A 84. életévét szeptember második felében betöltő sportember fiatalkorában versenyszerűen úszott, vízilabdázott, jégkorongozott, könnyűbúvárkodott, sőt, a síelés sem volt idegen tőle. Testnevelő tanári oklevelet a belgrádi Testnevelési Főiskolán szerzett, majd Szabadkán kapott állást. Leghosszabb ideig a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolában dolgozott, de tanított az Egészségügyi Középiskolában és az Építőmérnöki Karon is. 2005 óta hosszútávúszással foglalkozik, a szerbiai és a magyarországi versenyek rendszeres indulója, de medencés úszóversenyeken is szívesen áll rajtkőre. 2022-ben a római veterán-úszó-Európa-bajnokságon a 80 éven felüliek korcsoportjában 100 méteres pillangóúszásban Európa-bajnoki címet szerzett, 50 pillangón 2.-ként csapott célba, a 2023-ban Japánban, Fukuokában megtartott világbajnokságon pedig 50 mellen és pillangón öt japán úszó mögött a legjobb európai versenyzőként ért célba.

Priboj István az egykori diákjaitól kapott karikatúrával

– Elég nehéz Európa-bajnokságon vagyok túl, mivel a 80–84 éves korcsoportban én voltam a legidősebb úszó. Aranyérmet most nem szereztem, de egy ezüst- és két bronzérmet sikerült nyernem, 100 méteres mellúszásban a 2., 50 méter mellen és 100 méter pillangón pedig a 3. helyen értem célba. Emellett gyorsúszásban is indultam, ahol a 7. helyen zártam. Eredményeimmel elégedett vagyok, hiszen a korcsoportomban legidősebb úszóként három érmet szereztem, a dobogón csak nálam fiatalabbak álltak mellettem. Bízom benne, hogy a decemberi évsportolója-választáson figyelembe veszik majd az eredményeimet, és újra ott állhatok a városháza dísztermében. Szeptember végén betöltöm a 84. életévemet, így jövőre idősebb kategóriába térek át, ahol én leszek a legfiatalabb öreg. Ahogy fiatal-, úgy időskorban is nagyon sokat számít négy-öt év korkülönbség. A fiatalok az évek előrehaladtával egyre jobb eredményeket érnek el, mi, idősek pedig évről évre veszítünk néhány másodpercet az időeredményünkből, mert azért csak öregszünk – mondta Priboj István.

A szlovákiai Eb-re, ahogy a korábbiakra is, edző nélkül, önállóan készült, hiszen saját testét ő ismeri a legjobban, és tudja, mire képes. A versenyszerű úszás következtében ízületi problémák jelentkeztek nála, így egyik úszásnemet sem gyakorolta külön, csak arra figyelt, hogy megfelelő erőnléti állapotba kerüljön. Ez nem okozott gondot számára, hiszen rendszeresen részt vesz a szerbiai hosszútávúszó-liga versenyein, ahol tavakban és folyókban 2 és 5 km közötti távokat teljesít sikeresen.

– Ha nyílt vízen képes vagyok leúszni több kilométert, akkor 100 méter a medencében nem okozhat gondot. Az úszás hosszabb távokon sokkal egészségesebb. Rövidebb távokon, 50 vagy 100 méteren pillanatok alatt sokat kell teljesíteni, míg a hosszú távú úszásnál az ember be tudja osztani erejét a célig – fejtette ki.

A 2026-ban nyert érmek, jobbról a somorjai Eb-n szerzett medálok

A Pozsonytól mindössze néhány kilométerre fekvő Somorján nagyon szép sportközpontban ugorhattak medencébe a veteránok. A mezőny majdnem minden kategóriában népesnek bizonyult. Például 50 méter mellúszásban 48 futamot rendeztek a tízpályás medencében, tehát ezen a távon mintegy ötszázan álltak rajthoz.

