Szeretném, hogy minél többen rájöjjenek, el lehet rugaszkodni, kedvet kapni, kipróbálni, hátha szerencséjük lesz, mint Székely Tibornak, akinek sosem az volt a célja, hogy híres legyen, hanem hogy utazzon, megismerje az embereket. Számomra nagyon tanulságos és motiváló az életútja. Novák Rita a Szabadkai Városi Múzeumban Székely Tibor latin-amerikai utazásairól tartott előadást.
Székely Tibor azért áll közel hozzám, mert apa és a tata — ifj. Novák Mihály és id. Novák Mihály — személyesen ismerték. A világutazó a kanizsai víkendházunkban vendégeskedett a ’70-es években egy nagyobb társaság keretében. Apa fotókat készített róla, tata lefestette — a festményt sajnos nem találtuk meg. Apa felvétele viszont az eszperantisták körében a leghíresebb Székely Tibor-fotónak számít, nemcsak a Wikipédián van fent, hanem kutatásaim során is találtam egy plakátot, melyen eszperantókurzust hirdettek meg ezzel a fényképpel, sőt akkoriban egy francia enciklopédiában jelent meg. Emlékszem kiskoromból, hogy a tata mesélt egy világutazó barátjáról meg arról, hogy hol, merre járt. Akkor még nem regisztráltam, kiről van szó, viszont bennem maradt. A Kosztolányi-gimnáziumban 2016-ban az iskolanap alkalmából világutazókról volt szó, ennek keretében alakítottak ki egy Székely Tibor-szobát, ahol egy előadás is elhangzott róla és a felfedezéseiről.
Novák Rita (Apró József felvétele)
Rita 2021-ben jelentkezett a budapesti latin-amerikai nagykövetségek kulturális pályázatára, s kategóriájában első helyezést ért el a Székely Tiborról írt pályamunkájával. A felvidéki származású felfedező apja állatorvos volt, a család sokat költözött, így jutottak el 1922-ben Nagykikindára, ahol Székely általános iskolai tanulmányait végezte. Majd Montenegró következett, és a középiskolás évek, ezután Zágráb és az egyetem, majd az újságírás, és így jutott el 1939-ben Argentínába, majd következtek az utazások. Majd csak 1954-ben tért vissza Jugoszláviába, Belgrádban élt, és továbbra is sokat utazott. Szabadkára 1972-ben érkezett, a múzeum igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig, ebben a gyönyörű szecessziós városban lelte meg végső nyughelyét.
Székely Tibor-portré 1974-ből Magyarkanizsán (Ifj. Novák Mihály fotója)
— Az argentínai Aconcagua-hegységben tett utazásairól lett híres, erről írtam a pályamunkám spanyol nyelven. Úgy gondoltam, kibővítve szakdolgozatnak is kiváló lesz, hiszen Székely járt még Brazíliában, Bolíviában, Közép-Amerikában, majd a világ másik felén is, és munkámba az eszperantó nyelvet is bevontam. Mentorom, Jancsó Katalin sokat segített, hiszen ő is foglalkozott Székellyel, neki köszönhetően ismerkedtem meg Tibor özvegyével, Erzsébettel, aki Szegeden él, és készíthettem vele egy interjút. Zágrábban cserediákként a szakdolgozatom kapcsán találkozhattam az eszperantistákkal, akiknek szép Székely-gyűjteményük van, és elláttak rengeteg anyaggal. Ahogyan kutattam a munkásságát, egyre inkább növekedett bennem a vágy, hogy egyszer majd én is felkeressem a helyeket, ahol járt, és melyekről annyira érdekesen írt. Már fontolgatom, hogy jelentkezem a Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjra, hogy így eljussak Argentínába. A szabadkai Interetno Fesztiválon 2017-től vállalt önkétes munkámnak köszönhetően vannak ismerőseim Mexikóból, Hondurasból, Bolíviából, Panamából, hiszen én voltam ezen csoportok vezetője, s örömmel fogadnának.
Spanyol tájkép (Novák Rita felvétele)
Novák Rita mesterszakon spanyol—angol—magyar fordítónak és tolmácsnak tanul a Szegedi Tudományegyetemen, az alapképzést pedig ugyanitt a Hispanisztika Tanszéken fejezte be. Amikor csak teheti, utazik. Nyelvész és lelkes utazó vagyok — mondja nevetve —, mert amint lehet, megragadom az alkalmat, és utazom.
— Az első önálló, család nélküli utam Spanyolországba vezetett, öt évvel ezelőtt, tizennyolc éves koromban. Nekivágtam, és nagyon élveztem, hogy kipróbáltam magam a nagyvilágban. Utána az egyetem alatt barátokkal vagy éppenséggel egyedül indultam útnak. Az a legjobb benne, hogy új embereket lehet megismerni. Nagyon érdekes, hogy egy nyaralás, kirándulás során mennyire meg lehet ismerni egy várost, egy kultúrát az emberek segítségével! A gasztronómia is nagyon vonz. A nyelvtanulásnak is az utazás a legjobb módja, hiszen a helybeliektől lehet a legtöbbet tanulni, olyan dolgokat is, amelyeket az iskolában nem tanítanak. Egy kulturális csere történik, hiszen ők is nagyon érdeklődnek, hogy milyen a mi kultúránk. Voltam már Olaszországban, Csehországban, Ausztriában, Portugáliában, Szlovéniában, és közben próbálom összekötni a kellemest a hasznossal, mert ezekben az országokban jobbára dolgozom is. Barátnőmmel önkénteskedünk egy csongrádi fesztiválszervező cégnél, mely külföldön szervez fesztiválokat, mi pedig csoportvezetők vagyunk. Spanyolországban aupairkedtem, három gyerekre vigyáztam, együtt éltem a családdal, nagyon sok helyre elvittek magukkal, eljutottam gyönyörű tájakra, és rengeteg mindent megismertem a spanyol kultúrából. A második utam Spanyolországba már cserediákként vezetett.
Rita blogot vezet az utazásairól, a www.viajesderitu.me honlapon olvashatunk élményeiről. A spanyol újévvárásról szóló beszámolójában arról ír, hogy a visszaszámlálás során az ottaniak 12 másodperc alatt 12 szőlőszemet esznek meg, melyek a következő év hónapjait szimbolizálják, és nagyon élvezte ezt az érdekes élményt. A legjobb évem következett utána — felvettek az egyetemre, sikerült az érettségim, jó embereket ismertem meg, versenyt is nyertem. Azóta tartom ezt a hagyományt, bár nem vagyok babonás, de ez az egy mégis megragadott. Édesapja nyomán a fotózás is érdekli, akárcsak a festegetés, rajzolgatás. Álma a sok-sok utazás és nyelvtanulás mellett, hogy kutatást végezzen, s egy tanulmány, kötet keretében bemutassa azokat a vajdasági művészeket, akik Dél- vagy Közép-Amerikában éltek, s akikből meglepően sok van, köztük például a 110 éve született zentai Tóth István szobrászművész, aki hosszas barangolás után Venezuelában telepedett le. De ez már egy másik történet…
Churros és csoki (Novák Rita felvétele)
Rita a spanyol flamencofesztiválon (Leticia de los Rios felvétele)
