A Kárpát-medence keleti peremén, a kőből rakott gyimesi hegyek egyik völgyében ünnepre gyűltek április utolsó napján: Berszán Lajos atya, az iskolaépítő tartotta aranymiséjét. Isten szolgája, Márton Áron püspök Gyulafehérváron ötven évvel ezelőtt szentelte pappá, és azóta, bárhol is teljesített szolgálatot, mindig a hívekért, a rábízottakért élt. Jó pásztorként, 25 évvel ezelőtt teremtette a semmiből a Gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumot, lehetőséget nyújtva a gyimesi és moldvai csángó gyerekeknek a középiskola elvégzésére. A magyarság megőrzéséért tette; bizton állíthatjuk, ha lesz még ötven év múlva magyarul beszélő ember Moldvában, az jórészt az ünnepeltnek, illetve az általa alapított iskolának köszönhető. A líceum összefogással épült fel: 1992-94 között a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége gyűjtötte össze az anyagi eszközöket egy lelkigyakorlatos házra, ami aztán a tanév folyamán iskolaként „kezdett működni”.

Az ötvenéves papi jubileum nagy esemény egy katolikus lelkipásztor életében, örömében sokan osztoztak. Vendégek érkeztek, egykori tanítványok, tanárok, püspök, helynök, politikusok, tudósok, sokan messzi földről, hogy együtt ünnepeljenek Berszán Lajos atyával, akit mindenki csak így szólít: Papbácsi. Isten igazi szolgája ő, aki – Ferenc pápa szellemiségének előfutáraként – a legrászorultabbak felé fordult, olyan pásztor, aki együtt él a rábízottakkal, olyan ember, aki egész életében arra törekedett, hogy méltó eszköz legyen Isten kezében.

Adás: Isten kezében, 2016. május 15., vasárnap (Duna 9.00)

Ismétlés: 2016.05.20., péntek, (Duna World 10.50)

Szerkesztő-rendező: Barlay Tamás