A délkeleti-Kárpátok nyúlványai között, a Néra folyó festői völgyében, Dél-Bánátban húzódik meg Fehértemplom, a határszéli „virágváros”, mely a XIX. század elejétől szemet gyönyörködtető farsangi felvonulásairól, sok látogatót vonzó pompás és tömeges karneváljairól volt ismert. Emellett széles körben öregbítette hírnevét a XIX. század derekától minden júniusban megrendezendő, egyhetes, pazar virágkarnevál. Mindehhez párosult a fehértemplomiak jó bora és szívélyes vendégszeretete is.

Fehértemplom a XX. század elején

Az 1717-ben telepített városka valamikor a XX. század elején, az I. világháború előtti években élte virágkorát. Több mint 2000 háza és mintegy 11 500 lakosa volt, túlnyomórészt németek, de szerbek, románok és magyarok is. A magyar lakosság lélekszáma akkortájt alig haladta meg az 1200-at. Határváros lévén számottevő volt a katonai helyőrsége is: ott állomásozott a cs. és kir. 43. gyalogezred, a cs. és kir. 21. tüzérezred, valamint a cs. és kir. 7. taracktüzérezred, tisztikarával és legénységével együtt. A művelődési élet vonatkozásában sokatmondó adat, hogy Fehértemplomnak volt négy kaszinója, olvasóegylete, valamint négy könyvtára is. Nem kevesebb mint hat dalárda működött, köztük a Fehértemplomi Magyar Dalegyesület is. Szinte hihetetlen adat, hogy a városkában egykor több mint negyven (!) egyesület létezett. Közülük kettőnek a tevékenysége kiemelt fontosságú volt a rendezett tanácsú város közéletére nézve: a Rezsőligeti Parkegyesületé, valamint a Városi Szépészeti Egyesületé. Mindkettő a város utcáinak, köztereinek, sétányainak, parkjainak és kirándulóhelyeinek csinosításával, gondozásával foglalkozott, és Vácz János akkori polgármester bizony büszke lehetett a város küllemére. Mindemellett Fehértemplomnak volt két kellemes és népszerű, nyáron igen látogatott közeli pihenőhelye: a Néra folyó mentén fekvő Rezsőliget, mely kellemes nyári mulatóhelye volt a fürdőzőknek, valamint a Prinzen-völgy egy hideg forrással, mely alkalmas kirándulóhely volt.

A farsangolók felvonulása (1912)

Fehértemplom a karneválokról volt nevezetes és ismert, évente több ezer vendég látogatta. Mint Zsutty Béla fogalmazott a Fehértemplom és Vidéke című lapban, „a farsang utolsó három napján a fiatalság, mintha lassú német természetéből kivetkőztetnék, víg, pajzán életet folytat. Az utcák képe ilyenkor teljesen megváltozik. Élénk sürgés-forgás van mindenütt, jelentékeny idegenforgalommal. Valóságos nizzai, utcai farsangi jelenetek és felvonulások tartatnak szüntelen a legtarkább színpompában és nem ritkán találó és ötletes jelmezekben”. Messze földre eljutott a látványos fehértemplomi karneválok híre. Még a Pesti Hírlap cikkírója is dicsérő szavakkal emlékezett meg erről a látványosságról: „Érdeklődésre tarthatnak számot a fehértemplomiak, akik a múló farsangot arra használják föl, hogy külföldi mintára nagy vígságot csapjanak és így kimulathassák magukat. A Karnevál-ünnep ebben a tőlünk távol eső, félig-meddig határszéli városban […] farsang utolsó három napján olyan méreteket ölt, amilyeneket talán még Fiume sem szokott produkálni, ahol pedig a régi szokáshoz még mindig ragaszkodni igyekeznek. A fehértemplomi farsangi ünnepélyek sok minden vígságot és látványosságot foglalnak magukban. Így például, lesz ott jelmezes és álarcos utcai fölvonulás, különböző tréfákkal és bolondságokkal; nem fog hiányozni az ilyen alkalmakkor nélkülözhetetlen konfetti- és szerpentin-dobálás sem.”

A jókedvről a fehértemplomi fúvószenekar gondoskodott (1912)

A korabeli laptudósításokból ismerjük a háromnapos rendezvény menetét, szokáskultúráját is, azaz hagyományos műsor-összeállítását: „A mulatság vasárnap délután két órakor kezdődik, amikor Karneval herceg és kísérete megérkezik a pályaudvarra és amikor azt fogadja a rendező bizottság. A tiszteletreméltó herceg ünnepélyesen vonul be a városba, hogy azután az esti órákban rendezendő bohócestélyen tisztelői rendre megjelenjenek. Hétfőn különféle módon díszített kocsikon tartják meg a felvonulást, amikor is a jelmezek kitesznek magukért. Este megint bohócestély, továbbá táncmulatság lesz. A harmadik napon Az Osztrák-Magyar Birodalom népei fölvonulása címen újabb cécót csinálnak bemutatva a magyar bandériumot, a nagy svábbevonulást, az erdélyi szászokat, a felsőmagyarországi vándor cigányokat, a horvát favágó ünnepélyt, több ausztriai színes és változatos csoporttal. […] Fehértemplom ezekben a napokban egy kis idegenforgalomhoz is jut, amire különben a rendezők számítanak is, s ezen a három napon szállásról és jó élelmezésről gondoskodás történik.” Fehértemplomon egyébként az évi átlagos bortermelés akkortájt 60–70 000 hektoliter volt, a borfajták közül pedig különösen kedvelték a kissé pirosas árnyalatú fehérbort, a fehértemplomi steinschillert.

