Az európai ember az Újvilág felfedezése után ismerkedhetett meg a kaktuszokkal. Feltehetően Kolumbusz Kristóf ismerte fel a szélsőséges körülményeket is jól tűrő növények szépségét. Néhány példányt magával hozott, ezeket Erzsébet spanyol királynőnek ajándékozta. Később több híres botanikus és természettudós járta be Észak- és Dél-Amerikát, hogy minél több kaktuszfajt és pozsgás növényt gyűjtsön. A XVII. században csak a vagyonos emberek engedhették meg maguknak a magángyűjtemények létrehozását, ma már az egész világot meghódították ezek az egzotikus növények. Bárki létrehozhat kisebb vagy nagyobb kollekciót.
A temerini Borda Kaktuszok (Kaktusi Borda) nevű családi vállalkozás története úgy indult, hogy két évtizeddel ezelőtt Borda József hobbiból kezdte el gyűjteni a tövises csodákat. Eleinte csak a kaktuszok érdekelték, majd idővel a pozsgásokra is felfigyelt. Hazai termelőktől, gyűjtőktől vásárolt fiatal és kifejlett egyedeket, majd két év gyűjteménygyarapítás után megpróbálkozott a magról való szaporításukkal. Ennek eredményeként nem is olyan sokára már több ezer egyeddel büszkélkedhetett, és mintegy százötven különböző fajjal. Idővel fóliasátrat építettek, hogy el tudják helyezni a növényeket. Ma már Vajdaság egyik legnagyobb kaktuszgyűjteményére lehetnek büszkék. József fia, Borda Arnold, a családi vállalkozás vezetője elmondta, a fajok sokszínűsége és természetesen a színpompás virágok fogták meg őket, melyekkel csak megfelelő törődés és tartási körülmények esetén jutalmazzák meg az embert.
Borda Arnold és Borda József
— Édesapám kedvencei a különféle szemölcskaktuszok (Mammillariák), a törpe növésű Rebutiák és a sokak által ismert, közkedvelt püspöksapkák (Astrophytumok). Én inkább a Gymnocalyciumokat, Parodiákat és a különféle kavicsnövényeket (Lithops, Dinteranthus, Titanopsis, Fenestraria) kedvelem — mondja Arnold.
* Mára már jelentős állománnyal büszkélkedhetnek, növények gyűjtésével, szaporításával és eladásával is foglalkoznak. Hogyan nőtte így ki magát a Borda Kaktuszok?
— Amikor az első után a második fóliasátrunk is megtelt növényekkel, az elkövetkező néhány évben a több ezer kaktusz- és pozsgásnövendéknek nem tudtunk megfelelő helyről gondoskodni. Így saját cserépbe való ültetés helyett kénytelenek voltunk a keltetőtálcákban hagyni őket. A termelési tempót csökkentenünk kellett, és további fajokat sem gyűjthettünk, de a növényeink iránti kereslet szerencsére nem lankadt. Világossá vált számunkra, hogy a két, egymástól teljesen elkülönített növényház helyett egy korszerűbb megoldásra lesz szükségünk. Három éve adódott egy nagyszerű lehetőség, a Prosperitati Alapítványnál ugyanis pályázhattam kezdő vállalkozóként. Ennek köszönhetően egy, a korábbiaknál jóval nagyobb alapterületű, korszerűbb és gazdaságosabban fűthető növényház megépítésének álmát válthattam valóra. Egy következő pályázati körben pedig modern fűtésrendszert és a termelői terület maximális kihasználtságát lehetővé tevő, mozgatható lapú asztalokat sikerült beszereznünk.
* Hány kaktuszfajtájuk van, és összesen hány példány?
— Ez az egyik legnépszerűbb kérdés a vásárlóink körében is, mondhatom, minden alkalommal mosolyt csal az arcunkra. Azon a ponton ugyanis, amikor ezt még meg tudtuk mondani, már jócskán túl vagyunk, szinte lehetetlen megszámolni őket. A fajták számát illetően pontos kimutatásunk nincs, mintegy 1500-ra saccoljuk, ebből igyekszünk minél többet aktívan termelni is. A növényházban több tízezer kaktusz és pozsgás növény található.