– A 100 méteres pillangóúszásra korosztályomban mindössze négyen vállalkoztunk. Ez nem meglepő, hiszen a pillangó a legnehezebb úszásnem, nemcsak a szabadidő-sportolók, hanem a versenyszerűen úszók számára is. Néhány éve a szerbiai országos veterán-úszóbajnokságon csak én indultam ezen a távon. Általában a pillangót teljesítő úszók – még akkor is, ha utolsóként érnek célba –, valamint a legidősebb versenyzők kapják a legnagyobb tapsot a közönségtől, ami a szlovákiai városban is így volt. Szabadkáról csak jómagam vettem részt az Eb-n. Az országból többen is jelen voltunk, de pontos számot nem tudok mondani, mivel nem egyforma öltözékben jelentünk meg a versenyen. Amíg például a magyar csapat azonos pólóban utazott ki az Eb-re, addig mi itthonról hozott ruhát húztunk magunkra, mert a szerb úszószövetség nem tekint ránk csapatként, ezért nem kaptunk egyforma pólókat. Így még egymást sem ismertük meg – mesélte.

Az idén összesen tizenhat medencés és hosszútávúszó-versenyen vett részt. Úszott egyebek között a szerbiai hosszútávúszó-liga futamain Svetićevón, Apatinban, Topolyán, Velebiten, az Ada és Mohol közötti szakaszon, Bácsföldváron a Holt-Tiszán, Magyarkanizsán, Šabacon és Nagybecskereken.

– Szerbiában én vagyok a legidősebb aktívan versenyző úszó. A hozzám korban legközelebb álló versenyző kilenc évvel fiatalabb nálam. A veterán úszók között nagyon jó a kapcsolat, egy baráti kört alkotunk, hiszen évek óta együtt járjuk a versenyeket. Állandóan újak érkeznek valamelyik korcsoportba, akikkel szintén megismerkedünk. A legtöbb újonc minden évben a Magyarkanizsai Úszó- és Futófesztiválon jelenik meg – mondta, majd egy berámázott karikatúrát mutatott, melyet a közelmúltban megtartott 25 éves érettségi találkozón attól az osztálytól kapott, amelynek közvetlenül nyugdíjba vonulása előtt volt az osztályfőnöke. – Egykori diákjaim nagyra becsülik, amit az elmúlt két és fél évtizedben elértem, és tudják, hogy az úszás az életem. Valóban az úszásnak élek, és reménykedem, hogy még sokat tudok nyújtani ebben a sportágban. Azért vigyáznom kell magamra, nehogy véletlenül megsérüljek, mert akkor véget érne a pályafutásom. Ha leállnék az úszással, berozsdásodnék és gyorsan megöregednék.

A veterán-úszó-Eb-nek otthont adó somorjai medence (Priboj István felvétele)

István mindenkinek – idősnek és fiatalnak egyaránt – ajánlja az úszást, hiszen az ember a vízben elveszíti a súlyát, minden porcikáját megmozgatja, és a sportolásból tisztán ér haza. Mint mondja, örömét leli az úszásban, hosszú távú célokat tűz ki maga elé, hiszen a 100. születésnapját is ilyen kiváló egészségi állapotban szeretné ünnepelni. A következő cél a jövő évi budapesti veterán-úszóvilágbajnokság, ahol a 84 éven felüliek korcsoportjában ő lesz a legfiatalabb öreg, így nagy esélye lesz egy világbajnoki érem megszerzésére.

– Japánban csak öt hazai előzött meg, akik közül kérdés, ki utazik el Budapestre. Minden vágyam, hogy érmes legyek a világbajnokságon, és igyekszem mindent megtenni azért, hogy az álmom valóra váljon. Bízom benne, hogy a város és a sportszövetség ezúttal is mellém áll, és egy év múlva világbajnoki éremmel a nyakamban beszélgethetünk.

István a világbajnokság után sem szeretne megválni kedvenc sportágától. Amíg egészsége engedi, addig a vízben rója a kilométereket, örömet szerezve ezzel mindazoknak, akik szurkolnak neki.