1913-ban nagy feltűnést keltett ez a kínai fogat

Nem árt elmondani, hogy a fehértemplomi karneváloknak gazdag hagyományuk volt, hiszen a legkorábbi adat egy ilyen esemény megszervezéséről 1828-ból származik. Ez után a karnevál folyamatos városi rendezvény lett, és nemcsak a lakosság, hanem a turisták körében is közkedveltnek számított. A legattraktívabb és legötletesebb felvonulásokat közvetlenül az I. világháborút megelőző években szervezték meg. 1911-ben, 1912-ben és 1913-ban minden évben megjelent a rendezvény alkalmi lapja, a Fehértemplomer Carnevals-Zeitung, méghozzá 500 példányban, s alcímében hirdette, hogy „a humor szócsöve”. Szerkesztője Ferdinánd Rudolf kelmefestékgyártó iparos volt, a karnevál egyik fő szervezője és támogatója.

Arabok egy csoportja (1912)

Az említett években igen látványosak és tömegesek voltak a fehértemplomi farsangi felvonulások. A környező falvakból meg Versecről mindig sok látogató érkezett. Lássuk csak, hogy 1913-ban hogyan írta le a Fehértemplom és Vidéke e látványosságot: „Csinos kocsik, ötletes csoportok díszítették idén is a menetet, különösebben feltűnők voltak pl. a »Titanic« és mentőcsónakja, a »St. James-beli békekonferencia«, a két kolosszális gólyamadár s feltűnően bájos volt a kínai taligafogat. Az eső meglehetősen csatakossá tette a közönség közt szerte hullámzó sok csinos álarcos jelmezt s az egész menet is elég korán feloszlott, de a siker így is teljes volt.”

Nápolyi halászok (1921)

A látványos fehértemplomi karneválokat 1911-től kezdődően szorgalmas fényképészek örökítették meg, mindenekelőtt Harkányi Nándor, Gustav Aberle, R. Stiefl és mások. Itt elsőként Harkányi Nándor érdemel említést, aki a karneválok alkalmával készített (s a fehértemplomi Kuhn-nyomdában kiadott) fotóalbumairól (1912—1914) volt ismert. Ezek valójában nyomdatechnikával sokszorosított fekete-fehér képeslevelezőlap-sorozatok voltak, melyeket postán is fel lehetett adni. 1914 februárjában, amikor a karnevál három napján nem kevesebb mint 4000 vendég érkezett Fehértemplomra, a felvonulás alkalmával pedig mintegy 12–14 000 ember tolongott a város utcáin, a karnevál látványosságait Kuhn Ferenc javaslatára filmszalagra is rögzítették. Ezt a filmet, melyet egy számunkra ismeretlen operatőr készített, 1914. március 1-jén a fehértemplomi Apolló Moziban mutatták be „eredeti mozifilmen”. Minden bizonnyal ezek lehettek az első fehértemplomi filmfelvételek.

Bohócok, karneválra készen (1913)

Fehértemplom azonban nemcsak a farsangi karneválok városa volt, hanem igazi virágváros is, a szó szoros értelmében. A lakosság nagy gonddal ügyelt a városka küllemére, parkjaira, virágágyásaira és zöldfelületeire. Fehértemplomon igazi kultuszuk volt egykor a virágoknak, ezért nem véletlen, hogy már 1852-ben felmerült egy évenként megrendezendő virágkarnevál ötlete. Rendszerint júniusban, azaz a virágtermesztés főidényében szervezték meg, s a színpompás virágfesztivál egy hétig tartott.

Az I. világháború egy időre leállította a fehértemplomi karneválokat, majd az impériumváltás után, 1921-től ismét folyamatosan megszervezték őket a II. világháborúig. Egykori fényükről, tömegességükről és ötletességükről ma már csak a régi karneváli fotóalbumok tanúskodnak, némi nosztalgiát felébresztve.

A karneválokat mindig nagy érdeklődés övezte

Felvonulásra kész, feldíszített fogat (1912) (fotók: a szerző gyűjteményéből)

Források: Živan Ištvanić: Karnevali u Beloj Crkvi. Građa i prilozi. Bela Crkva, 2011; Živan Ištvanić: Karnevali u staroj Beloj Crkvi (1911—1939). Građa i prilozi. Bela Crkva, 2008; Živan Ištvanić: Hronika Bele Crkve. Bela Crkva, 2017; Pesti Hírlap (1914. febr. 21.); Fehértemplom és Vidéke (1913. febr. 6; márc. 20; 1914. jan. 15, 22, 28, 29; febr. 26; márc. 1); Magyar Szó (1999. márc. 6; 2008. aug. 26.)