* Hogyan osztják fel a kaktuszok körüli teendőket a családban?
— A vállalkozás létrejöttével az adminisztratív feladatok elvégzése teljes egészében rám hárul. Kínálatunkkal jelen vagyunk a közösségi oldalakon, az Instagramon és a Facebookon is. Az innen, valamint a telefonon beérkezett rendelések kezelését, a csomagküldést és az ügyfelekkel való kommunikációt is a hét szinte minden napján végzem. Az internetes jelenlét kialakításában és a vásárlókkal való kapcsolattartásban a bátyám szokott segíteni. Édesanyám jelenleg a családi vállalkozáson kívül van állandó munkaviszonyban, ezért neki nincs annyi ideje a növényekkel és az értékesítéssel foglalkozni. Mivel a legtöbb tapasztalata mégiscsak édesapámnak van, a termelést ő koordinálja, és annak nagyon nagy részét ő végzi, legyen szó akár a magvetés előkészítéséről, akár a növények locsolásáról, cserépbe való ültetéséről.
* Milyen tanácsokat adna azoknak az olvasóknak, akik kedvet kapnak a kaktuszokhoz vagy a pozsgásokhoz?
— A kaktuszoknál és a pozsgásoknál is fontos szempontnak tartjuk a mérsékelt és nem túl gyakori locsolásukat, nagy részük ugyanis trópusi, szubtrópusi, sivatagos vagy száraz hegyvidéki területről származik. Nyugalmi időszakban, télen, szinte egyáltalán nem igényelnek vizet. Mindenképp jó vízáteresztő képességű ültetőközeget alkalmazzunk. Formájuk és színük megtartása érdekében célszerű odafigyelni arra, hogy elegendő napot kapjanak. Fényigényük fajtánként változó, viszont a tűző napon való tartásukat nem szoktuk javasolni.
* A kezdőknek milyen típusú kaktuszokat ajánlanak?
— Nekik természetesen a könnyebben tartható nemzetségek fajtáit szoktuk kínálni, mint amilyen például a Gymnocalycium, az Astrophytum és a Rebutia. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a ritkább fajtákat szeretnék gyűjteni. Ezek nem véletlenül ritkák: lassúbb a növekedésük, nehezebb a tartásuk és a szaporításuk is. Ezeket főleg tapasztalt vásárlóinknak javasoljuk.
* Miben rejlik ön szerint a kaktuszok varázsa? Mert aki megszereti őket, az általában szenvedélyes gyűjtő lesz.
— Véleményem szerint több okból is kedvelik ezeket a növényeket. A kezdőket főként a virágok színe és formája nyeri meg, vannak, akik számára nem mellékes a töviskoszorú elrendezése sem, és olyanok is, akik a különleges formák szerelmesei. A Mammillariák sok apró virágot hoznak a kaktusz testének felső részén körös-körül, rendszerint lila, krém- és sárga színűt. A Gymnocalyciumok virága tölcsérszerű, a leggyakoribb a piros, a krém- és a lila színű, míg a ritkább fajták narancs- és zöld színű virágot hoznak. A pozsgásoknál egy kicsit más a helyzet, virágaik ugyanis nem minden esetben látványosak, inkább a levelek formája és különleges színe az, ami csábító.
A kaktuszok a legszélsőségesebb körülmények között is megélnek, az amerikai kontinensen a különböző éghajlatú területeken is megtalálhatóak, vegetációjuk északi határa az északi szélesség 48-50. foka tájékán van, igazi hazájuk azonban csak az Amerikai Egyesült Államok délnyugati államaiban, Arizonában, Új-Mexikóban, Texasban és Kaliforniában, a sivatagi és a félsivatagi éghajlaton található. A kaktuszok és a pozsgások nem csak dísznövényként állják meg a helyüket. Több faj termése fogyasztható, ilyen például a fügekaktusz gyümölcse, melynek jótékony hatását az indiánok már legalább kilencezer éve ismerik. Az agávé tönkjéből pedig tequila készül. Jelenleg több mint 2000 kaktuszfajt ismerünk, a botanikusok azonban napjainkban is kutatják a növényeket, rendszeresen fedeznek fel eddig ismeretlen fajokat.
A Borda család felvételei
