak. Máriás Bélával és a Tudósok zenekarral először Újvidéken, majd Budapesten készült kazettái és lemezei (főként a Geszti Péter tévéműsorában is megjelenő Apa kocsit hajt antisláger) miatt egy időre Bada Dadát a magyar közönség elsősorban zenészként tartotta számon. Igazi nemzetközi hírnevet azonban képzőművészete és rajzfilmjei hoztak számára.

Képeinek értéke, ahogyan ez lenni szokott, halála után váltak igazán keresetté, Tibor nem értett az anyagiak menedzseléséhez, sok galéria még átvételi elismervényt sem adott a művésznek a náluk hagyott képekért. A művészetet és az életet egyberántotta, viselkedése gyakran volt zavarbaejtő, vagy egyenesen idegesítő, melyeket szeretetteljes gyermeki fellángolások követtek. (Ma már tudjuk a kortársak leírásai alapján, hogy ugyanez József Attilától is elmondható, tőle valósággal menekültek a pályatársai.) Ha pedig Bada Dada művészetének lehetséges utóéletét latolgatjuk, fontos tényező, hogy életműve csak részben lett feldolgozva. Még most is kerülnek elő ismeretlen versei, grafikái, egyetlen pohár sörért elajándékozott rajzai, elkótyavetyélt festményei. Egy azonban biztos. A nyolc éve elhunyt vajdasági művész iránt nem lankad az érdeklődés.